Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Rossz időben…

Az Australian Open után és a Davis-kupa alatt kicsit több időnk van olyan cikkeket írni, melyek az aktuális hírek közlése helyett napjaink érdekességeiről szólnak. Ennek a cikknek a témája például  a férfi mezőny legpechesebb versenyzői lesznek.

Körülbelül 2004 óta állt elő az a helyzet az uraknál, hogy 1-2 személy uralja a mezőnyt. Az évtized fordulójáig Roger Federer és Rafael Nadal határozták meg a szaksajtó mindennapjait, majd a dualizmusból Novak Djokovic és Andy Murray jóvoltából tetrarchia alakult ki napjainkra. Az elmúlt 41 Grand Slam-torna során ugyanis mindössze négy (!) alkalommal nem “a Nagy Négyes” valamelyike diadalmaskodott (2004, Garros: Gaston Gaudio; 2005, Australian Open: Marat Safin; 2009, US Open: del Potro; (és most már) 2014, Australian Open: Stanislas Wawrinka).

Ennek a páratlan dominanciának természetesen sokan “megitták a levét”. Egyszerre ennyi (aktív, vagy nem rég visszavonult) teniszező még aligha mondhatta el magáról azt, hogy mind a négy nagy tornán eljutott legalább a legjobb nyolcig, vagy négyig. Cikkem pedig azokat a versenyzőket fogja bemutatni, kiknek át- vagy betörését napjaink négy titánja akadályozta meg valamilyen módon.

David Nalbandian

s110118_07racquet-pg-horizontal (mediagallerydotusatodaydotcom)

forrás: mediagallery.usatoday.com

Az évtized közepén ő volt talán a legstabilabb a svájci-spanyol duó mögött, de még előttük, 2002-ben vívott már döntőt Wimbledonban, akkor viszont Hewittól kapott ki. Mint ismeretes, ez volt a legeredményesebb szereplése a legrangosabb tornákon. A következő esztendőkben is meg volt azonban arra a lehetősége, hogy valahol GS-finalista legyen, ám a további négy elődöntője mindegyikén neki kellett gratulálnia a meccs végeztével. Egy döntőhöz a legközelebb 2003-ban állt a US Openen, amikor is 2-0-ról és meccslabdákról szenvedett vereséget a későbbi bajnoktól, Andy Roddicktól.

Az argentin tavaly tette le az ütőt, karrierje során kevesebb babér termett a vártnál. Federer és Nadal társaságában a “semi final-slam” (mind a négy GS-en eldöntőzni) és egy 2005-ben szerzett világbajnoki cím a legnagyobb sikere.

Nikolay Davydenko

davydenko-wimbledon (thetenniscentredotwordpressdotcom)

forrás: thetenniscentre.wordpress.com

Amit Nalbandian kapcsán említettünk az ő bekezdése elején, az jellemző az oroszra is, azonban neki egy GS-döntő sem jött össze. Két-két alkalommal a Garroson és a US Openen volt egy mérkőzésre a finálétól. A négy elődöntője közül pedig háromszor Roger Federer jelentette a végállomást. A kakukktojás a 2005-ös párizsi elődöntő, amikor Mariano Puertától kapott ki 2-1-es vezetésről (Nadal várt volna rá a döntőben…). Továbbá négyszer volt negyeddöntős Melbourne-ben, két alkalommal szintén Federer ejtette ki.

A Grand Slam-beli eredmények mellett abban is párhuzamba hozható az ukrán származású “Kolja” Nalbandiannal, hogy legnagyobb sikerét az év végi VB-n aratta, még 2009-ben.

Davydenko egyébként még aktív, de már rég nem az a teniszező, aki még anno stabil alapvonal-játékával meg-meg fricskázta a legjobbakat (pl.: Nadal ellen pozitív a mérlege, ezt 11 ellene lejátszott meccs után csak ő mondhatja el magáról). Ezen a héten az 59. helyen jegyzik.

Tomas Berdych

Czech Tomas Berdych looks towards France

forrás: tennisperspective.com

Egy aktuális név. A 196 cm-re cseperedett cseh teniszező a múlt héten, Melbourne-ben teljesítette a “semi final-slam”-et. Bejutott a négy közé a negyedik különböző Slamen is, de itt kikapott Wawrinkától, aki -mint tudjuk- később bajnok lett. Berdych nem ért el óriási eredményeket juniorként, de így is nagy jövőt jósoltak neki. Első sikere a 2005-ös párizsi mesterversenyen volt, ahol mindössze 20 évesen lett tornagyőztes. Ezt követően 2010-ig nem igazán nyújtott kiemelkedőt, majd élete eddigi legjobb szezonjában elődöntőzött a Garroson, Wimbledonban pedig a döntőig vezető út során Federert és Djokovicot is megverte. 2012-ben pedig a US Openen jutott el a legjobb négyig, Melbourne-höz hasonlóan itt is a későbbi győztestől, Andy Murray-től kapott ki.

2010 óta a cseh stabil top 10-esnek mondható, zsinórban négyszer szerepelt az év végi VB-n, de nagyon “stagnál”. Lehetőséget valamiféle előrelépésre nem igazán lehet látni, pedig meg vannak az adottságai egy GS-győzelemhez.

Jo-Wilfried Tsonga

Jo-Wilfried-Tsonga-vs-Sergiy-Stakhovsky (livetennisguidedotcom)

forrás: livetennisguide.com

A tenisz “Muhammad Ali”-ja. A kongói származású francia 2003-ban junior bajnoka lett a US Opennek, mely után természetesen a francia tenisz benne látta a jövőt, mely ha egy kicsit késve, de megérkezett 2008-ban. Az éveleji Australian Openen nem kiemeltként egészen a döntőig menetelt, a négy között Nadalt simán verte, de a fináléban nem bírt Djokoviccsal.  Az esztendő végén is alkotott, Párizsban, hazája mesterversenyén veretlen volt.

A 2011-es év nevezhető pályafutása csúcsának. Ekkor Wimbledonban elődöntőzött, az azt megelőző fordulóban pedig Federert 0-2-ről győzte le. NY-ban a nyolcig menetelt, az év végén pedig nagyon stabil volt, fedett pályán csak Federer tudta megverni. 2012-ben újra elődöntős volt a sportág szentélyében, tavaly pedig egészen a négyig jutott hazája GS-jén.

Tsongának megvan a játéka ahhoz, hogy a mostani nagy négyes jelenlétében is Slam-bajnok lehessen, de mint a legtöbb franciát, mentális adottságai hátráltatják, korára való tekintettel pedig nem biztos, hogy van még ideje valami nagyot produkálni. Lehet, ő is a rossz időben való születés áldozata lesz?

David Ferrer

David-Ferrer-Rafael-Nadal-240213 (foxsportsladotcom)

forrás: foxsportsla.com

Ugyan ez a franciával kapcsolatban kérdéses, de “Ferru” kapcsán egészen biztos. Salaktornás eredményei kiemelkedőek, de van valaki, aki őt is übereli. Nehéz volt kitalálni: Rafa Nadal az. Bár a “ha” szó, nem ide illő, de ha nem Nadal idejébe születik, akár Thomas Muster-féle magasságokba repülhetett volna, azonban ő is egy áldozat. Meg annyiszor ott volt a borítás híres tornáinak végső szakaszában, ám mindig honfitársa állt az útjába, és győzte le. Az igazi áttörés azonban csak tavaly történt meg a Garros döntővel.

A salak mellett a kemény pályán is brillírozik a spanyol. A US Openen és az Australian Openen kétszer-kétszer elődöntős volt, a legutóbbi két wimbledoni bajnokságon pedig negyeddöntőzött, így ő is ott volt mind a négy GS-en legalább egyszer a nyolc között.

A leglassabb borítás másodikja után pedig végezetül jöjjön a legyorsabbé…

Andy Roddick

311648-andy-roddick (newsdotcomdotau)

forrás: news.com.au

Ha azt mondtuk Ferrerről, hogy Nadal miatt pecches, akkor az amerikairól is elmondhatjuk ezt Federer miatt. A texasi ugyan megnyerte 2003-ban a US Opent, de egy valami így is hiányzik pályafutásából: Wimbledon. Három döntőt vívott, mind a hármat elbukta, mindegyiket Federer ellen. Legemlékezetesebb veresége természetesen 2009-ben volt. Az a bizonyos 16/14. Roddick itt volt a legközelebb a sikerhez. A meccs második játszmájában több ízben is egy pont hiányzott a 2-0-ás vezetéshez. Ráadásul mindössze csak egyszer veszítette el a szerváját, épp az utolsó játékban.

A 2012-ben visszavonult teniszező hét évvel ezelőtt a US Openen is döntőzött, szintén Federer verte, melbourne-i elődöntőiből pedig kétszer is “szokásosan” a svájci jelentette a végállomást.

Ők tehát jelenünk és a közelmúlt legpechesebb férfi teniszezői, akikben megvan/volt az a játékbeli faktor, amivel nagy bajnokká válhattak volna, azonban a sors fintora vagy a nem megfelelő személyes adottságok megakadályozták ezen sikerek beteljesülésében. A mezőnyben pedig ma is vannak hasonló kaliberű teniszezők, akik még várnak az áttörésre (pl.: Dimitrov, del Potro (újra)).

Vajon nekik sikerül megvalósítani a felállított jóslatokat, vagy pár év múlva róluk is hasonló cikket lehet majd írni?

kiemel kép forrása : gototennis.com