…és aki a ritmust diktálja: DJ Okovic
A szerbnek akkora előnye van most már az egész világgal szemben, hogy arról külön cikket érdemes írni. Az alábbi sorok Djokovic dominanciájáról, annak lehetséges okairól és a jövőjével kapcsolatos esélylatolgatásokról szólnak.
Már korábban, a tavaszi kemény pályás szezon után is fel szerettem volna dolgozni ezt a témát, de megfontolás céljából inkább megvártam a salakszezon felkészülési stádiumának végét, hátha sikerül ezzel több gondolatot is belefűznöm az amúgy is nagy gondolathalmazomba. Nos, Djokovic tett róla, hogy ez így történjen…
A szerb teniszező tavalyi wimbledoni győzelmével visszaült a teniszvilág trónjára, s azóta majdhogynem exponenciális léptekben távolodik el vetélytársaitól. 2014 augusztusa és szeptembere ugyan kivétel ez alól, hiszen akkor nem nyert tornát és a US Open elődöntőjében is váratlanul kikapott Kei Nishikoritól, de a füves GS megnyerése óta is csak két teniszező tudta őt legyőzni a japánon kívül: Federer (ő kétszer is) és Ivo Karlovic. Idén pedig bezsebelte az Australian Opent és veretlen a Masters tornákon. Olyan dominanciát nyújt már lassan egy éve, amilyet Federer produkált még ereje teljében. Na, de mégis, hogyan lehetséges ez? Mi történhetett Novak Djokoviccal?
Sokat jelent(het)ett a wimbledoni bajnoki cím
forrás: jaddeyekabir.com
A válasz talán ott rejlik, hogy a szerb a 2014-es Wimbledon előtt másfél évvel ünnepelhetett utoljára Grand Slam-győzelmet, a 2013-as Australian Openen. Azt követően két nagy tornán döntőt veszített (Wimbledon és US Open), egyen pedig éppen lemaradt róla (a Nadal elleni 9/7-es döntőszett Párizsban). A tavalyi év elején pedig Melbourne-ben Wawrinka okozott neki meglepetést, majd a Garroson Nadal győzte le a fináléban. Ergo: nem elég, hogy nagy címek terén böjtölt Djokovic, de úgy maradt el a siker, hogy közben annak a kapujában állt több ízben is. Ettől pedig még keserűbb a csalódottság és még nagyobb volt a nyomás a közvélemény felől. A wimbledoni sikerrel azonban pont az ebből felállított hatalmas mentális gátat sikerült átszakítania.
“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”
forrás: celebritypassport.wordpress.com
Azóta pedig egyszerűen megrendíthetetlen, az pedig csak olaj a tűzre, hogy a diadal után férj, később pedig apa is lett. Ki lehet jelenteni, hogy Novak Djokovic mostanság éli legszebb napjait a pályán és azon kívül is. Ennek az elképesztő uralomnak tehát egy oka lehet igazán, az pedig a boldogság, mint a magánéleti, mint a “szakmai”. Tulajdonképpen ez a kettő szimbiózisban van egymással és ez az egyveleg óriási magabiztosságot nyújt neki. És még azt sem lehet mondani, hogy minden egyes alkalommal felmossa az éppen aktuális ellenfelével a pályát! Dehogy is! Gondoljunk csak a Miami Open első fordulóira, azok közül is a Dolgopolov elleni meccsre, ahol nagyon közel került a kieséshez. Nem egyfolytában nyújtja a legjobbját, hanem éppen akkor, amikor a legszükségesebb. Ez viszont nem olyan jelenség, mint mondjuk a futballban José Mourinho funkcionális taktikája, és nem is úgy dominál, mint 4 éve, amikor 5 és fél hónapon keresztül nem verte meg senki. Djokovic ha holtponton van (egy meccsen belül) vagy nagy bajba kerül, tudja emelni a színvonalat, amit hatalmas mentális erényeivel ér el. Észre is lehet venni, hogy mint Miamiban, mint pedig most Rómában olyan nevek vettek el tőle szettet, akikről a legkevésbé gondolta volna az ember, de mindig megoldotta a problémákat és amikor a tornák hajrájához érve az ellenfelek egyre erősebbek lettek, akkor ő is egyre jobb volt. Lesarkítva: Novak Djokovicot most egyszerűen nem lehet padlóra küldeni!
Hogyan tovább?
E tény tudatában pedig fel is merül a kérdés: képes lesz-e valaki megakadályozni őt a Karrier-Grand Slam teljesítésében? Mert ilyen sikerekkel a háta mögött, 10-0-ás salakos mérleggel és Rafa Nadal skalpjával utazik majd Párizsba. Ki kell mondani: ő a Roland Garros legnagyobb esélyese! S tovább gondolva a dolgot: ha ne adjisten, meg is nyeri a tornát, teljessé téve ezzel a “GS-kollekciót”, el tudja-e hinni azt, hogy a naptári Grand Slamet is megcsinálhatja? Mats Wilander szerint képes lehet rá (ezt még tavasszal mondta), Pete Sampras pedig azt mondta, hogy addig a szerb lesz világelső, ameddig akar.
Egy szó mint száz, a világelső óriási magaslatokon van jelenleg, s talán nem is lesz ennél nagyobb sansza, hogy elhódítsa a hőn áhított párizsi trófeát. Vélhetőleg tisztában van ő is ezzel. Egy biztos, azok a bizonyos mentális erények csak ezután fognak teszt elé kerülni igazán!
A kiemelt kép forrása: www.zeenews.india.com