Szezonsumma 2018: Napjainkban tényleg nem késő

Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban. Következő epizódunkkal végére érünk a top 10-nek, így most John Isner szezonját foglaljuk össze.

A rendkívül magas amerikai teniszező elsősorban a nagy szerváiról híres, de technikában azért többre képes, mint például a horvát Ivo Karlovic. Az élmezőny alkalmankénti megszorongatásával és néhány részsikerrel (körülbelül 2 évente egy Masters-döntő) a top 20-30-as pozíciót igencsak stabilan őrizte az elmúlt években. Olyannyira, hogy sokan már elképzelhetetlennek tartották, hogy képes lesz bármiféle áttörésre.

Idén azonban sokadjára és a sokadik teniszező esetében bizonyosodott be, hogy napjaink teniszében egyre kevésbé késő reménykedni karriercsúcsok döntögetésében. John Isner is beállt a sorba 2018-ban, ebben pedig személyes stábjának új tagja, Justin Gimelstob segített talán a leginkább. Ex-teniszező honfitársa állítólag konkrétan megmondta a 33 éves amerikainak, hogyha nem törekszik arra eléggé, hogy kihozza magából a legjobbat, akkor felesleges lenne folytatni a pályafutását.

A súlyos szavak igencsak hatottak az észak-karolinai teniszezőre. 2018-at a világranglista 16. helyén kezdte, de hónapokig nagyon meccset sem tudott nyerni. Az első 6 tornája alatt mindösszesen egy meccset tudott nyerni. Ki gondolta volna, hogy ilyen előzmények után lesz képes elérni karrierje eddigi legnagyobb sikerét? Talán még maga Isner sem.

Az év második Masters-tornáján, Miamiben mintha ketté vágták volna. Miután a szezon során először tudott két meccset megnyerni egymás után, nem állt meg ennyinél. A legjobb 16 között kiejtette az Australian Open döntősét, Marin Cilicet, majd az elődöntős Hyeon Chungot is. Az igazán nagy skalpot aztán 4 között gyűjtötte be: Juan Martin Del Potrót, utóbbi kettőhöz hasonlóan két játszmában ejtette ki. Az argentin legyőzése azért is értékelődött fel leginkább, mert Del Potro Indian Wells bajnokaként utazhatott Floridába, s miután Rafael Nadal ekkor sem lépett pályára, Roger Federer pedig első meccsén kiesett, a dél-amerikai lett hirtelen a torna esélyese. A döntőben a szintén top 10-es Alexander Zverev várt rá, akit aztán szetthátrányból fordítva, szoros meccsen győzött le. Megszerezte ezzel pályafutása legrangosabb tornagyőzelmét, miután az elmúlt 6 év alatt három Masters-döntőt is elveszített. Sikerével 9. helyre lépett előre a világranglistán, ez pedig természetesen karriercsúcsot jelentett.

Nemcsak testi adottság alapján nőtt Isner Zverev fölé Miamiben.
Kép forrása: tennis.com

Következhetett a salakszezon, ahol mindig is a legkevésbé reménykedhetett nagy eredményben. A felkészülés időszakában a madridi negyeddöntő jelentette a tetőpontot, majd a Roland Garroson pályafutása során harmadjára is a negyedik forduló jelentette a végállomást, idén a Del Potro jóvoltából.

Isner szezonjának következő nagy dobása Wimbledonban történt meg. A játékához nagyon illik a villámgyors füves pálya, de eddig az évig a legmaradandóbb, amit a sportág szentélyében alkotott, az a sportág történelmének leghosszabb meccse volt, mikor Nicolas Mahut-t 11 órányi tenisz és 3 nap után tudott megverni 2010-ben. Ezt leszámítva egyébként a harmadik körnél messzebb egyszer sem jutott el. 2018-ig. Az év harmadik Grand Slam-én azonban a sorsolás, s aztán a későbbi eredmények is hozzá voltak kegyesek. Első három ellenfele top 10 mezsgyéiről érkeztek, majd kiejtette az év későbbi felfedezettjét, Stefanos Tsitsipast, majd a torna 2016-os döntősét, Milos Raonicot is. Krisztusi korban így bejutott pályafutása első Grand Slam-elődöntőjébe.

Itt az ellenfele a dél-afrikai Kevin Anderson volt, aki hasonló játékstílust képvisel. És ha két nagy adogató összecsap egymás ellen a világ egyik leggyorsabb pályáján, megvan a lehetőség egy maratoni és történelmi mérkőzésre. Isner pedig ismét megragadta az írószert, s most Anderson társaságában írta be magát a klasszikusok közé. A két teniszező között csak 6 óra 36 perc után született döntés. A villámgyors szervák sokáig egálban tartották az erőviszonyokat még úgy is, hogy Isner a szettek tekintetében 2-1-re is vezetett. A jég végül döntőszett 24/24(!) után tört meg és a végső győzelemhez szükséges kétjátéknyi különbséget Anderson tudta kiharcolni.

Az eredményjelző magáért beszél – a meccs utáni első reakció is a játékosok között.
Kép forrása: wimbledon .com

Folytatódhatott a szezon az észak-amerikai kemény pályás idénnyel, a US Open és az arra való felkészülés jegyében. Isner győzelemmel kezdett Atlantában (ATP 250), de a fajsúlyosabb tornákon újra az idényeleji formáját mutatta. Ez azonban nem tántorította el, hogy a US Openen sokáig maradhasson versenyben. Hét év után hazája Grand Slam-tornáján újra a 8 közé jutott, az ide vezető út során pedig ismét legyőzte Raonicot. Wimbledoni teljesítményét azonban nem tudta megismételni, ebben pedig Juan Martin Del Potro akadályozta meg, aki a Novak Djokovic elleni döntőt leszámítva csak ellene tudott szettet veszíteni az egész tornán.

John Isner szezonjának érdemi része itt ért véget. Ősszel már csak egy Stockholmi (ATP 250) elődöntőt tudott felmutatni. Ez zavarta azonban a legkevésbé, hiszen ez időtájt született meg első gyermeke, kislánya Hunter Grace. Korábbi eredményeivel, illetve Rafael Nadal és Del Potro korai kiválásával így is részt vehetett az idényzáró ATP Finals-on, pályafutása során először. A londoni debütje azonban nem lett egy sikersztori: mindhárom csoportmeccsét elveszítette, de Djokovicnak, Zverevnek és Cilicnek sem volt könnyű dolga ellene.

2018-at a világranglista 10. helyén zárta, két tornagyőzelemmel és 34-22-es mérleggel. Az amerikai idei szezonja is bizonyította, hogy manapság a 20-as évek vége nem a teniszkarrier végét jelenti a férfiaknál: krisztusi korban még simán megújulhat az ember. Hogy az idei folyamat mennyire bizonyul(t) előrelépésnek, s nemcsak arról volt-e szó, hogy Isner jókor volt jó helyen idén, kiderül(het) 2019-ben.

A kiemelt kép forrása: atpworldtour.com

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.