A jövő világelsői – újratöltve – 4. rész
4. rész: Alex De Minaur
Seregszemlénk, amelynek keretében – akárcsak négy évvel ezelőtt – a négy legtehetségesebb tinédzsert próbáljuk megtalálni, immár befejező részéhez érkezett. A most bemutatandó fiatalember talán nem olyan tündöklő tehetség, mint sorozatunk előző szereplői, Stefanos Tsitsipas, Denis Shapovalov, vagy Felix Auger-Aliassime, de ha már négy játékost szeretnénk bemutatni, mindenképpen őt kell negyedikként választanunk, és ezzel be is fejeztem az erőltetett számmisztikát. Az mindenesetre Alex malmára hajthatja a vizet, hogy négy éve is minden érintett éppen a róla szóló cikk megírása után néhány héttel ért el valami figyelemre méltó eredményt. Ugyanez történt most Auger-Aliassime esetében is, ugyanis nemrég döntőzött a rio de janeirói 500-as versenyen, majd verte meg élete első top 10-es elleni mérkőzésén, kit is? Stefanos Tsitsipast, aki szintén cikkünk megírása után tört be a legszűkebb elitbe. Talán a jó Alexnek is kifuthat egy jó eredmény a közeljövőben.
Alex de Minaur 1999. február 17-én, Sydney-ben látta meg a napvilágot, uruguayi apa, Anibal (nem Lecter), és spanyol anya, Esther második gyermekeként. A kis Alexet még három kisebb testvér, egy fiú és két lány követte. Édesapja, uruguayiként, mi mással foglalkozhatott volna, egy olasz éttermet üzemeltetett, édesanyja a háztartást vezette. A család 2013-ban Spanyolországba költözött, ahol Anibal autómosót nyitott (a hírek szerint nem olaszt). Hősünk természetesen folyékonyan beszél angolul és spanyolul, de ami meglepő, franciául is.
Kép forrása: nytimes.com
A teniszvilág akkor kezdte el megjegyezni a nevét, amikor 2017-ben, az Australian Openen, szabadkártyásként döntő szettben, meccslabdát hárítva verte Gerald Melzert. A közepes kezdést erős visszaesés követte, de Minaur ugyanis, bár szabadkártyát kapott az év összes Grand Slam versenyére, mindig az első fordulóban búcsúzott. Az áttörés inkább 2018-ban következett be, amikor is Brisbane-ben (természetesen szabadkártyásként) elődöntőt játszhatott, a következő héten pedig Sydney-ben jutott a fináléba, majd a washingtoni 500-as torna elődöntőjében döntő szett tie break 2/6-ról egymás után 6 pontot nyerve legyőzte Andrei Rublevet. Ezzel a győzelemmel tört be a top 50-be. 2019 aztán meghozta számára az első tornagyőzelmet is, szülővárosában, Sydneyben nem talált legyőzőre. Alex jelenleg a karriercsúcsot jelentő 24. helyen tanyázik. Játékát elemezve két erényét kell kiemelnünk, elképesztő gyorsaságát (nem véletlenül kapta a Demon becenevet), és mentális erejét.
Minden ausztrál teniszező idolja, Lleyton Hewitt foglalkozik vele, és nem véletlenül hasonlítják Alexet nagynevű edzőjéhez. Valóban feltűnő a játékbeli hasonlóság, azonban de Minaur kevésbé tűnik erőteljesnek, mint a fénykorában lévő Hewitt. Eltökéltségéhez azonban nem férhet kétség, a 109-es szám van a mellkasára tetoválva, ami nem az ausztrál mentők telefonszáma, hanem azt jelzi, hogy viselője a 109. Davis Kupa játékos Ausztrália színeiben.
Alex a szabadidejében imád golfozni, kedvenc csapatai a Real Madrid és az NSW State of Origin rugbycsapata, teniszideálja pedig, akárcsak sorozatunk másik három szereplőjéé, Roger Federer.
Kiemelt kép forrása: newsapi.com.au