“Utoljára láttok ilyen rossz fiút…”
Nick Kyrgios már megint “folyatja magát a csapból is”, de most sem a teniszével hívta fel magára a figyelmet.
“Na, mit bámultok? Ti is csak egy rakás s*ggfej vagytok! Tudjátok, miért? Mert egyszerűen nincs vér a pucátokban. Ilyen emberek kellenének ide, mint én, úgyhogy ujjal mutogassatok rám és azt mondjátok: itt a rossz fiú! Szóval, ti vagytok a jók. Jók? Nem vagytok ti jók, csak jól el tudtok bújni, meg hazudni, de engem ez nem érdekel. Én mindig igazat mondtam, akkor is, ha hazudtam. Hát kívánjatok jó éjszakát a rossz fiúnak! Jó éjt! Utoljára láttok ilyen rossz fiút, mint én…biz’ isten!”
Simán elhinnénk, hogy ezt az ausztrál fenegyerek nyilatkozta, miután minősíthetetlen módon, önként fejezte be a Casper Ruud elleni nyolcaddöntőjét a római mestertornán. Ez volt az első meccse azok után, hogy kiszivárgott, mennyire “lehordta” Novak Djokovicot és Rafael Nadalt is. A dőlt betűs sorok azonban nem tőle származnak. Lehet páran már rájöttek, hogy ez Tony Montana monológja a megkerülhetetlen Sebhelyesarcú (eredeti nyelven: Scarface) című filmből a még megkerülhetetlenebb Al Pacino alakításában.
Ahogyan elhagyta a pályát az ausztrál, az pont olyan volt, mint a film éttermi jelenete, amikor a főhős Montana magára marad, miután a hatalomtól és a gazdagságtól – na, meg persze nem kevés kokaintól – megrészegülve elveszíti kapcsolatát a valósággal elüldözve ezzel magától legjobb barátját, Many-t és feleségét, Elvirát.
Nick Kyrgios az ATP Tour Tony Montanája.
Mocskos szájúak, faragatlanok, tesznek az etikettre, tesznek a hierarchiára – messze kerülték a sort, mikor az illemtan órára lehetett jelentkezni. Mind a ketten. Az még nem derült ki, hogy Krygios látta-e már a filmet, de szinte ugyanazt attitűdöt testesítette meg az elmúlt 24 órában, mint a Miamit meghódító kubai bevándorló az éttermi magánszámában.
Annyiban lehet osztani a véleményét, hogy mikor a Nagy Hármas valamelyikét még feljebb magasztaljuk valamelyik mérföldkövet döntő sikere után, az csak a jéghegy csúcsa. Ez az, ami kiemelkedik a felszínről, mikor a díjátadókon mindenki lerója a tiszteletköröket, ezt látjuk leginkább. Ez azonban csak egy töredék, ehhez a cirkuszhoz szervesen hozzátartozik a felszín alatti rész is, amit a Kyrgios-féle lázadó személyiségek fel-felhoznak. S lássuk be, nem gond, ha néha megláthatjuk az érme másik oldalát is, sőt!
Van itt azonban egy nem éppen apró bökkenő! Egy különbség Kyrgios és Montana között. Montana mikor kiállt a szószékre, már a csúcson volt, megvalósította az amerikai álmot, még ha az út véráztatta volt, illetve ólom- és kokainszagú. Létjogosultságot szerzett nem mindennapi vélemény nyilvánításának, mert letett valamit az asztalra.
Ezt azonban Kyrgios még korántsem mondhatja el magáról!
Az ominózus jelenet:
A borítókép forrása: atptour.com