Szezonsumma 2016: Reflektorfényben a Masters-tornák (1. rész)
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyek, játékosok idei teljesítményei kerülnek górcső alá sorozatunkban. Ebben a cikkben az év első öt 1000-es tornáját vesszük szemügyre.
Indian Wells és Miami
A tavaszi amerikai kemény pályás szezonban szinte semmi olyan dolog nem történt, ami bármifajta változás jelét mutatta volna. Novak Djokovic egymás után a harmadik évben is megnyerte mind a két tornát, ilyet pedig férfi teniszező még nem tett a történelem során.
Idén volt viszont a legkevésbé meggyőzőbb menetelése. Kaliforniában az első meccsén a selejtezős Björn Fratangello ellen 6/2-re bukta el az első szettet, ám ez volt az egyetlen szett vesztése a tornán. Viszont nem emiatt érezhetünk némi kétséget a szerb kapcsán. Nagyon szoros szetteket játszott, a döntő pillanatokban azonban rendre jobbnak bizonyult. Mily érdekes, a döntőben volt a legsimább mérkőzése, hiszen 6/2 6/0-ra ütötte ki Milos Raonicot. Fontos kiemelni, hogy az elődöntőben Rafa Nadal volt az ellenfele, aki újra nyert játszma nélkül maradt alul az akkor 11-szeres Grand Slam-bajnokkal szemben, de az első szettben igenis méltó volt mind önmagához, mind ellenfeléhez (7/6 6/2). A belga David Goffin és a döntős Raonic is relatíve kiugróan teljesített, előbbi az elődöntőig jutott. Mellettük még Alexander Zverevet lehet megemlíteni e torna kapcsán, mert a 19 éves német a legjobb 16 között egy labdára, pontosabban egy sikeres lecsapásra volt attól, hogy legyőzze Nadalt. Ezen kívül tényleg nem lehet sok mindent mondani a BNP Paribas Openről, Djokovic ugyanolyan domináns volt 2016-ban, mint 2015-ben.
Miamiban már valamivel jobban ment „Nole”szekere. Szett veszteség nélkül nyert meg egy ekkora tornát, mégsem nyújtotta még itt sem élete teljesítményét. Ellentétben David Goffinnel, aki újra a legjobb 4 közé jutott, és pont a későbbi győztessel játszott. Djokovic számára váratlanul nehéz meccs volt, kicsit önmagával is küzdött, de Goffin is tisztességesen helytállt. Floridában mások brillíroztak. Nick Kyrgios az elődöntőig ment el, ott viszont kikapott Kei Nishikoritól. A japán egy körrel előtte a szezon egyik legdrámaiabb meccsét játszotta Gael Monfils ellen, a franciát úgy verte meg, hogy 5 mérkőzéslabdát hárított. A finálé nem volt ennyire izgalmas, érvényesítette Djokovic a papírformát (6/3 6/3). Az akkor még világelső szerb talán azért is tudhatott le egy ilyen érdekes időszakot, mert fő vetélytársai még jobban elmaradtak legjobbjuktól. Federer még rehabilitálódott a térdműtéte után. Nadal Miamiban az első meccsét feladta a bosnyák Dzumhurral szemben, rosszullétre hivatkozva. Andy Murray pedig mindkét helyen elég korán esett ki. Indian Wellsben Federico Delbonis, Miamiban Grigor Dimitrov ejtette ki. Ekkor nehezen lehetett elképzelni, hogy az év második felében gyakorlatilag verhetetlen lesz.
A salakszezon
A Roland Garrosra való felkészülés időszakát három ember dominálta: Djokovic, Nadal és Murray. Testvériesen elosztották egymás között a három 1000-es salakos tornát. Monte Carlóban a végkifejlet nosztalgikusra sikeredett, hiszen Rafael Nadal 4 év után újra megnyerte egyik kedvenc tornáját, immáron 9. alkalommal. Gael Monfils ellen a döntőben egy nagyon élvezetes meccset játszott. Két szoros szett után viszont bedarálta a franciát (7/5 5/7 6/0). Itt történt a szezon egyik legnagyobb meglepetése, mert Djokovic már a legelső mérkőzésén kikapott. A 23 éves cseh, Jiri Vesely volt az első ebben az évben, aki teljes meccsen tudott továbbjutni a szerbbel szemben. A rajtnál Murray is majdnem „otthagyta a fogát”, a második fordulóban szett- és dupla-break-hátrányban volt Benoit Paire-rel szemben, végül innen nyert és meg sem állt az elődöntőig, a későbbi bajnok tudta csak legyőzni. Ezen a tornán tért vissza Roger Federer is, számára a negyeddöntő volt a végállomás, illetve Jo-Wilfried Tsonga.
Madridban Djokovic már az igazi arcát mutatta és magabiztosan abszolválta a mérkőzéseit. Senki sem tudott játszmát elvenni tőle, pedig voltak rá jelentkezők (Raonic, Nishikori). A tábla alsó ágán újra összejött egy Nadal-Murray elődöntő. A mallorcai olyan játékot produkált a tornát megelőzően, hogy sokan a Salakkirály visszatértét kezelték tényként. Emiatt már-már elvárták, hogy hazai közönség előtt is legyőzze a skótot, de végül ez nem történt meg. Murray visszavágott a monacói vereségét két szoros szettben (7/5 6/4). A meccs döntő tényezője a kínálkozó lehetőségek kihasználási pontossága volt, amiben nagy meglepetésre Nadal elmaradt, de nem csak Murraytől, hanem korábbi önmagától is. Ebből látszódott, hogy a spanyol nem ért még fejlődése végéhez. Kialakult tehát az álomdöntő Djokovic és Murray között. Nem ez volt párharcuk legemlékezetesebb mérkőzése, de a felek így sem hazudtolták meg önmagukat, végül, ahogyan a legtöbbször, Djokovic nyert (6/2 3/6 6/3), bőven kompenzálva ezzel a monacói kisiklást.
A Roland Garros előtti, utolsó nagy felkészülés helyszíne természetesen Róma volt, ahol a szerb újra gyengélkedett. Első meccsén a selejtezőből érkező veterán francia, Stephane Robert-t csak 7/5 7/5-re győzte le, egy körrel később pedig a brazil Thomaz Bellucci 6/0-ra (!) nyerte meg ellene az első szettet. Djokovic azonban azért Djokovic, mert ilyen előzmények után is képes jól teljesíteni komolyabb nevekkel szemben. Már a negyeddöntőben Nadalt találta magával szemben. Bár két szettes volt a meccs, de 2 óra 26 percig tartott, ezalatt zsinórban a 15., majd a 16. játszmát nyerte meg a spanyol ellen. Nadal vereségének fő oka újra a döntő szituációk rosszul kezelése volt. Másnap Djokovicra is jellemző volt ez, már a 4 között, Kei Nishikori ellen a harmadik játszmában break-előnyét herdálta el és visszaengedte a meccsbe a japánt. „Nole” egy kicsit önmagával is megküzdött, de végül fizikai és mentális síkon is győzedelmeskedett. Mindez azonban pürrhoszi győzelem volt. Másnap a döntőre elfáradt és az egész tornán nagyon magabiztos Murray az utolsó meccsen sem hagyta megnehezíteni saját dolgát (6/3 6/3).
A második részben az év utolsó négy Masters-tornáját fogjuk összefoglalni.
A kiemelt kép forrása: youtube.com