Teniszvilag.com - hírek, érdekességek a tenisz világából

Szezonsumma 2018: Hőség, dráma, őrület és az egyik legnagyobb visszatérés

Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban, melynek következő részében megtudhatjuk miért lett az idei US Open is annyira emlékezetes, mint Wimbledon.

Vannak Grand Slam-tornák, amelyeken a két hét során alig történik valami rendkívüli: olyas valaki nyeri meg, akire számíthattunk, jóformán érvényesül a papírforma, elmaradnak az emlékezetes meccsek, az időjárás is hagyja normális medereben folyni az eseményeket.

Nos, 2018-ban az év utolsó GS-én “csak” az első kettő valósult meg igazán, viszont az utóbbi kettő ellentétére elképesztő módon volt precedens. Tavaly a szürreális végjáték borzolta a kedélyeket New Yorkban, mikor az egyik ágon Rafael Nadal és Juan Martin Del Potro, a másikon pedig Kevin Anderson és Pablo Carreno Busta harcolt a döntőért – persze azóta a Anderson már egy magasabb polcra küzdötte fel magát. Idén viszont egyrészt minden napra jutott valami drámai, másrészt pedig a torna első felében rég nem tapasztalt hőség állította nagy kihívás elé a játékosokat.

Az észak-amerikai kemény pályás felkészülés végeztével a teniszrajongók két esélyest kiálthattak ki egyöntetűen: Rafael Nadalt (1.) és Novak Djokovicot (6.), a két Masters-torna győztesét. Emellett szóba lehetett hozni Roger Federert (2.), s ugyan látványos eredmény nélkül melegített be, de Juan Martin Del Potrót (3.) is, hiszen ő mindig formába tud lendülni karrierje legnagyobb sikerének (a 2009-es győzelem) helyszínén, ráadásul jó évet futott idén.

Áldás vagy átok?

Miután elkészült a főtábla, hatalmasat csettinthettünk a sportág magyar rajongóiként. Eleve nagy dologgal ért fel, hogy a Djokovic – Federer örökrangadóra már a legjobb 8 között lehetőség nyílt, ám a szerb teniszezőhöz Fucsovics Mártont sorsolták az első fordulóban. Nyilván minden egyes teniszező szeretne a lehető legmesszebbre jutni egy ilyen nagy tornán, ehhez pedig elengedhetetlen lenne elkerülni az első körben az egyik legnagyobb favoritot. Ebből a szempontból az első számú magyar férfi teniszező nagyon peches volt. Azonban a sportág egyik legnagyobb alakja ellen, a sportág legnagyobb stadionjában játszani már-már megtiszteltetés a sorstól. Arról nem is beszélve, hogy Fucsovics top 40-esként korántsem a legkellemesebb ellenfél egy Grand Slam-torna első körében, ahol elvileg hamarabb kaphat meg egy kiemelt versenyző egy jóval alacsonyabban kvalifikált vetélytársat.

Fucsovics Márton kihozta magából a legtöbbet Djokovic ellen!
Kép forrása: usopen.org

A nyíregyházi teniszezőt pedig a nagy lehetőség nem roppantotta össze. Sőt! Az első szettet még papírformaszerűen megnyerte Djokovic, de ami a következő másfél játszmában történt, alig akartuk elhinni. A szerbet látszólagosan is padlóra küldte az egyébként New Yorkban szokatlan 36 fokos hőség. Nagyon nem találta önmagát, ellentétben Marcival, aki már az év elején az Australian Openen is bizonyította, hogy a kánikula neki nem nagy akadály. Bátran játszott, ennek köszönhetően kiegyenlített, majd break-előnyben is volt a harmadik szettben! Mi több, még a dupla-break-előny is kilátásban volt! Innentől azonban kiderült, hogy Djokovic miért járt 13 Grand Slam-bajnoki címnél – ekkor. Túl tudott lendülni a holtponton, majd miután fordítással megnyerte a harmadik játszmát, a felek éltek a bevezetett hőségszabállyal és bevonultak egy 10 perces szünetre.

Az igazi fordulópont nem a pályán történt meg, hanem bent az öltözőben. Mindketten vettek egy jeges fürdőt, ami míg Djokovicnak jót tett, Fucsovicsnak egyáltalán nem. A szerb lenyugodhatott, a magyar azonban kieshetett az addigi ritmusból. A folytatásban Marci már játékot sem tudott nyerni. A kissé negatív befejezés ellenére azonban tanulópénznek teljesen megfelelt ez a találkozó – végeredmény: 3/6 6/3 4/6 0/6.

Túlórázó világelső

Nadal már az első héten összeszoríthatta a fogait
Kép forrása: sportingnews.com

A 2018-as US Open egyik meghatározó történése (vagy inkább történés-sorozata) Rafael Nadal szereplése volt. A címvédő és akkori világelsőnek igen hamar fel kellett kötnie azt a bizonyos alsóneműt. Persze nem az első két körben, mikor David Ferrerrel majd Vasek Pospisillel kellett játszania. Az igazán nehéz pillanatok a harmadik fordulótól következtek! A 32 között a Salakkirály ellenfele a fiatal orosz Karen Khachanov (27.) volt, akit nem csak nemzetisége miatt lehet hasonlítani Marat Safinhoz, hanem fizimiskájához és játékstílusához is: magas, de atletikus, nagyokat üt és nagyokat szervál. A 22 éves moszkvainak gyakorlatilag semmi veszíteni valója nem volt. Felszabadultságával pedig kellemetlen perceket okozott Nadalnak. Perceket? Órákat! Megnyerte az első szettet, majd szerválhatott a második megnyeréséért is, de a dupla-előny mégsem jött össze. A kimaradt lehetőség ellenére azonban 4 óra 25 percig pályán tartotta a spanyolt és bebizonyította, miért tartják az egyik legnagyobb tehetségnek.

Nadal túlórázós meccsei azonban itt még korántsem értek véget! A következő fordulóban úgy tűnt, hogy az élete legnagyobb eredményét elérő Nikoloz Basilashvilit már könnyebben győzi le, de két megnyert játszma után a grúzt is visszaengedte a mérkőzésbe és az újabb győzelem ellenére újabb perceket veszített el a pihenésre szánt időből. Pedig nem ártott volna, ha fitten áll ki a Dominic Thiem (9.) elleni negyeddöntőre. Legnagyobb salakpályás kihívója ezen a tornán elképesztően nagyot teniszezett, különösen az utolsó két meccsén! A fiatal osztrák az első körökben még úgy szenvedett, ahogyan azt tőle már megszoktuk a szezonok második felében, de a legjobb 16 között olyan játékkal ejtette ki a tavalyi döntős Kevin Andersont (5.), amit még nagyon a salakpályán sem várnak tőle: úgy játszott nagyon agresszívan, hogy közben mellé nagyon keveset is hibázott.

Máig keressük a szavakat a Dominic Thiem elleni negyeddöntőre!
Kép forrása: marca.com

Thiem pedig bombaformáját megtartotta, amivel egy majd 5 órás csatára késztette Nadalt. A salakpályás tenisz virtuózai a szezon legjobb meccsével rukkoltak elő az Arthur Ashe Stadionban. A találkozó annak ellenére volt elképesztően szoros, drámai és színvonalas, hogy Nadal játék megnyerése nélkül bukta el az első játszmát. Thiem a játszmák többségében markában tartotta a spanyolt, aki első sorban küzdeni akarásával billentette maga felé a mérleg nyelvét, hol tie-breaket követően, hol pedig azt megelőzően. Az osztrák egy idő után azonban már csak játékbeli nyomást tudott helyezni első Grand Slam-döntős ellenfelére. A döntőszettben már javarészt ő ment az eredmények után és 6 break-labda hárításának köszönhetően dőlt el rövidítésben a mérkőzés. Nadal már megnyert egy pár maratoni mérkőzést karrierje során, az ebben szerzett rutin pedig egy újabb győzelemhez segítette.

Ezzel a sikerrel azonban túl nagy árat fizetett! Úgy kellett kiállnia a Juan Martin Del Potro elleni elődöntőre, hogy benne volt már a lábában 16 (!!) órányi tenisz. Nincs elszámolva semmi, szinte pontosan ennyi időt töltött a pályán. S miután Nadal szó szerint leharcolta a testét, szembenézhetett egy olyan teniszezővel, aki élete egyik legjobb játékát nyújtotta a két hét folyamán. A 2009-es bajnok Del Potro nagyon magabiztosan játszott, egy ellenfele sem okozott neki nehéz pillanatot, még valójában az a John Isner (11.) sem tudta kilendíteni a komfortzónájából, aki a negyeddöntőben első ízben vett el szettet a tornán a magas argentintól.

Csak az elődöntőig teniszezett több, mint félnapot a spanyol. Az elődöntőt már nem bírták a lábai.
Kép forrása: wimbledon.com

Következhetett tehát a tavalyi elődöntő visszavágója, ráadásul ugyanúgy a felső ágon. Az első játszma még szorosan alakult, a végjátékban lehetőség nyílt Del Potrónak kiszerválni a nyitószettet, de a lehetőség kapujában megtorpant kissé. A későbbi rövidítésre azonban összeszedte magát és magához ragadta az előnyt. Ami ezután következett, arra azt hihettük először, hogy szimplán “csak” Del Potro szabadult fel, de hamar kiderült, hogy itt többről volt szó. Nadal lábai megsínylették a korábbi fordulókat. Két orvosi szünet és egy kötés a térdén sem segített a 17-szeres Grand Slam-bajnokon. A második szettet még emelt fővel befejezte, de a harmadikra már nem állt ki.

Del Potro kedvenc tornáján koronázta meg amúgy is remek szezonját
Kép forrása: punorocknacional.com.ar

A mallorcai teniszezőnek ezzel egy éven belül két Grand Slam-tornát is feladott mérkőzéssel kellett befejeznie, a másik még januárban volt az Australian Open negyeddöntőjében Marin Cilic ellen. A melankolikus búcsú árnyékában azonban egy másik, de inspiráló történet is meghúzódott. Ha valaki tudja mi az, ha az embert a saját teste tartja vissza, az pont Del Potro, akinek kétszer is újra kellett már építenie a karrierjét csuklóműtétei és rehabilitációja miatt. Majd félévtizedes hullámvasút után, 2009-et követően megadatott neki a lehetőség, hogy újra Grand Slam-tornát nyerjen.

A szezon legsokkolóbb meglepetése

A főtábla elkészülte után természetesen mindenki a Djokovic – Federer negyeddöntőért kiáltott. Az első fordulókban pedig úgy alakultak a dolgok, hogy létre is jöhet már két hét után a Cincinnati Masters döntőjének visszavágója. Federer magabiztosan játszott. A japán Nishiokát majd Benoit Paire-t is jelentősebb nehézség nélkül győzte le, majd amikor azt a Nick Kyrgiost (30.) is váratlanul simán verte meg, akivel eddig az évek során mindig végezetekig kiélezett meccseket játszott, sokan abban reménykedtek, hogy visszakapták a rajongók a ténylegesen is remekelő svájcit.

John Millman szolgáltatta nemcsak ennek az évnek, de az elmúlt esztendők egyik legnagyobb meglepetését.
Kép forrása: sportingnews.com

A nyolcaddöntőben egy olyan ellenfél várt rá, aki ellen mindenki győzelemre számított. Az ausztrál John Millman a világranglista 56. helyén állt. Első sorban az olasz Fabio Fognini (14.) kiejtésének köszönhetően karrierje legjobb Grand Slam-szereplésén ment keresztül azzal, hogy a legjobb 16 közé jutott. Egy ilyen mérföldkőnél egy edzőpartnere elleni meccs már szimplán “csak” ajándéknak számított. Millman így is állt a mérkőzéshez és valami olyan történt, amire napokig csak kereshettük a szavakat. Federer ugyanis kikapott! S nemcsak a vereség ténye volt váratlan, hanem az is, ahogyan történt. Az első szettet az ötszörös bajnok még megnyerte a tőle megszokott gyorsasággal, innen aztán még kevésbé lehetett gondolni, hogy nem ő lesz a nyertes. A svájci azonban borzasztó napot fogott ki. Hibát hibára halmozott, nem találta egyszerűen a pályát, és a kínálkozó lehetőségekkel sem tudott élni.

Federer “megfőtt” a New York-i hőségben.
Kép forrása: eurosport.co.uk

Millman három szoros szettben fordította és nyerte meg a meccset, győzelméhez pedig hozzájárultak az elviselhetetlen körülmények. Hiába volt fő műsoridős, esti mérkőzés, az Arthur Ashe Stadionban rekkenő hőség volt, ráadásul a levegő sem járt. Federert pedig ez annyira nyomasztotta, elmondása szerint volt hogy gyakorlatilag levegőt sem kapott a mérkőzés során. Nyilatkozatából derült ki igazán, hogy aznap valami nagyon nem volt oké vele. S ezt Millman is látta rajta a pálya túloldalán, nem is ünnepeltette magát túlságosan a mérkőzés után. Ő volt végül az utolsó ember, aki megakadályozhatta a Djokovic – Federer meccset, és meg is tette.

Villámgyors visszatérés

Merthogy Novak Djokovicot semmi sem akadályozhatta meg! Ugyebár az első körben Fucsovics ellen még küzdenie kellett, majd Tennys Sandgren ellen is elhullajtott egy játszmát, de ezután lendült bele igazán csak a játékba. Megidézte szinte 2015-ös teljesítményét, annyira érintetetlen volt. Richard Gasquet (26.), Joao Sousa, Millman, majd a maga nemében szintén hősiesen visszatérő Kei Nishikori (21.) is csak 4 játékig tudott eljutni egy játszmán belül.

A fináléban aztán Del Potro várt rá, aki a torna egészében remekül játszott, de ő sem tudott mit kezdeni a szerb teniszezővel. “Tandil tornya” persze megtett mindent, hajthatatlan mentalitásával új rajongókat szerezhetett, meglévő táborának támogatását pedig csak még erősebben élvezhette, de ezzel is csak azt érte el, hogy később történjék meg a lezárás Djokovic részéről (6/3 7/6(4) 6/3).

A döntősök.
Kép forrása: eurosport.com

Djokovic pedig pillanatok alatt visszatért a csúcsra! Ez év tavaszán még teljesen tanácstalanul játszott, képes volt bárkitől kikapni, de ez idő alatt jöhetett rá, hogy ereje teljének visszaszerzéséhez nincs másra szüksége, csak arra, hogy valódi önmagához találjon vissza. Így nyáron szlovák sikerkovácsa, Marian Vajda és stábja visszatért a szerbhez. Ez a jól megszokott harmónia pedig újra elhozta azokat a sikereket, amiket megszokhattunk “Nolétól”. Visszatérése nemcsak a sportág leggyorsabbika, de pont emiatt talán a legnagyobbika is!

Az meg csak tovább tetézi karrierje harmadik US Open-címét, hogy ezzel 14. Grand Slam-címét szerezte meg, beérve ezzel Pete Samprast, aki 9 éve ugyanennyi sikerrel még vezette az örökranglistát. Majd egy évtized után azonban beérték, majd le is hagyták az amerikait, s jelenleg ott tartunk, hogy napjaink három legnagyobb teniszezője az első három helyet birtokolja a Grand Slam-győzelmek számában!

Elgondolkodtató ez, nemde…?

A kiemelt kép forrása: usatoday.com