Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Szezonsumma 2017: Azé a világelsőség, aki igazán küzd érte

Szezonösszefoglaló sorozatunkat a Shanghai Masters-szel folytatjuk, ahol összejött a Nadal-Federer álomdöntő. A kínai fináléban volt az év negyedik és utolsó „Fedal”-ja, s ezt is a svájci nyerte meg, akiről nem sokan gondolták volna, hogy 36 évesen lesz képes igazán dominálni e klasszikus párharc valamely szakaszát.

Október 8-a és 15-e között Kína egyik legnagyobb metropoliszán volt a teniszvilág szeme, az év tizedik hónapjának második hetén rendezték meg az idény utolsóelőtti 1000 ranglista pontot érő tornáját. Mintha minden csak úgy lett volna, mint körülbelül 10 évvel ezelőtt, mikor Rafael Nadal (1.) és Roger Federer (2.) bitorolta a világranglista első két helyét. Újra ők voltak a két favorit, s közülük is a világelsőt tarthatták annak, aki kicsit előrébb tart a másiknál, ugyanis egy héttel e torna előtt a Salakkirály a pekingi 500-as tornát is megnyerte, ezzel a megnyert US Open óta tartó győzelmi szériája 12 mérkőzésre hízott fel. Federernek az akkorra értendő közelmúltról nem volt igazán meghatározható referenciája, hiszen az év utolsó Grand Slam-én nem volt 100 százalékos állapotban, s azután csak ezen a versenyen tért vissza az ATP World Tour keringésébe.

A két klasszis nem okozott csalódást a kimondottan lelkes kínai közönségnek. Szettet nem veszítettek a negyeddöntőbe jutásig, miközben mögöttük a kiemeltek nagy része ideje korán szedhette a sátorfáját. Csak feltörekvő Alexander Zverev (3.) harmadik körös búcsújára lehet azt mondani, hogy várható volt, hiszen Juan Martin Del Potro (16.) képesség szempontjából több, mint lehetséges konkurens a fiatal némettel szemben. A 8 negyeddöntős pozícióból végül 5-öt foglalt el kiemelt teniszező. Federer a francia Gasquet-n, Del Potro a szerb Troickin, a horvát Marin Cilic (5.) pedig a spanyol Ramos-Vinolason keresztül masírozott be a 4 közé szettveszteség nélkül. Csak Nadalnak volt nehéz dolga, aki két héten belül már a második meccsét játszotta a bolgár Grigor Dimitrovval (6.). A Cincinnati Masters bajnoka ahogyan a pekingi elődöntőben, úgy ezen a meccsen is tisztességesen küzdött az egész meccsen és szetthátrány után kiharcolta a döntőjátszmát, ott viszont Nadal fejben jobban bírta a küzdelmet és 6/4 6/7(4) 6/3-ra diadalmaskodott.

Federer kibrusztolta a győzelmet a Del Potro elleni elődöntőben
Kép forrása: dnaindia.com

Igazán pikáns elődöntők következtek ezután: Nadal Cilic-csel, Federer pedig Del Potróval mérkőzött meg a döntőbe jutásért. Az első meccs a spanyol-horvát csata volt, amiből szó szerint csata lett. Nadal esélyeshez és világelsőhöz méltóan igyekezte dominálni az eseményeket, igyekvéseit azonban a 2014-es US Open-bajnok derekasan hátráltatta és csak két szoros szettben tudott nyerni a 2017-es US Open-bajnok vele szemben (7/5 7/6(3)). A második elődöntőn már nem maradt el a döntőjátszma és amúgy is megvolt a pikantériája a Federer-Del Potro összecsapásnak: a két roppant kedvelt teniszező a Flushing Meadows-i negyeddöntő óta most találkozott először egymással, s a svájci volt az, akinek akadt törleszteni valója. Nem úgy kezdődött azonban a mérkőzés, ahogyan azt Federer szerette volna. Del Potro nagyon eredményesen használta a szerváit (leszámítva egy maratoni game-t), amikkel igen sok ingyen pontot szerzett, miközben a helvét egyetlen igazán bizonytalan adogató játékánál megragadta a kínálkozó alkalmat, így szettelőnybe került. „Tandil tornya” másfél játszmán keresztül volt remek adogató, a második szett közepén azonban hosszadalmas küzdelem árán Federer megtörte a jeget, break-előnyét megerősítve majd megőrizve kiegyenlített, a döntőszettre pedig a gyeplő már teljes mértékben az ő kezébe került. Del Potro New York után Shanghaiban már nem tudta megakadályozni a Federer-Nadal rangadót, ehhez pedig amúgy nagyon is ért.

Mindenki jókedvű volt a díjátadón
Kép forrása: suchtv.pk

A két nagy kedvenc 38. alkalommal nézhetett farkasszemet egymással. Mindkét fél mellett és ellen is ugyanannyi érveket lehetett talán felsorolni tippelgetés gyanánt: Nadal a torna alatt tovább növelte győzelmi sorozatát, Federer új játékára azonban addig az évben nem tudott olyan választ adni, hogy a győzelemben gondolkozhasson igazán (kivéve az Australian Open döntőjét). Végül utóbbi tényező döntött az újabb klasszikusról. A Lucas Pouille elleni pekingi meccsét leszámítva azt lehetett elmondani Nadalról győzelmi sorozata alatt, hogy gyakorlatilag rendíthetetlen harcosként rótta a pályákat. Ennek emlékezetét nehéz volt összeegyeztetni azzal, amit aztán ebben a döntőben lehetett látni: Azt, amit Melbourneben, Indian Wells-ben és Miamiban is lehetett látni, Federer az extra-agresszív játékával újfent sakkban tartotta Nadalt, újra értelmetlenné tette azt a teóriát, miszerint ki lehet kezdeni a fonákját. Az megint volt olyan erős fegyvere, mint a tenyerese. Mindezek mellett pedig nagyon magabiztosan adogatott az egész meccsen, még break-labdája sem volt a spanyolnak. Federer kontrollált mindent a döntőben, emiatt 73 perc után már fogadhatta is régi jó riválisa gratulációját – végeredmény: 6/4 6/3. Karrierje 93., 2017-ben pedig 5. tornagyőzelmének örülhetett.

S nem mellesleg a világelsőséget is nyílt kérdéssé tette az év végére…

A kiemelt kép forrása: atpworldtour.com