Szezonsumma 2016: Reflektorfényben a Grand Slam tornák ( 1. rész )
Eltelt egy újabb év, és túl vagyunk újabb 4 Grand Slam tornán. A négy részes visszatekintésben először a 2016-os Australian Open történéseit elevenítjük fel.
2016 januárjában egyetlen kérdés vetődött fel: Valaki képes lehet-e megállítani a parádésan teniszező Novak Djokovicot. A válasz nem is volt kétséges: NEM!
Az első forduló nemcsak a 2009-es drámai Australian Open elődöntőjének visszavágóját hozta el már ideje korán, hanem a torna első komoly nagy meglepetését is. Fernando Verdasco megragadta a lehetőséget és legyőzte a nem éppen a legjobb napját kifogó Rafael Nadalt. Az idősebb spanyol pedig nem arról híres, hogy egy Nadal szintű játékos ellen 1-2-ről fordítson.
A második fordulóban pályára léphetett Novak Djokovic vagy akár Roger Federer is, a Rod Laver Arena 15 ezer szurkolója kizárólag Lleyton Hewittra figyelt. Az ausztrál legenda utolsó egyéni Grand Slam mérkőzése, amire méltó ellenfélként David Ferrer állt oda a másik oldalra. Hewitt a végletekig küzdött, de Ferrer jobb volt. A korábbi világelső, kétszeres Grand Slam bajnok remek mérkőzéssel vetett véget aktív pályafutásának.
Ahogy haladt a verseny előre, ismét úgy tűnt, hogy most sem lesz hatalmas meglepetés a nyertes kiléte, azonban a 2014-es bajnok búcsút vett a negyedik körben. Az egyre jobban játszó Milos Raonic legyőzte egy heroikus küzdelemben Stan Wawrinkát. Novak Djokovic a verseny ezen szakaszában veszített először játszmákat, még hozzá egyből döntő szettre kényszerült. Úgy látszik a szerbet a ritmussal nem lehet zavarba hozni, a ritmustalansággal annál inkább. Gilles Simon játékát kevesen szeretik és ezt kis híján Djokovic sínylette meg, de a világelső túlélte a legnehezebb mérkőzését ezen a tornán.
A negyeddöntőben a felső ágon Novak Djokovic a japán Kei Nishikori ellen játszott. A japán, aki az év hátralévő részében egyszer-kétszer megszorította a szerbet, ezúttal esélytelen volt a világelső ellen. Roger Federer sem izzadt meg túlságosan a negyeddöntőben. A svájci a cseh Tomas Berdych játékát könnyen kezelve három játszmában jutott tovább. Milos Raonic a legjobb 8 között még mindig ereje teljében teniszezett tovább, a Wawrinka elleni öt szettes mérkőzés ellenére Monfilsot is legyőzte. A kanadai pályafutása első Grand Slam elődöntőjét érte el. Az alsó ágon pedig Bernard Tomicért szurkolt egy emberként a közönség, azonban Andy Murray ellen ez édes kevés volt.
Jöttek az elődöntők, kíváncsian vártuk, hogy Novak Djokovicot letudja-e azt a Federer győzni, akinek játéka talán a legkevésbé fekszik a szerbnek. Két játszmáig a két játékos nem egy teniszmérkőzésen volt, Novak Djokovic esélyt nem adott vetélytársának. A svájci a harmadik szettet ugyan megnyerte, a világelső a negyedikre összeszedte magát és döntőbe került. Majd következett a péntek és Andy Murrayt kemény mérkőzésre kényszerítette Milos Raonic. A brit azonban az ötödik szettben kihasználta a legnagyobb erősségét, fizikálisan padlóra küldte Raonicot, összejött az álomdöntő.
Az elmúlt évek Australian Open Djokovic-Murray döntői arról szóltak, hogy a két klasszis harcolt két szettig nagyjából 2 és fél órát, majd a szerb teljesen riválisa fölé kerekedett. Ez azonban egy másik mérkőzés volt, ahol Murray csak küzdeni tudott, szettet nyerni nem. Djokovic az első szettben egy játékot engedélyezett Murraynek, majd a következő 2 óra 24 percben a brit hiába tette szorossá a mérkőzést, csupán egy 5/7 6/7-re volt elegendő a szempontjából.
Novak Djokovic ezen a Grand Slamen azt az egyszerű tényt támasztotta alá, hogy ha ő odafigyel, akkor őt nem lehet legyőzni. Lehetett akár a Simon elleni ötszettes találkozó vagy éppen az óriási figyelemmel várt Murray elleni finálé. Djokovic hatodszor nyert Melbourneben és nagyon úgy tűnt ekkor: Ez lesz az elsöprő Djokovic dominancia éve.
Kiemelt kép forrása: atpworldtour.com