Tinédzserek az AusOpenen – férfi egyes
Tegnap fejeződött be az év első Grand Slam versenye. A főtáblán az induláskor négy tizenéves fiatalember nevével találkozhattunk, valamennyien szabadkártyával vehettek részt a szezon első nagy seregszemléjén.
A négy játékosból három ausztrál, amiben semmi meglepő nincs, egy pedig francia. A legismertebb, és talán a legnagyobb ígéret közülük a 18 éves Nick Kyrgios, akit a 2014-es év legnagyobb ígéreteit számba vevő cikkünkben már bemutattunk olvasóinknak. Az ausztrál teniszező a top 200 két tizenéves tagja közül a fiatalabbik. Nem először élvezi a szabadkártya előnyeit, hiszen tavaly a Roland Garroson már kapott egyet a szervezőktől. Élt a lehetőséggel, nem is akárhogyan, hiszen az első körben legyőzte a Davis Kupa győztes Radek Stepaneket, méghozzá három tie break-es szettben.
Az Ozzy Openen jó sorsolást kapott, hiszen a verhető kategóriába tartozó B. Beckerrel találkozott, aki nem Boris, és nem is Bum-Bum, hanem Benjamin, és a 94. helyen szerénykedik. Kyrgios ismét élt a lehetőséggel, és bejutott a második fordulóba, ahol a kiemelt Benoit Paire várt rá. Itt is majdnem meglepetést okozott, hiszen az első két szettet rövidítésben elvitte, majd a döntő szettben megsérült, és nem tudott maximális teljesítményt nyújtani, végül neki kellett gratulálnia. Sportszerű francia ellenfele megtapsoltatta őt a közönséggel, és kifejezte elismerését a fiatal játékos iránt.
Kyrgios, akárcsak Fucsovics Marci, junior Grand Slam bajnok. Tavaly ugyanitt nyerte meg a bajnokságot, mégpedig a másik mostani szabadkártyás, Thanasi Kokkinakis ellen.
Kokkinakis még csak 17 éves, szintén nagy karriert futhat be. Ő a holland Sijslinggel találkozott az első körben, és – bár becsúszott egy 0/6-os szett – 4 szettben legyőzte ellenfelét. Jutalma nem akármi volt, a világelső Rafael Nadallal játszhatott a második fordulóban a Rod Laver Arenában. 17 évesen nem mindenkinek adatik ez meg.
A harmadik ausztrál a 19 éves, ranglista-328. Jordan Thompson volt a főtáblán, neki a lengyel szőnyegbombázó Jerzy Janowicz jutott. Ezen a meccsen is küszöbön volt a meglepetés, mert az aussie megnyerte az első két szettet, és JJ-nek nagyon össze kellett szednie magát, hogy megfordítsa a mérkőzést, amit végül meg is tett.
A déli kontinens képviselőin kívül egy francia fiú, a szintén 19 éves Lucas Pouille is helyet kapott a szervezők jóvoltából a főtáblán, szintén nem először, hiszen Kyrgios-szal együtt szabadkártyás volt a 2013-as Garroson, ahol ment is egy fordulót. Most nem járt sikerrel, a selejtezős Lajovic jobbnak bizonyult nála, de a fiatalember elmondhatja, hogy rajta kívül csak egy 20 év alatti játékos van a legjobb 200-ban a világranglistán. A francia teniszezőt szintén bemutattuk az év legnagyobb ígéreteit felsoroló összeállításunkban.
Az eredmények ismertetése után érdemes szemügyre venni azt a profin felépített folyamatot, amellyel a nagy felvevőpiaccal rendelkező gazdag, nagy tenisznemzetek megteremtik a felemelkedés lehetőségét ifjú tehetségeiknek. Ezek a fiatalok, kétségtelen tálentumuk mellett, olyan lehetőségekhez juthatnak, amelyről egy hozzánk hasonló, igazán nagy hagyományokkal és tömegbázissal, pláne számottevő piaccal nem rendelkező országból érkező versenyző nem is álmodhat.
Azt hihetnénk, hogy a 17 éves Kokkinakis rettentően meg lehetett illetődve, hogy a nagy Rafa Nadallal játszott a Grand Slam főtáblán. Hát, nem egészen, ugyanis rendszeres edzőpartnere a világelsőnek. Mindkettőjüket a Babolat támogatja, az üzleti érdek is azt kívánja, hogy egy kontinensnyi országnak legyenek klasszis, eladható teniszezői.
A verseny előtt az ütőgyártó cégnek volt egy nagy promóciós rendezvénye, ahol sok-sok néző előtt Kokkinakis interjút készített Nadallal. Első kérdése ez volt a szerény, tisztelettudó, megilletődött fiatalembernek a tenisztörténelem egyik legnagyobb bajnokához: “Rafa, ha mindketten nyerünk az első fordulóban, egymással játszunk. Nem vagy ideges?”
Gondoljanak csak bele. Ezek a játékosok már tinédzser korukban a csúcstenisz közegében élnek, ennek a levegőjét szippantják be nap, mint nap. Testközelből látják a legnagyobbakat, ismerik őket, sőt edzenek velük, megfigyelhetik őket, tanulhatnak tőlük. Mindeközben a mi teniszezőink, például Bíró André vagy Szintai Dávid ITF junior versenyeken, vagy Futures tornákon próbálnak előrébb araszolni. Vajon behozható az a hátrány, amellyel Kokkinakisékkal szemben a mieink küzdenek?… A választ olvasóinkra bízzuk.
Az sem éppen elhanyagolható szempont, hogy egy ilyen főtáblás győzelemért 45 ranglistapont jár, annyi, mint 2 Futures torna megnyeréséért, vagy egy Challenger-döntőért. Hogy milyen erősségűek ezek a tornák, arra szolgáljon adalékul, hogy a legutóbbi Hopman Kupán Seppit és Raonicot verő lengyel Grzegorz Panfil 8 éves profi pályafutása alatt még egyet sem tudott ezek közül megnyerni. A Challenger tornák döntőjében pedig 7 éve még össze lehetett futni Djokovic-csal, később Söderlinggel, del Potróval, manapság pedig Stepanekkel, vagy a tavaly ATP-tornát is nyert Zeballossal, vagy Sousával.
Sok fiatal őrlődik fel ezeken a véget nem érő lépcsőfokokon. A szerencsésebbek, mint Kyrgiosék, ezekkel a szabadkártyákkal egyszerűen átugorják ezeket a lépcsőfokokat, vagy legalábbis azok egy részét. Fucsovics Marci viszont egyetlen versenyre sem kap szabadkártyát, és a selejtezőkben is csak akkor indulhat, ha ranglistája alapján felfér a kvalifikáció táblájára. Pedig ő is junior Grand Slam győztes.
Csak ő magyarnak született.
Kiemelt kép forrása: www.tennis.com.au