Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Szezonsumma 2017: Így muzsikáltak a lehetséges őrségváltók

Ebben az évértelő cikkben azt vesszük szemügyre, hogyan teljesítettek 2017-ben a jövő lehetséges sztárjai.

Tavaly történtek olyan dolgok a férfi teniszben, hogy azt lehetett hinni, lassan tényleg őrségváltás következhet be, ezért egy-két „arcra” kiváltképp elkezdett figyelni a sportág közvéleménye 2017-ben. Nehéz eldönteni, hogy az „illetékesek” előre léptek-e idén, az viszont biztos, hogy ebben az évben ez a társaság új tagokkal bővült.

Dominic Thiem

Nadalt és Djokovicot is legyőzte 2017-ben
Kép forrása: au.eurosport.com

A 25-26 év alatti korosztály tagjai közül ő tette meg legelőször az első kézzel fogható, szemmel látható lépéseket 2016-ban. A „Dominátor” eljutott akkor a Roland Garros elődöntőjébe és beverekedte magát a top 10-be. A fiatal osztrák nem múlta magát alul, 2017-ben meg tudott maradni az elitben, idén is képes volt megverni Nadalt salakon, amely borításon jóformán csak a spanyoltól tudott kikapni: A barcelonai és a madridi döntőben és egy újabb Garros-elődöntőben, ami előtt azért egy Novak Djokovicot iskolajátékkal ejtett ki. Thiem ezt az évet a 8. helyén kezdte a világranglistának, és novemberben eljutott a 4. helyre is, ahonnan azóta csak egy pozíciót lépett vissza. Az előrelépést azonban így is meg lehet kérdőjelezni. Idén is azt az utat járta be, hogy rengeteg tornán indult el és a szezon második felére teljesen elkészült az erejével. Ennél fogva azt lehet megítélni, hogy hisztérikusan nagy fejlődésen nem ment keresztül. Lehet, hogy éppen edzője, Günter Bresnik sztahanovista ütemterve jelenti az akadályt.

Milos Raonic és Kei Nishikori:

Pár éve még ők ketten képviselték ezt a „kategóriát”. Kettejük közül is a kanadai ment keresztül nagy fejlődésen tavaly, s egészen a világranglista 3. helyéig jutott el, míg a japán már-már Tomas Berdych-i szinten kezdett el stagnálni. Nos, 2017 korántsem róluk szólt. Mindkettőjük gyengébben muzsikált és alul múlták tavalyi önmagukat, ami nem éppen 100 százalékos fizikai állapotuknak is betudható. A Major tornákon a negyeddöntőnél messzebb egyikőjük sem jutott, és sérülés miatt mind a ketten befejezték a szezont a nyár végén, tanulva Roger Federer tavalyi példájából. 2018-ban a kevés védendő pontok előnyét élvezhetik a szezon túlnyomó részében. Lesz honnan azonban felkapaszkodniuk: Raonic a 24., Nishikori a 22. helyről várja az újévet, s talán az utolsó esélyt kaphatják meg a sorstól.

Alexander Zverev

Nagyot lépett előre a német, de még van hova fejlődnie
Kép forrása: sports.inquirer.net

Kora alapján, az idei U21-esekkel, azaz a #NextGen-játékosokkal lehetne egy véka alá tenni, ám korosztályát az év kezdetétől túlszárnyalta. A januári Hopman Kupán legyőzte Roger Federert és az Australian Open harmadik körében igencsak megnehezítette a későbbi döntős Rafa Nadal dolgát. Nem ezekkel az eredményekkel dobbantott azonban igazán. Megnyert idén ugyanis két Masters-tornát: Rómát és Montrealt. Ráadásul mindkét tornán rászolgált a sikerre, mintsem szerencséje volt a sorsolással. Utóbbit talán el lehetett mondani a római versenyre, ám annak döntőjében Novak Djokovicot egy iskolajáték szenvedő alanyává tette. Montrealban pedig Roger Federert most már hivatalos meccsen is le tudta győzni, „Nole”-hoz hasonlóan két szettben. Ám hiába nyert e két neves versennyel együtt öt tornát, három különböző borításon, hiába volt ott a londoni ATP Finalson, hiába került be a top 5-be, a Grand Slam-tornákon finoman szólva sem számított tényezőnek. Ráadásul az igazán nagy leszereplések a Masters-győzelmeket követő Majorokon jöttek: a Roland Garroson az első, a US Openen a második kör után csomagolhatott. Ez arra engedhet következtetést, hogy a pillanatnyi hírnév beálltakor nincs benne kellő alázat. Márpedig neki még bőven szüksége van erre, hogy be tudja váltani azokat az ígéreteket, melyeket a sajtó harangozott be vele kapcsán. Az biztos, hogy a kéthetes versenyeken kell már csak fejlődnie, illetve helyén kezelni a média reakcióit, mert nem biztos, hogy az mindig a valóságot tükrözi megnyilvánulásaival. A mögötte álló stábban nincs hiányosság: A szülők, a bátyja, Mischa, Andy Murray egykori fitnesz edzője, Jez Green és a korábbi világelső Juan Carlos Ferrero is teljes mellszélességben kiáll mellette. Most már csak ezt kell kellőképp meghálálnia 2018-tól.

Nick Kyrgios

Kép forrása: wwos.nine.com.au

Az örök rejtély. Az örök kérdés. Nehéz eldönteni, hogy előrébb haladt-e idén az ausztrál fenegyerek karrierje. Kétszer is megverte Djokovicot, legyőzte Nadalt is egyszer, bejutott élete első Masters-döntőjébe Cincinnatiban, Federerrel is egyértelműen felvette a versenyt. A Grand Slamek közül azonban egyiken sem tudott kettőnél több meccset nyerni, idén tornagyőzelmek nélkül maradt, de botrányok nélkül nem. Idén is gyakran vitázott a székbírókkal, erre az évre is jutott egy Shanghai-i balhé, de még hazája Major tornáján sem tudta magát összeszedni: 2015 után most ő kapott ki az olasz Seppitől 2-0-s előny után, amit ő maga szórakozott el. Képességeit elnézve nem mentség az sem, hogy nyáron volt egy kisebb sérülése. Szinte pepitába leírhatnánk róla ugyanazt, mint tavalyi évértékelőnkön: minden csak rajta múlik, a játéka megvan, egy istenadta tehetség. 2018-at a világranglista 21. helyén kezdi.

Lucas Pouille

Kép forrása: eurosport.fr

A francia is ígéretes év előtt állt 2017-ben, de hatalmas áttörést nem hozott neki ez a szezon. Pedig minden eddiginél több tornát nyert meg idén: Hármat, három különböző borításon, köztük a budapesti salakpályás versenyt. A legfontosabb versenyeken azonban nem muzsikált valami fényesen. A 2016-os Pouille képes lehetett volna az idei hektikus mezőnyben belépni a top 10-be, ám ő is bent ragadt a másodvonalban. Viszont a francia Davis Kupa-csapatban mindvégig számítottak rá, Yannick Noah-ék végső sikere az ő ötödik meccses győzelmével lett meg. Talán azt lehet mondani a 23 éves teniszezőre, hogy stagnált: a 16. helyen kezdte az évet és a 18-on fejezte be.

„New Kids On The Block”

Nagyon nagy potenciál van a tinédzser Shapovalovban
Kép forrása: sportingnews.com

S bizony az említett fiatal emberek mellé fellépett egy még fiatalabb korosztály idén, akik még jóformán 21 évesek se múltak el. Bár az ATP World Tour #NextGen-kampánya igencsak megosztó, a szezon U21-esei közül azért páran megcsillogtatták tudásukat és szépen araszolgattak idén a világranglistán. Közülük is két srácot lehet kiemelni. Az egyikük Denis Shapovalov, aki nyáron robbant be igazán a köztudatba. A 18 éves kanadai hazai közönség előtt, szetthátrányból fordítva verte meg Rafael Nadalt a legjobb 16 között, előtte pedig 2-0-ra Juan Martin Del Potrót és egészen az elődöntőig jutott el. Aztán a US Openen is remekelt, elmenetelt egészen a nyolcaddöntőig, mialatt Jo-Wilfired Tsongát szettveszteség nélkül győzte le. Az izraeli születésű tinédzser rendkívül agresszívan játszik, szórakoztató a tenisze, ráadásul balkezes és egy kézzel üti a fonákot, ez pedig csak még egyedibbé teszi megjelenését. Profi karrierje csak tavaly kezdődött, miután junior bajnok lett Wimbledonban, ám másfél év leforgása alatt eljutott a világranglista 51. helyéig! Érdemes lesz rá figyelni 2018-ban.

Az orosz Rublev is felhívta magára a figyelmet 2017-ben
Kép forrása: gerryweber-open.de

Az igazán vájtfülű teniszrajongóknak már évek óta nem lehet ismeretlen Andrey Rublev neve sem. A 20 éves orosz szintúgy idén robbant be a köztudatba. Kissé nehezen lendült bele a szezonba, de egy váratlan nyári siker átszakíthatott egy bizonyos gátat. Umagban a selejtezőben még Balázs Attilától kapott ki, de szerencsés vesztesként mégis főtáblára került, s ha már folytathatta küzdelmeket, akkor meg is nyerte a horvátországi tornát. Az igazán nagy dobása azonban a US Openen volt, ahol egészen a negyeddöntőig jutott, menetelése alatt pedig Grigor Dimitrovot és David Goffint is három szettben búcsúztatta, s ahogyan várható volt, Nadallal már nem bírt. New Yorkban azonban megmutatta magát a világnak és az év végén már a világranglista 39. helyezettjeként tarthatjuk számon. Korához képest nagyon nagy ütőereje van, az elkövetkezendő év(ek)ben ezen kell inkább finomhangolásokat megcsinálni.

Kettőjükön kívül még meg lehet említeni a korosztályból a #NextGen ATP Finals első bajnokát, a 21 esztendős, dél-koreai Hyeon Chungot, aki a világranglista 105. helyéről indulva eljutott idén a top 50-ig is. Illetve ott van még a szintén 21 éves orosz Karen Khachanov, aki idén már megjárta a top 30-at is és a Roland Garroson bejutott a legjobb 16 közé.