Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Djokovic és Federer is egykori világelsővel készül!

Az elmúlt hetekben több éljátékos is bejelentette, új edzővel készül a következő szezonra. A legfrissebb hír David Ferrerről szól, aki 15 év közös munka és karrierje legsikeresebb szezonja után szakít edzőjével, Javier Piles-szel, és a jövőben Jose Altur irányításával készül a versenyekre.

forrás:  dailymail.co.uk

forrás:
dailymail.co.uk

Végül is nincs ebben semmi meglepő. Időnként váltani kell, az edző-tanítvány kapcsolat egy idő után beteljesíti feladatát, vagy egyszerűen csak elfárad, és vérfrissítésre van szükség.

Ami az érdekes a legutóbbi bejelentésekben, hogy a világranglista-második Novak Djokovic az edzői tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező Boris Beckert kérte fel vezetőedzőnek, az ezen a téren szintén tapasztalatlan Stefan Edberg pedig elképzelhető, hogy Roger Federer új edzője lesz, legalábbis a svéd ezt nagyon szeretné, azok után, hogy egy próbahetet töltöttek egymással. Sergi Bruguera pedig Richard Gasquet stábjának tagja lesz a jövőben.

Mi állhat a szokatlan döntések hátterében?

A sportban makacsul tartja magát az a nézet, hogy a zsenikből nem lesz jó edző, inkább a második-harmadik vonal tagjai azok, akik hatékonyan át tudják adni a tudásukat a fiatalabb versenyzőknek.

Valóban, Pelé és Maradona pocsék edző volt, míg a középszerű játékos Mourinho edzőzseninek bizonyult, de a teniszsportot nézve is azt találjuk, hogy igen kevés volt világelsőből lett sikeres edző, sőt, igen kevesen adták a fejüket edzősködésre. Nem lett “coach” McEnroe-ból, Samprasból, Agassiból, Rafterből, hogy csak a közelmúlt nagy játékosait említsük. Connors és Wilander több játékossal is próbálkozott, de mindegyikkel kudarcot vallott.

Elképzelhető, hogy a mostani edzőcserékben két korábbi edzőváltás is szerepet játszott.
Néhány éve az egykori Roland Garros-döntős, ranglista-negyedik Magnus Norman lett Robin Söderling edzője. A svéd játékos karrierje innentől látványosan felfelé kezdett ívelni, Söderling bejutott a top 4-be, és elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen ember, aki a Roland Garroson le tudta győzni Rafael Nadalt.
Norman, bár kiváló játékos volt, azért nem tartozott a tenisz legnagyobbjai közé. Tavaly azonban, általános meglepetésre, Ivan Lendl, aki évekig még ütőt sem fogott a kezébe, Andy Murray edzője lett. Sokan kétkedve fogadták  a döntést, az élet azonban Lendléket igazolta: az egykori csehszlovák világelső irányítása alatt Murray olimpiát és két Grand Slam bajnoki címet szerzett (az egyiket ráadásul Wimbledonban), és felzárkózott a Nagy Négyes másik három tagjához.

Úgy tűnik tehát, hogy van valami, amit egy olyan játékos, aki soha nem játszott Grand Slam döntőt, nem tudhat átadni annak, aki az élre kívánkozik, hiszen ő maga nem élte ezt át, nem volt tagja annak a közegnek, a legszűkebb elitnek, ahol más szabályok érvényesek. Nem játszott a legnagyobb tornák végjátékában, és nem harcolt a világelsőségért. Ezen a szinten pedig minden egyes pici előrelépéshez valamiféle pluszt kell nyújtani. Talán ebben tudnak ezek az egykori nagy játékosok segítséget nyújtani.

Talán ezért véli úgy Djokovic, Federer, vagy éppen Gasquet, hogy előbbre lépésük kulcsa egy ilyen szinten tapasztalt ember tanácsa lehet.
Kíváncsian várjuk, beigazolódnak-e az elvárások, hiszen Marian Vajda irányításával Novak Djokovic világelső és sokszoros Grand Slam győztes lett úgy, hogy a két verhetetlennek hitt játékost, Federert és Nadalt utasította maga mögé. Paul Annacone pedig újra világelsőt és Grand Slam bajnokot faragott a fáradt és már korszerűtlen teniszt játszó Federerből. Most mégis elválnak útjaik (illetve Vajda a stábban marad), a játékosok más megoldást keresnek.