Egy korszak lezárult, kezdődik a Djokovic-éra
Tudtuk előre, hogy történelmi meccs lesz. Ha a szerb nyer, akkor azért, ha a spanyol, akkor azért. Lejátszották, vége van, nekünk pedig, miután felocsúdtunk, ideje levonni a konzekvenciákat.
Novak Djokovic tegnap a Roland Garros vörös salakján, a Philippe Chatrier pályán, “Nadal hátsó kertjében”, 7/5, 6/3, 6/1 arányban legyőzte Rafael Nadalt. Így leírva semmi különös, végül is nem nyerhet mindig az ember, néha van nála jobb egy adott napon. De ez a vereség a profi teniszvilág életében mégis valószínűleg történelmi jelentőséggel bír.
Az elmúlt 10 évben, mióta először elindult ezen a versenyen, Rafa Nadal csak egyszer szenvedett itt vereséget. 69-1-es mutatóval érkezett minden idők legjobban várt negyeddöntőjére. 10 év alatt persze sok minden történt. Volt úgy, hogy rossz formában, vagy félig-meddig sérülten kezdte a versenyt, volt úgy, hogy a kiesés szélére sodródott, de minden helyzetből fölállt, és végül győzedelmeskedett. 9 French Open győzelme talán örökre megdönthetetlen marad, salakpályás győzelmi mutatói alapján a szakma és a közvélemény minden idők legjobb salakpályás játékosát tiszteli benne.
Ilyen előzmények után, bár a tavalyi év felét sérülés miatt kihagyta, felháborodást keltett, hogy Nadalt csak 6.-ként emelték ki. A józanabbul gondolkodók persze tudták, hogy a kiemelés reális, a mallorcai idén ötször kikapott salakon, sokkal jobb formában lévő játékosok vannak előtte a világranglistán. Mégis mindenkiben ott motoszkált, hogy mi van, ha…
Mi van, ha ez a Superman tizedjére is véghezviszi a csodát? Mi van, ha a kedvenc és megszokott stadion, a Garros hangulata ismét olyan erőt ad neki, ami győzelemhez segíti? Mi van, ha az ellenfelei ismét lebénulnak ilyen körülmények között?
Ezek után 3 szettben kikapott. Ami miatt azonban történelmi a vereség, az a játék képe, ami még a Djokovic győzelmére tippelőket is egészen meglepte.
A szerb világelső ugyanis gyakorlatilag leiskolázta a Salakkirályt. Nem azért, mert Rafa rossz napot fogott volna ki, hanem azért, mert kettejük között jelenleg ekkora tudásbeli különbség van. Nadal az első 4 játékban, írd és mondd, 4 pontot szerzett. Később, a második szett közepétől volt a meccsnek egy olyan szakasza, amit Djokovic 7/0-ra nyert. Nadal tenyeresét tavaly a szakemberek a legjobbnak választották a világon. Ezzel a legendás tenyeressel 3 nyerőt tudott ütni a mérkőzésen. Hogy Djokovicnak hány tenyeres nyerője volt? 23… Mindez nem az első fordulóban a világranglista 65. helyezettje, hanem minden idők legjobb salakosa ellen. A Garroson. A centerpályán.
Ragozhatnánk tovább, de felesleges. Rafael Nadal egy szimbolikusnak mondható kettőshibával búcsúzott a Chatrier-tól, Djokovic pedig különösebben nem is örömködött, annyira egyoldalú volt a mérkőzés. Mats Wilander és John McEnroe szerint még soha senki nem mutatott ilyen jó játékot salakos mérkőzésen.
Függetlenül attól, hogy Djokovic megnyeri-e ezután a versenyt, már most kijelenthető, hogy egy nagy korszak végérvényesen lezárult, egy másik pedig visszavonhatatlanul elkezdődött a teniszben. A Djokovic-korszak. Ezen az sem változtat, ha netán kikap Murray-től az elődöntőben.
Igazából már évek óta Djokovic-korszak van. A szerb játékos 2011-ben lett világelső, és az azóta eltelt 4 év alatt csak egy rövid időre tudta elragadni tőle ezt a címet először Federer, másodszor éppen Nadal, egy sérülésből történő fantasztikus visszatérést produkálva. Nole 2011-ben 3 Grand Slam tornát is megnyert, és bár azóta évente csak egy sikerült neki, a 2012 óta megrendezett 13 Grand Slam közül 9-szer döntőt játszott, a maradék 4-ben pedig az elődöntőben kapott ki, kétszer éppen Nadaltól a Roland Garroson, egyszer Federertől, egyszer pedig Nishikoritól. Az 1000-es versenyeken még félelmetesebb a mérlege: utolsó 5 Mastersét megnyerte, ami szintén páratlan teljesítmény.
Ám hiába a világelsőség, a rekordok, amíg a Roland Garrost nem tudja megnyerni, vagy legalábbis nem tudja Nadalt megverni itt, addig lesz valami, ami miatt nem kerek a történet, és hiányérzete lehet neki és a közvéleménynek is. Ezt a hiányzó mozaikot illesztette be tegnap Djokovic karrierjének nagyszabású puzzle-jába.
A meccsen mutatott játékbeli fölény azt vetíti előre, hogy Rafa Nadal most jó ideig nem lesz ellenfele a szerbnek. Egy nagy korszak véget ért. A spanyol játékos Garros-béli verhetetlenségi mítosza szertefoszlott, és ez feltehetően őrá is komoly hatással lesz a jövőben. Nadalnál ráadásul a fizikai elhasználódás jelei is egyre inkább mutatkoznak, és ha netán újra megsérül (amire bizony van esély), ki tudja, képes lesz-e mondjuk 30 fölött egy szédületes visszatérést produkálni, hiszen már ez a mostani sem lett túl sikeres.
A Nagy Négyes másik reprezentánsa, Roger Federer pedig, bár pazarul, legszebb napjait idézően játszik, az utóbbi években valahogy legtöbbször közbejön neki egy váratlan vereség, mint ahogyan most Wawrinka ellen is, azaz lehet, hogy mégiscsak fog rajta a kor. Sőt, már egyre többen teszik fel különböző fórumokon a kérdést: Fog még egyáltalán valaha Nadal és Federer Grand Slam tornát nyerni?
A választ természetesen nem tudjuk, de ha így lesz, és Djokovic továbbra is ilyen szinten fog játszani, a következő évek Grand Slamjeinek többségét bizony bezsebelheti. Nadal elleni győzelmével elérhető közelségbe került a karrier Grand Slam. Sőt, amire idáig nem sokan gondoltak… Nole idén akár calendar Grand Slamet is csinálhat, ha minden jól alakul a számára. 1968, Rod Laver óta ez senkinek sem sikerült, sokan lehetetlennek tartják, hiszen Laver idejében még csak két borításon, salakon és füvön játszottak, jelenleg viszont négy különböző borításon kellene a legjobbnak lenni. Nos, ahhoz képest, hogy lehetetlen, a William Hill 4-szeres szorzóval adja. Lehet, hogy ismerik Einstein híres mondását, miszerint mindenki tudja, hogy vannak dolgok, amiket lehetetlen megcsinálni, egészen addig, amíg jön valaki, aki erről nem tud, és megcsinálja.
Fura dolog ezzel szembesülni, de az egyetlen, aki Djokovic útjába állhat, a Big Four eddigi leggyengébb tagja, Andy Murray. A skót játékos élete formájában van, játéka egyre korszerűbb, és ha egyszer át tud lépni a szerbbel szembeni frusztrációján, komoly vetélytársa lehet.
Akkor viszont akár Djokovic-Murray évek is következhetnek.