Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Szezonsumma 2018: “Kis emberek” rivaldafényben és egy jubileumi diadal

Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban, melynek első része az idény első Grand Slam-tornájával, az Australian Opennel foglalkozik.

A 2017-es esztendő Rafael Nadal és Roger Federer hősies visszatéréséről szólt. A tenisz két legnépszerűbb személyisége nem csak a tavalyi Grand Slam-tornákat osztották el egymás között testvériesen, hanem a világranglista első két helyét is. A sportág rajongóit 2018 kezdetével természetesen az érdekelte, hogy a spanyol és a svájci legenda képes lesz-e folytatni reneszánszát, s illetve lesznek-e olyanok, akik érdemiekben veszélyeztethetik azt? Kíváncsian várhattuk, hogy folytatódik Grigor Dimitrov karrierje a tavalyi ATP Finals-sikere után, és hogy mi lesz azzal a pár fiatallal, akik 2017-ben hallatták hangjukat először (Zverev, Shapovalov, Rublev, Thiem)? A sportág egy másik élő legendája, Novak Djokovic Melbourne-ben kezdte meg visszatérését. Illetve vigyázó szemeinket Fucsovics Mártonra is vethettük, hiszen a legmagasabban rangsorolt magyar férfi teniszező a top 100-ban, a Grand Slam-főtábla biztos tudatában kezdhette meg a 2018-as szezont.

Elhagyott mérföldkövek és egy valóra vált álom

Jobb, ha az idei Australian Open számunkra legkedvesebb történetével kezdjük. Fucsovics Marci remekül fejezte be az előző esztendőt. Egyre többször mutatta meg magát az ATP-tornákon, ezt pedig egy Bázeli negyeddöntővel, s egyben a Marin Cilic elleni tisztes helytállással koronázott meg, nem beszélve a Magyar Davis Kupa-válogatott Világcsoportba való jutásáról sem. Természetesen mindenki a hasonlóan produktív folytatásban reménykedett, a nyíregyházi teniszező pedig az első két hétben arról adott jelet, hogy erre meg is van a lehetőség. Főtáblás meccset nyert a Pune-i ATP-tornán, majd a döntőig jutott a Canberra-i Challengeren.

Januárban érezhettük először, hogy újra van ATP World Tour-szintű teniszezőnk!
Kép forrása: vg.hu

Abban a tudatban vághatott neki karrierje első Melbourne-i főtáblás szereplésének, miután fény derült a sorsolásra, hogy az akkori papírforma alapján inkább két lejátszott forduló lehetett benne a pakliban. A megszokott ausztrál kánikula azonban jelentéktelenné tette a papírforma fogalmát. Marci az első fordulóban négy játszmában jutott túl a moldáv Alboton, szinte kötelező feladatot teljesítve. Ezután következhetett az első nagy próbatétel, a 13. kiemelt Sam Querrey. Az amerikai teniszező nem tudott felülkerekedni az időjárás adta körülményeken, így nem nagyon tudta érvényesíteni legnagyobb fegyverét, az adogatását sem. Fucsovics azonban mindvégig az elszántabb félnek tűnt, ennek eredményéül pedig megnyerte az első két játszmát. Querrey ugyan ezután tudott szépíteni, de nem az történt meg, amitől félhettünk: a mérkőzés negyedik játszmája volt a legsimább, ami annyit jelentett, hogy a magyar teniszező bejutott a harmadik fordulóba! Aki itthon volt olyan elszánt, hogy magyar idő szerint hajnalban, élőben nézze meg a meccset, nem bánta meg! S aztán mekkora eufória lett úrrá, mikor kiderült, hogy a folytatás csak könnyebb lehet!

Ez volt talán a kulcssiker!

Hiszen Fucsovics Roger Federer (2.) ágára került és egyre csak nőtt a lehetősége annak, hogy a nyolcaddöntőben megmérkőzzön egyik legnagyobb példaképével. Ugyanis a másik “közeli” kiemelt, Milos Raonic (22.) is korán kiesett, így a magyar teniszezőt csak Lukas Lacko vagy Nicolas Kicker üthette volna el a negyedik fordulótól. Végül az argentin állhatott oda egy nagy lehetőség küszöbére Márton mellé, ő azonban nem engedte át az argentint. Így kialakult az a párosítás, melyet az elején csak álmainkban tarthattunk valósnak! Fucsovics élete első mérkőzését a Rod Laver Arénában rögtön Federer ellen játszhatta, ráadásul karrierje egyik legnagyobb eredményét elérve. Nem is adta át egy könnyedén a terepet a címvédőnek. Az első szettben négy játékot is megnyert, majd a másodikat is csak tie-breakben nyerte meg a svájci, s ugyan a folytatásra kinyílt az olló, a tisztes helytállást semmi nem vonhatta kétségbe. Az meg csak adalék volt, hogy a meccs utáni interjúban Federer dicsérő szavakkal illette meg Fucsovicsot!

Valóra vált álom – persze, nem a vereség, hanem maga a lehetőség Federer ellen játszani.
Kép forrása: rogerfederer.com

Ennek a másfél hetes, csodálatos történetnek pedig az is pikantériát ad, hogy azután a Sávolt Attila után lett az első magyar teniszező, aki megmérkőzhetett a GS-rekorderrel, aki éppen az edzője is jelenleg. Az egykori top 100-as teniszezőt tartják számon legfőbb letéteményesnek Marci felemelkedésében, melynek ez a menetelés csak az első állomása volt 2018-ban!

“Kis emberek” rivaldafényben

Az idei Australian Open a 2017-es US Openhez hasonlóan a meglepetések sorozatáról szólt. A mérkőzések tömkelegén elvethettünk mindenféle számítást, amit az adott találkozóhoz nyilvánítottunk. A meglepetésekről elsősorban három teniszező gondoskodott, akik ezzel természetesen a saját tündérmeséiket írták meg: Kyle Edmund, Hyeon Chung és Tennys Sandgren.

Kyle Edmund a felső ágon aratott meglepetéseket.
Kép forrása: lagardere-se.com

A brit és a dél-koreai is ugyan a sportág fiatal korosztályának legígéretesebb versenyzői közé tartozik, de azért arra a “sikermennyiségre”, amit letettek az asztalra, még a legmerészebb rajongók sem számítottak talán. Edmund például már az első napon berúgta a papírforma ajtaját azzal, hogy öt szettben kiejtette az ezt megelőző GS döntősét, a dél-afrikai Kevin Andersont (11.), majd a következő fordulókban azt bizonyította, megvannak azok az adottságai, hogy folyamatosan képes legyen magas szinten teniszezni. Természetesen karriercsúcsot jelentett az elért negyeddöntő, ahol aztán Grigor Dimitrovval (3.) kellett megmérkőznie. A bolgár kapcsán lehet talán egy megkérdőjelezhető tényezőt felróni Edmund újabb sikerére, hiszen a bolgárra majdhogynem a lehető legnehezebb első hetes meccslajstrom, amit az akkori körülmények alapján kaphatott: Rublev (30.) és Kyrgios (17.) négyszettes legyőzése után talán elfáradt Dimitrov a negyeddöntőre. Edmundot persze ez mit sem foglalkoztatta, a győzelem pillanatában, főleg, hogy akkor jelen volt legendás honfitársa, Tim Henman is.

Hyeon Chung Djokovic legyőzésével szerzett magának hírnevet.
Kép forrása: si.com

Amíg a brit a felső, Chung az alsó ágon borzolta a kedélyeket. Valamilyen szinten e torna előtt is hallatta a hangját azzal, hogy ő lett a Next Gen ATP Finals első bajnoka, de az újévben minden eddiginél nagyobb sikereket aratott. Kiejtette az első héten mindkét Zverev-fivért, így Alexander (4.) Grand Slam-áttörése továbbra is váratott magára. Az alapvonalon dinamikusan játszó dél-koreai azonban a negyedik fordulóban robbant be igazán. Ott ugyanis a visszatérését kezdő Novak Djokovicot (14.) ejtette ki, ráadásul három játszmában! A szerb felett aratott győzelme annak ellenére “szólt nagyot”, hogy a hatszoros bajnokon ekkor még Radek Stephanek és Andre Agassi kívánt stratégiai változtatásokat véghez vinni – tudjuk jól azóta, mire ment „Nole” az akkor újnak számító stábjával, de ez majd egy másik cikk témája lesz. A szemüvegben teniszező Chung természetesen hazája legnagyobb teniszeredményét érte el, amit aztán csak fokozni tudott azzal, hogy a harmadik meglepetés-emberen, Tennys Sandgrenen át bejutott az elődöntőbe.

Tennys Sandgren amilyen gyorsan felbukkant, azzal a lendülettel el is tűnt 2018-ban.
Kép forrása: wsj.com

A 27 éves amerikai nevét sokan lehet, hogy ekkor hallották először, s aztán az év során utoljára is. A Tennessee-i teniszező a világranglista 97. helyén állt az év első Grand Slam-tornája előtt, s talán ő maga sem gondolta volna ekkor, hogy a második héten is nyomós okokból kifolyólag tartózkodhat majd a Melbourne Parkban. Azt végül két akkori top 10-es versenyzőt is kiejtett. Első sikere Stan Wawrinka (9.) ellen született meg, nagyon könnyed győzelmet aratott a korábbi bajnok felett, róla azonban ki is derült, hogy túl korán tért vissza térdműtétjéből. Dominic Thiem (5.) kiejtésekor azonban nem lehetett magyarázkodni: az osztrák ellen egy pillanatig sem volt hátrányban, végül egy ötjátszmás csatában verte meg. “Az első áldozók negyeddöntőjét” azonban már nem tudta megnyerni Chung ellen. Sandgren menetelése, mint kiderült, inkább bizonyult egy egynyári fecskének: ezután már csak egy igazán megfogható eredményt ért el 2018-ban, egy döntőt Houstonból (ATP 250).

Az uraknál is megvan a 20.

Az lett az idei Australian Open férfi egyesének érdekessége, hogy a hierarchia mindegyik részéből akadt olyas valaki, aki ezt a két hetet az egyik legszebb emlékként fogja majd emlegetni. A három meglepetés-emberről az imént esett szó, ám nemcsak ők járhattak soha meg nem tapasztalt magasságokban. Roger Federernél (2.) persze egyre nehezebb keresgélni azokat a mérföldköveket, melyeket nem ért el, ám a 20. Grand Slam-bajnoki cím pont ebbe a kategóriába tartozik. Természetesen a svájci lett az erősebbik nem képviselői közül az első, aki azt a határt érte el a sportág történelme során, melyet a hölgyeknél Margaret Court (24), Serena Williams (23) és Steffi Graf (21) meghaladt már korábban.

Federer meghatódott a 20. győzelemtől.
Kép forrása: noisiamofuturo.it

Federer amellett, hogy természetesen kikaparta magának a gesztenyét, a többi eredmény – első sorban a meglepetések sorozata – megkönnyítette számára a tornát. Olyannyira, hogy egyetlen egy top 10-es teniszezővel kellett megmérkőznie a két hét során, az is Marin Cilic (5.) volt a döntőben. A svájci legenda játszmát sem veszített a fináléig, ehhez is csak egy szettben volt közel Thomas Berdych (19.) még a legjobb 8 között, ám a cseh az első játszmában eltékozolt break-előnye után gyakorlatilag átadta az irányítást a címvédőnek. Federernek aztán olyan sokat a 4 között sem kellett játszania. A tét nagyságához méltatlanul alakult kissé a Chung elleni elődöntő, ám azért, mert a fiatal dél-koreai talphólyagja miatt teljesen harcképtelenné vált.

Marin Cilicnek azonban már jóval több nehéz pillanata volt. Az első héten beleszaladt – néha önhibából is – két küzdelmesebb meccse, de aztán a Rafael Nadal (1.) elleni negyeddöntőben megcsillogtatta tudását. Az akkori világelső spanyol jól teljesített Melbourne-ben, s mivel az élmezőnyből csak ő és Federer tudott renoméjához méltóan teljesíteni, így rögtön az emlékezetesre sikeredett 2017-es döntő visszavágójáért kiáltottak. Amíg svájci vetélytársa elől önmagától függetlenül is elhárultak a nagy akadályok, addig számára is jól alakultak a dolgok a Cilic elleni negyeddöntőben, amit szett-előnyben kezdhetett meg. Valahol azért benne volt a pakliban a horvát győzelme, de ehhez sokan elengedhetetlennek tartották, hogy megnyerje a nyitójátszmát. Végül úgy diadalmaskodott, hogy ez nem történt meg. Helyette hátrányból küzdötte fel magát, s ugyan ezután Nadal nagy csatában visszaszerezte a vezetést, újabb előnybe kerülésével azonban, ahogyan már sokadjára pályafutása során, felemésztette a testét. A negyedik szettől kezdve csak két játékot tudott megnyerni. Cilic második egyenlítése után kiállt még további kettőre, de a lába nem engedte a folytatást.

…és ez még csak az első Grand Slam-torna volt 2018-ból, amit nem tudott egészségesen befejezni Nadal.
Kép forrása: uk.reuters.com

A horvát óriás ezután jóval könnyebb találkozón esett túl Kyle Edmund ellen, így bejutott karrierje harmadik Grand Slam-döntőjébe, s a másodikba, amit Roger Federer ellen játszhatott. 2017-ben Wimbledonban a svájci egy percnyi esélyt nem adott, itt most azonban más volt a helyzet. A papírforma persze úgy istenigazából egyszer sem forgott veszélyben, hiszen amíg lehetséges volt, addig Cilic ki tudott egyenlíteni a szettek tekintetében, de az ötödik játékrészben megmutatkozott kettejük között a versenyzői különbség és az a 10-szeres (!) eltérés lejátszott Grand Slam-finálék között. Federer 3 óra 7 perc alatt diadalmaskodott 6/2 6/7(5) 6/3 3/6 6/1-re.

A díjátadó ünnepség sem maradt emlékezetes pillanatok nélkül. Miután ténylegesen is tudatosult az ekkor már hatszoros AO-bajnokként nyilatkozó Federerben a 20. GS-siker, nem tudta visszatartani könnyeit. A ceremónia után aztán sokan azt is sejtették, hogy közel van a karrierjének vége, hiszen győzelmi beszédében nem hangzott el a „See you next year” mondat, de az Eurosport stúdiójában még aznap csendre intette a találgatókat: annyira dúltak benne az érzelmek, hogy elmondása szerint nem is tudta igazából, mit mondjon abban a pillanatban.

Így telt el tehát a 2018-as év első nagy versenye. A rengeteg meglepetés és Federer történelmi sikere mellett természetesen Fucsovics Márton szereplése lett emlékezetes a Melbourne-i két hét. Sorozatunk következő részében az amerikai tavaszi kemény pályás szezon, azaz a Sunshine Double emlékeit göngyölítjük majd fel. 

A kiemelt kép forrása: youtube.com