Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Rafael Nadal 11-szeres Roland Garros-bajnok!!!

Az évek jönnek-mennek, de egy valami nem változik: ha döntőt rendeznek a Philippe Chatrier-n, a spanyolt nem lehet legyőzni.

Dominic Thiem (7.) a 2018-as Roland Garros döntője előtt 3-6-ra állt Rafa Nadallal (1.) szemben. Az a három győzelem egyaránt salakon született meg. Nevezhetjük nyugodt szívvel a világelső legnagyobb kihívójának salakon, de hogy ez klasszikust idézzünk: közel áll hozzá, s mégis (még mindig) oly távol. Buenos Aires, Róma és Madrid egy teljesen más terep, mint Párizs, azaz a Roland Garros, s annak is centerpályája, a Court Philippe Chatrier. Ez Nadal “anti-kriptonitja”, ahol az elmúlt 13 év alatt csak kétszer tudták legyőzni, döntőn pedig egyszer sem, a 24 éves osztráknak sem sikerült. Továbbra is Rafael Nadalnak hívják a Francia Nyílt Teniszbajnokság győztesét. A vasárnapi fináléban a Salakkirály 2 óra 44 perces mérkőzésen, 6/4 6/3 6/2-re győzte le a “Salak hercegét”.

Thiem beleadott apait-anyait, de mindvégig, minden tekintetben Nadal volt előnyben
Kép forrása: twitter.com/bbctennis

A mérkőzés előzetes kérdése az volt, hogy Thiem a játékával fel tudja-e venni a versenyt a spanyol világelső emberfeletti mentális hadviselésével szemben. Választ gyakorlatilag az első labdamenetek után kaphattunk is. Nadal már a kezdésnél magasabb hőfokon égett, s el kellett telnie 7 pontnak, mire az osztrák felvette a tempót. Ezalatt persze már break-hátrányban is találta magát, amiből ugyan nem sokkal később visszajött, de az egész meccs arról szólt, hogy a 17. Grand Slam-győzelméért harcba szálló mallorcai renoméjához méltó teljesítményt nyújtott, Thiem pedig azért küzdött, hogy ne essen nagyon lőtávolon kívülre. A futball nyelvével élve: csak a tisztes helytállás és néhány becsületgól jött össze neki.

Az első szett korai break-váltása után konstatálhattuk a meccs legkiegyensúlyozottabb szakaszát. A felek fej-fej mellett haladtak, futtatták egymást hatalmas pörgetéseikkel, az alapvonal-csatát pedig olykor-olykor látványos nyerőkkel zárták le. Ám ahogyan az történt a pénteki Nadal – Del Potro elődöntőben, a hajrá hozta meg a fordulatot. Az egyetlen dolog, amit Thiem megnyert a meccsen, az előzetes érme feldobás volt. Akkor úgy döntött, hogy Nadal kezdje szervával a mérkőzést. Ennek folyományaként az osztrák volt az akinek adogatnia kellett a játszmában maradásért. 5/4-nél pedig gyakorlatilag odaadta ellenfelének az első szettet – 4 ki nem kényszerített hibát ütött, köztük egy ajtó-ablak helyzetet jelentő röpte a hálóban landolt.

A győzelem pillanata
Kép forrása: twitter.com/LaureusSport

Innentől pedig nem volt megállás. 4/4 után zsinórban 5 játékot nyert meg Nadal, így tehát szett- és break-előnybe került. Azt pedig meg is őrizte, remek adogató játékának köszönhetően (mindössze 10 elveszített labdamenet az 56-ból, első szerva mögött), ami kitartott az egész mérkőzés erejéig. Alig kevesebb, mint 2 óra után már 2-0-ra vezetett. A harmadik játszma kisebb pánikhelyzettel kezdődött. Nadal még az elején, egy game kellős közepén kérte ki a fizioterapeuta segítségét, ugyanis egy szervamozdulat után az ujját fájlalta. Sokan ficamra gyanakodtak, de végül “csak” egy kis görcs volt. Biztos, ami biztos, kikérte azért egy szakember véleményét, és ha már megnyugodhatott, ment tovább azon a dicsőséges úton, amin elindult ezen a délutánon. A harmadik játszmában kétszer is elvette Thiem adogatását, s szerválhatott a győzelemért. A lezárás végül kicsit nehézkeskre sikeredett, hisz bár 40-semmije is volt, csak az ötödik meccslabdáját tudta kihasználni. Ez persze már egyrészt mellékes, másrészt pedig ez azért Thiem becsületére szól, hogy megpróbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba.

Megszületett ezzel Rafael Nadal 17. Grand Slam-győzelme és 11. sikere a Roland Garroson. Bebiztosította 2. helyét így az örökranglistán, s újra 3 sikerrel van elmaradva Roger Federer mögött. Arra pedig, hogy valaki 11-szer diadalmaskodik valamelyik GS-en, arra természetesen az Open-Éra előtt és után sem volt példa.

S ha csak a párizsi sikereit vennénk figyelembe, akkor is ugyanannyi címmel állna, mint a sportág további két legendája, Björn Borg és Rod Laver, akik ezt a számot négy különböző versenyen hozták össze. Nem beszélve a 12-szeres Grand Slam-bajnok, még mindig aktív Novak Djokovic-ról sem.

“La Undecima”
Kép forrása: twitter.com/RafaelNadalFC

Egy szó, mint száz: véghez vitte Nadal azt, amire már a salakszezon első nagy tornáját, a Monte Carlo Masterst látva számíthattunk. Játékban ugyan nem volt annyira a helyzet magaslatán, mint mondjuk tavaly, de mentálisan továbbra is rendíthetetlen. Salakon továbbra is ő az uralkodó, mögötte pedig a többiek küzdhetnek meg “epizódszerepekért”. Dominic Thiem azért kiemelkedik a “többiek” közül, s bár tudott szintet lépni – azaz két elveszített elődöntő után döntőt játszhatott – de csak patikamérlegen. Nadal továbbra is nagy falatnak tűnik. Jó kérdés, meddig, és hogy a helyzet kinek a hatására fog megváltozni (ergo: a spanyol kiöregszik és/vagy az osztrák tovább fejlődik).

Ezzel véget ért a salakszezon. Hétfőtől már a másik véglet, a villámgyors zöld gyepé és a Wimbledonra való felkészülésé lesz a főszerep, egy nagy visszatérővel, Roger Federerrel, aki Stuttgartban ragad ütőt, akárcsak Fucsovics Márton. Németország mellett pedig még a hollandiai s’-Hertogenboschban is rendeznek tornát.

A kiemelt kép forrása: twitter.com/FirstpostSports