Szezonsumma 2018: Számítottunk rá, mégis elképesztő

Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban. Novak Djokovic 2018-ban véghez vitte ugyanazt a visszatérést, amit egy éve Roger Federer és Rafael Nadal is megtett.

Az előző esztendő arról szólt, hogy Roger Federernek és Rafael Nadalnak is megérte pihennie több hónapot. Regenerálódtak testileg és lelkileg egyaránt, s láss csodát 2017-ben elosztották egymást között annak az évnek a Grand Slam-tornáit és a világranglista első két helyét. Mindezalatt Novak Djokovic csak árnyéka volt önmagának, s mint kiderült nemcsak mentális, hanem fizikális gondok miatt.

Miután feladta tavaly Wimbledonban a Tomas Berdych elleni negyeddöntőt könyöksérülés miatt, svájci és spanyol vetélytársa példájából okulva beáldozta a szezon maradék részét a teljes felépülés oltárán. Egy évvel később ugyanitt az aranyszínű trófeát ragadhatta magához, karrierje során negyedjére. Az azonban a sportág történetének egyik legnagyobb sztoriját szolgáltatta, ahogyan eljutott erre a pontra, na meg persze amik csak ezután történtek!

Reménytelen útkeresés

Miután 2017 közepén megvált sikeredzőjétől, Marian Vajdától és stábjától, Djokovic még az óév végén jelentette be, hogy Andre Agassi mellé becsatlakozik a felkészítésbe jó barátja, a cseh Radek Stephanek is. Az “új seprű jól seper” mondás iránt táplált reményekkel kezdte meg 2018-at a világranglista 14. helyezettjeként. Első meccsét Kooyongban, a hagyományos bemutató tornán játszotta le Dominic Thiem ellen, s már ekkor látszódott, hogy Stephanek és Agassi valami újra készül, hiszen az eddig megszokottól eltérő mozdulatokkal szervált a szerb. Talán azért, hogy a könyökét jobban kímélje. S habár nem hivatalos mérkőzést játszott, de két szettben legyőzte az osztrákot, így mindenképpen bizalomra adott okot a visszatérés.

Következhetett aztán az év első Grand Slam-tornája, az Australian Open, ahol az alacsony kiemeltsége ellenére megúszta, hogy a megszokottnál kicsit hamarabb futhasson össze Federerrel vagy Nadallal. Magabiztosan hozta a meccseit, csak Gael Monfils vett el tőle egy szettet még a második fordulóban, és jónak ígérkeztek a kilátásai egy esetleges negyeddöntővel kapcsolatban. A legjobb 16 között azonban egy akkor 21 éves dél-koreai srác nagy meglepetést okozott. Hyeon Chung korosztályának egyik legnagyobb tehetsége, s ezt nem csak Alexander Zverev, hanem azután Novak Djokovic kiejtésével is megmutatta. Viszont a győzelem tényénél még meglepőbb volt maga a végeredmény. A szerb három szettben kapott ki a világranglista akkori 58. helyezettjétől, de nem ütötték le a pályáról: Chung egy 7/5-ös és két tie-breakkel végződő játszmában nyert.

Rá sem ismerhetett az ember az éveleji Djokovicra
Kép forrása: sun-sentiel.com

“Nole” aztán meghozott egy jelentős döntést és Melbourne-t követően kés alá feküdt, megműtötték a könyökét még január végén. Ennek ellenére már a Sunshine Double-ön, azaz az Indian Wells és a Miami Mastersen, láthattuk játszani. Azt azonban még ő maga sem akarta volna látni talán. Mindkét versenyen kikapott az első meccsén. Indian Wellsben a ranglista 109. Taro Daniel verte meg három szettben, melyek közül az utolsó volt a legmegdöbbentőbb, hiszen az 6/1-gyel végződött a japán javára. Miamiben aztán egy olyas valaki győzte le, akinél keresve sem lehetne találni rapszodikusabb versenyzőt – ez a valaki a francia Benoit Paire volt, ellene már játszmát sem tudott nyerni.

2018 tavasza kétség kívül az egyik legrosszabb időszaka lehetett a szerbnek. Be is látta, hogy itt valamit változtatni kell…

Újratervezés

Valójában nem változtatás történt. Hanem újratervezés. A salakszezonra visszatért a régi csapat, Marian Vajdával az élen, és a régi szervamozdulat is visszatért. Első három tornáján, a Monte Carlo Mastersen, Barcelonában (ATP 500) és a Madrid Mastersen még ugyanúgy beleszaladt váratlan pofonokba, de az a nyilatkozata, amit ebben az időszakban adott, miszerint “két év után először nem érez fájdalmat”, már sejtetett maga után valamit. A remény első sugarai Rómában csillantak fel, ahol eljutott egészen az elődöntőig. Itt azonban a borítás szinte koronázott királyával, Rafael Nadallal kellett megmérkőznie. Két szettben kikapott (7/6(4) 6/3), de nem adta könnyen a bőrét, különösen az első játszmában állított nagy akadályt Nadal elé. Az eredmény ellenére azonban jelzésértékű volt, hogy már a testbeszéde is egyre jobban hasonlított arra a Djokovicra, aki addig 12 Grand Slam-győzelmet teniszezett össze.

Tavasszal újratervezés történt: a salakszezonontól ismét Marian Vajda edzette a szerbet
Kép forrása: tennis.com

Az év második Grand Slam-tornáján, a Roland Garroson már összejött a negyeddöntő, nagyobb gond nélkül. A legjobb 8 között is neki állt a zászló, hiszen a világranglista 72., Marco Cecchinato volt az ellenfele, aki addig is nagy meglepetéseket okozott, ám szinte mindenki azt gondolta, hogy még az átmeneti  időszakban levő Djokovicot se lesz képes megverni. Aztán persze a Suzanne Lenglen-pályán megtörtént a szezon egyik legnagyobb meglepetése. A palermói teniszező négy szettben győzte le a belgrádit. A salakot természetesen a fű követte és a Queen’s Club-ban Djokovic első tornadöntőjét játszhatta le a 2017-es szezonnyitó Dohai verseny után. A fináléban Marin Cilic várt rá, aki ellen Cecchinatóhoz hasonlóan elsősorban a kihagyott lehetőségek (egy bajnoki labda) miatt kapott ki.

Bizonyos fejlődést tehát lehetett tapasztalni Marian Vajda visszatérésével. A játék már rendben volt, csak a mentális hadviselés hiányzott még ekkor…

Azt hittük tetőpont, pedig csak a kezdet volt

Következhetett Wimbledon, ahol a 12. helyen emelték ki, mindezek ellenére ő számított a legerősebbnek a negyedében a 4. kiemelt Alexander Zverev helyett, formabeli eltérések miatt. Egyik ellenfelet tudhatta le a másik után, melyek közül csak Kyle Edmund a 32, Kei Nishikori pedig a 8 között tudott elvenni egy játszmát. Novak Djokovic ezzel majdnem 2 év után játszhatott Grand Slam-elődöntőt. A téthez pedig az egyik legméltóbb ellenfelet kapta meg, Róma után újra Nadalt. 52. egymás elleni összecsapásuk a végeredmény alapján is felejthetetlennek bizonyult, ám a körülmények csak hatványozták ezt a megállapítást.

Miután az első elődöntőben Kevin Anderson és John Isner között csak 6 és félóra döntött utóbbi javára, a második mérkőzésre besötétedett Londonban, így Djokovic és Nadal villanyfényben, de becsukott tető alatt kezdhette meg a találkozót. Az amúgy is gyors füves borításon csak tovább gyorsított a fedett pálya, így egy roppant látványos meccs kerekedett ki. Az első két játszmát elosztották egymás között, majd egy nagyon szoros tie-break-ben, ahol Nadalnak három szettlabdája is volt, Djokovic megint megszerezte a vezetést. A folytatás azonban azon a pénteken nem volt lehetséges. A Wimbledoni szabályzat kimondja, hogy helyi idő szerint 23 óra után már nem rendezhetnek mérkőzéseket, így szett 2-1 után félbeszakadt a meccs.

A Nadal ellen megnyert Wimbledoni elődöntővel tért vissza igazán Djokovic…
Kép forrása: rafaelnadalfans.com

Feltevődhetett a kérdés, hogy akkor mi lesz a folytatással, elvégre szombat délután csak eső esetén lenne célszerű megint befedni a pályát. A szabályzat azonban azt is kimondja, hogy egy félbeszakított meccs folytatására csak akkor lehet változtatni az addig fennálló körülményeken, ha abba mindkét fél beleegyezik. Djokovic természetesen továbbra is gyorsabb pályán szeretett volna játszani, így másnap minden ugyanúgy maradt, ahogyan elkezdték. Szerencsére azonban a színvonal is érkezett a folytatással, s bár a szerb abban a tudatban állhatott ki, hogy lehet csak egy játszmát kell már játszania, Nadal keresztül húzta a számításait és kiharcolta a döntőszettet.

Végül a spanyol és a szerb is eljutott arra pontra, mint Andersonék: 6/6 után két különbségig. A végjátékban Nadal volt közelebb a lezáráshoz, hiszen kiharcolt 5 break-labdát is az ötödik játszmában, de ezek mind kihasználatlanul maradtak. A legnagyobb “ziccer” 7/7-es állásnál maradt ki, 3 fogadóelőny és 5 egyenlő állás ellenére is hozta Djokovic az adogatását. Őt pedig jól ismeri mindenki, nem kell sok neki egy ilyen küzdelem után, hogy átvegye a gyeplőt. A következő játékban már ő jutott break-labdához, ami már meccslabdát is jelentett. 8/7-nél még megmenekült a Salakkirály, de 9/8-nál már nem. Ők is “hozták” a plusz 5 óra teniszt és egy felejthetetlen győzelmet aratott a szerb (6/4 3/6 7/6(9) 4/6 10/8).

Annyi viszontagság után újra egy eposzba illő meccset vívhatott meg, s nyert is meg, ráadásul egyik legnagyobb vetélytársa ellen. Diadalával sokan már kinyilvánították, hogy visszatért, pedig ekkor még nem lett bajnok. Azt azonban tudni lehetett, hogy az a Kevin Anderson, aki majdnem félnapot töltött a pályán a döntőt megelőző két forduló során, az nem fog sok vizet zavarni a világ egyik legjobb állóképességű teniszezője ellen. Nem is zavart a dél-afrikai. Djokovic szűk 2 és félóra alatt, 3 szettben kaparintotta meg a bajnoki címet. Marian Vajda pedig 3 hónap alatt juttatta vissza tanítványát oda, ahová tartozik.

…de azért egy kézzel fogható eredmény sem jött rosszul.
Kép forrása: wimbledon.com

Ahogyan telt Wimbledonig a szerb szezonja, az megérne a filmes forgatókönyvet, melynek a régóta hőn áhított Grand Slam-győzelem tökéletes lezárása lehetne. A történet azonban korántsem ért véget ezzel…

Reneszánsz

Szokás szerint augusztusban tért vissza, hogy megkezdje a felkészülést a US Openre. Első tornája a torontói Rogers Cup volt, ám a legjobb 16 között ő sem kerülhette el az év legnagyobb felfedezettje, Stefanos Tsitsipas elleni vereséget. Következő állomásán azonban újabb elégtételt vehetett. Cincinnatiben már tudta hozni a mérkőzéseket, mindazonáltal első meccsét leszámítva mindegyiken nyert egy játszmát aktuális ellenfele, de mindenki ellen talpon maradt, még Grigor Dimitrov és Marin Cilic ellen is. S ahogyan a sportág legnagyobbjai szokták, a legfontosabb meccsen, a legnagyobb ellenfél elleni tudott jobb formába kerülni. Roger Federer várt rá a döntőben, akit aztán két játszmában meg is vert. Győzelme pedig azért jelentős értékű, mert már csak a cincinnati siker hiányzott ahhoz, hogy valamennyi Masters tornán legalább egy bajnoki címet szerezzen. Öt elbukott döntő után azonban hatodjára már megkaparintotta a vázára emlékeztető trófeát, s természetesen ezzel a US Open bajnoki címére is bejelentkezett.

Öt elbukott döntő után jött össze a Cincinnati bajnoki cím. Senki nem tudta még megnyerni mindegyik Masterst legalább egyszer!
Kép forrása: sbs.com.au

S mint kiderült, a Tsitsipas elleni vereséget egy 21 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat követte. New Yorkban csak az első két meccsén veszített szettet (részben Fucsovics Mártonnak köszönhetően), de megszokta az amúgy szokatlan hőséget, s azután senki sem tudta megállítani. Sem a maga nemében ugyanúgy hősiesen visszatérő Kei Nishikori az elődöntőben, sem az élete egyik legjobb formájában lévő Juan Martin Del Potro a döntőben. Az év Grand Slameiből kettőt megkaparintott és hirtelen Pete Sampras mellett találhatja magát az örökranglistán 14 győzelemmel továbbra is tapadva Nadalra (17) és Federre (20). Ráadásul visszatért a világraglista dobogójára, ahonnan már az első hely is lőtávolon belülre került.

New Yorkban aztán megnyerte 14. GS-címét, beérve ezzel Pete Samprast.
Kép forrása: usopen.org

Egy hónap pihenő és a Laver Kupa megnyerése után Shanghaiban tért vissza, ahol úgy dominált, ahogyan egyik legjobb szezonjában, 2015-ben. A kínai metropoliszban már játszmát sem tudtak elvenni tőle az ellenfelek. Kíméletlenül visszavágott Marco Cecchinatónak, majd Kevin Andersont és Alexander Zvevet is elintézte, hogy aztán harmadik bajnoki címét szerezhesse meg a fiatal horvát, Borna Coric ellen. Aztán a világelsősége is bebiztosult, miután Nadal visszalépett a Párizs Masterstől.

Munkájának gyümölcsét azonban nem tudta tornagyőzelemmel megünnepelni, pedig megvolt rá lehetőség kétszer is (Federer ellen Párizsban a szezon egyik legjobb meccsét játszotta). A fiatalok ugyanis keresztülhúzták a számításait. A Bercy-csarnokban az orosz Karen Khachanov, a szezonzáró ATP Finalson pedig Zverev győzte le a döntőben. A fiatal német sikere (és teljesítménye) azért volt leginkább szembeötlő, mert pár nappal előtte a csoportmeccsen (6/4 6/1) majdnem akkora vereséget mért rá a szerb, mint Kínában (6/4 6/1). Ehhez képest a döntők döntőjén a saját játékával győzték le (4/6 3/6), az alapvonalról.

Az évzáró ATP Finalson már világelsőként játszhatott.
Kép forrása: standard.co.uk

Kíváncsian várhattuk, mi lesz Djokoviccsal, miután bejelentette 2017 nyarán, hogy pihenőre vonul. Joggal gondolhattuk, hogy képes lesz akkora visszatérésre, mint Federer és Nadal, mégis olyan gyorsan történt meg ez idén, hogy nem győzött az ember ámulni és kapkodni a fejét. Egy ekkora újjászületés élménye pedig biztosan nem rövid ideig tart és 2019 elején ranglistapontokat is alig kell majd védenie a szerbnek.

A kiemelt kép forrása: usopen.org

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.