Akik Roger Federert tanították – 2. rész
Folytatjuk tehát Roger Federer edzőinek bemutatását. Ha valaki az első részről lemaradt volna, az „Akik Roger Federert tanították – 1. rész” cím alatt megtalálhatja. Most a 2004 utáni, világelső Federer edzőkeresésével folytatjuk.
A 2004-es szezon mindenki meglepetésére hatalmas siker lett Federer számára. Edző nélkül lejátszotta élete egyik legjobb szezonját. Ekkor sokan úgy hitték, hogy nem is lesz már szüksége edzőre jó ideig, de Federer korábbi ígéretéhez híven egy évi önálló játék után elkezdett edzőt keresni. Ezúttal egy tapasztalt valakit szeretett volna, aki már dolgozott többszörös Grand Slam győztes játékosokkal korábban is.
Tony Roche
2004 végén tehát, az egész évi sikerek ellenére Roger újra edzőt keresett magának. Nyilatkozata szerint a célja mindössze annyi volt, hogy új behatások értjék, hogy új nézőpontokat ismerjen meg a tenisszel kapcsolatban és így ne essen vissza az előző évi szintről, tartsa a lépést a többiekkel. A másik oka az volt, hogy miután a négy Grand Slam tornából hármat sikeresen teljesített, a negyediket is szerette volna megnyerni. Ehhez azonban fejlesztenie kellett a salakteniszén és ezért kért segítséget a Garros-bajnok Rochetól. Az ausztrál teniszlegenda, Tony Roche, aki elősorban páros sikereiről ismert, már korábban is dolgozott edzőként egy másik teniszlegenda, a nyolcszoros GS-bajnok Ivan Lendl mellett is, később pedig Patrick Rafter mellett volt. A komoly edzői múlttal rendelkező egykori játékos Federer felkérését is örömmel fogadta el.
A kép forrása: ibtimes.co.uk
Sokan talán meglepő ténynek tartják, de Roger Federer és Tony Roche soha nem kötöttek semmiféle szerződést. Saját nyilatkozataik szerint a megegyezést mindössze egy kézfogással kötötték meg, fizetést pedig külön, hetente, „kis adagokban” kapott Roche.
A világelső Federer 2005-ben címvédőként indult az Australian Openen és egyik fő célként tűzte ki a Roland Garrost is. Ennek ellenére mindkét versenyen az elődöntő jelentette a végállomást, Marat Szafin és Rafael Nadal búcsúztatták Rogert. Hiába a rengeteg tornagyőzelem, a sajtóban a párizsi vereség után sorban jelentek meg a cikkek, hogy Tony Roche és Federer nem illenek egymáshoz és hogy a világelső jobban járt volna edző nélkül. Roger erre egy nagyon erős második félévvel válaszolt, amely során minden korábbinál dominánsabban nyert Wimbledonban.
Roche főleg a nagy versenyekre való felkészítésben segítette Rogert, sok versenyre nem utazott el, a médiában sem mutatkozott. Talán ez lehet az oka, hogy 2006-ban, Roger Federer karrierjének legsikeresebb évében is kevés szó esett az edzőről, aki a világelső mögött áll.
Roger 2007-ben Roche tanácsára a fonákja stabilitásán kezdett dolgozni, amely a salakos felkészülés része volt. Federer tavaszi teljesítménye után azonban úgy tűnt, hogy ez az együttműködés kifulladt: a sorozatos vereségek után érkezett a hír, hogy Federer és Roche közös megegyezéssel befejezték. Két héttel a Garros előtt. A történet azonban itt nem ér véget, ugyanis pár nappal ennek a hírnek a bejelentése után, a hamburgi döntőben a világelsőnek sikerült legyőzni az előtte 81 salakos mérkőzésen át veretlen Rafael Nadalt. Ez karrierje egyik legnagyobb győzelme volt.
Talán a Roche-al való együttműködés befejezésével nyitott új lapot magának Federer? Sokan gondolták így, de ugyanakkor kissé ironikus, hogy pont a stabil fonákja volt az egyik legfontosabb játékelem, amivel legyőzte Rafát abban a döntőben.
Severin Lüthi
A kép forrása: tennisworldusa.com
2007 nyarán, Roche távozását követően Federer a svájci Davis-kupa kapitányát, Serverin Lüthit kérte fel ideiglenes tanácsadásra. A terv csupán annyi volt, hogy néhány hétig, hónapig együtt fognak dolgozni, amíg Roger nem talál egy újabb edzőt. Egyikük sem hitte akkor, hogy milyen együttműködés kezdete volt ez.
Lüthi nyilatkozata szerint már első edzéstől kezdve lehetett érezni, hogy jól megértik egymást, hogy hasonlóan gondolkodnak, hogy illenek egymáshoz. Lüthi mindenhová elutazott Rogerrel, kis tornákra és még bemutatótornákra is, amely nagy felüdülést jelentett számára Roche után. A 2007-es évet Federer úgy fejezte be, mintha nem történt volna váltás, továbbra is toronymagasan a világranglista élén. Lüthi és Roger nemcsak szakmailag illettek össze, személyesen is nagyon jó barátságba kerültek, amely nagyon fontos lehet egy ilyen közös munka során. Érették, hogy hogyan gondolkodik a másik, könnyen kommunikálhattak. Federer hamar rájött, hogy ideiglenes tanácsadás helyett egy rendes, „teljes munkaidőben dolgozó” edzőként van szüksége Lüthire. Lüthi pedig elvállalta ezt, annak ellenére, hogy a Davis-kupában továbbra is kötelességei vannak. Serverin Lüthi azóta is a Federer-csapat elengedhetetlen tagja, aki alaposan ismeri a játékosokat és sokak szerint kiválóan tud taktikákat felállítani a különböző játékstílusok ellen is.
2008-ban azonban nehéz idők jöttek Roger számára: a mononukleózis, váratlan vereségek és a brutális médianyomás miatt újítania kellett. Lüthit ennek ellenére nem akarta kirúgni, így végül abban egyeztek meg, hogy Federer másik edzőt keres, aki Lüthi mellett, második számú edzőként lesz jelen a csapatban.
Innentől kezdve pedig minden további tárgyalt edző egy Lüthi melletti második edző lesz, hiszen Severin még 2019-ben része Roger csapatának.
José Higueras
A kép forrása: elmundo.en
A 2008-as szezon már az első tornától kezdve megpróbáltatásokkal volt tele Federer számára. A salakszezonra már új edzőre volt szüksége, ez volt José Higueras, Pete Sampras korábbi edzője. Higueras neve talán a legkevésbé ismert a Federer-edzők névsorában, ez pedig nem véletlen: Roger problémái, fizikális és mentális mélyrepülése túl nagy feladatot jelentettek Higueras számára.
Először minden jól indult: Federer felhívta Higuerast, aki egyből elvállalta a felkérést. A megegyezésük a Roche-al való megegyezésre hasonlított, csak a nagy tornákra utazott el vele. De Federer problémáinak megoldására ez nyilvánvalóan nem volt elég. Mindössze 6 hónapnyi munka után Federer és Higueras útjai különváltak, Higueras pedig elfogadott egy hosszú távú, kevesebb utazással járó feladatot inkább.
Nem kell ugyanakkor teljes csődnek tekinteni ezt az együttműködést sem, a 2009-es salakszezon alatt például Federer néhány Higueras által javasolt taktikát is épített a játékába.
Paul Annacone
A 2009-es történelmi évet Roger és Lüthi csinálták végig, ezért sokáig úgy tűnt, másra nem is lesz szükség. 2010 nyárra viszont minden korábbinál nagyobb gödörbe került az akkor 16-szoros Grand Slam bajnok Federer, lecsúszott a harmadik helyre a világranglistán, kikapott a negyeddöntőben a Roland Garrosn, majd 1 hónappal később még Wimbledonban is. Ekkor gyakorlatilag eltemették Rogert a sportmédiában, ő azonban inkább segítséghez fordult és felkereste Sampras egy másik edzőjét, Paul Annaconet.
A kép forrása: tennisworldusa.com
Annacone és Lüthi jól működtek együtt, Federer játékán pedig egyből változásokat lehetett észrevenni: Annacone a gyorsabb, rövidebb pontokra törekvő játékra ösztönözte, hogy lépjen be a pályára, jöjjön a hálóhoz is, tovább javítson a szerváján. Az első fél évben gyakorlatilag tökéletes volt az együttműködésük: Federer fokozatosan javult, minden tornán a végjátékban volt, megnyerte Cincinnatit, Stockholmot, Bázelt. Annacone alatt újra elkezdett kis tornákra járni, ahol önbizalmat és új élményeket szerezhet. A sok meccsnek, a sok kis versenynek meglett az eredménye: 2010-et Roger Federer csúcsformában fejezte be, az évzáró világbajnokságot Söderlinget, Ferrert, Murray, Djokovicot és Nadal is végig megverte, mindössze 1 szett veszteséggel, visszaszerezve az év végén a második helyet a ranglistán.
2011 azonban már más volt: ebben az évben Federer formája hullámzó volt és sorra vesztette el a szoros meccseket, főleg Nadal és Djokovic ellen. 2002 óta először nem nyert Grand Slamet. A kétségbeejtő 2011-es US Open vereséget követően Federer elvonult és Annacone-al egy komoly célt tűzött ki: a világelsőség visszavételét. Innentől kezdve egy hatalmas menetelésbe fogott Federer és 2012 nyárra sikerrel járt: első Slamét nyerte meg Annacone mellett és a világelsőséget is visszaszerezte. Újra a csúcson volt. Ennek a menetelésnek azonban már nagyon súlyos ára volt: 2013-ben Federer fizikálisan, mentálisan is darabokra esett, talán nem túlzás azt állítani, hogy a karrierje forgott veszélyben. Minden tornán fájdalommal játszott és már top100-on kívüliektől is kikapott.
Annacone edzőségének tisztán látszottak az előnyei és hátrányai is, ezek pedig abból fakadhattak, hogy Sampras egykori edzője volt. Tudta, hogy egy 30 év körüli embert hogyan kell szinten tartani, hogyan kell taktikailag kisegíteni, de semmilyen radikális változtatást nem kívánt érvényre juttatni. Sampras egyszer nyilatkozta, hogy bánja, hogy idős korában nem próbált ki egy másik ütőt és a végéig a bevált módszer maradt. Federer ugyan 2012-ben a régi módszerrel is legyőzte Djokovic-ékat, azonban ez valószínűleg csak a zsenialitásának és kitartásának köszönhető, de még így is túl nagy árat fizetett a menetelésért. Talán lehet, hogy érdemes lett volna már 2011-ben radikális változásokat tennie Rogernek (például ütőt cserélni), hosszabb távon lehet, hogy kifizetődőbb lett volna. De az is lehet, hogy így tették helyesen, mivel még így is az élvonalban volt. Ezt már nem tudjuk meg.
2013 őszre mindenesetre mindketten tudták, hogy Annacone harmadjára már nem húzza ki Rogert a bajból, ezért még év vége előtt abbahagyták a közös munkát.
Stefan Edberg
2013 végén a hírek között volt, hogy Novak Djokovic Boris Beckert kérte fel edzőnek. Erre válaszként sokan vicceltek azzal, hogy Rogernek pedig Edberget kéne. A vicc azonban nemsokára valóság lett.
A kép forrása: tageswoche.ch
1 hétig közösen ütöttek Dubajban, Federer pedig könnyen talált közös hangot egykori példaképével. Edberg már ekkor világosan kifejezte, hogy milyen változtatásokat szeretne Roger játékában. A következő két évben pedig meg is valósították ezt. Roger játékába fokozatosan egyre több hálójáték, röpte került, a nyesések és fonák röpték is egyre gyakoribbá váltak. Lüthi és Edberg is támogatták Roger ötletét az új ütővel kapcsolatban, Roger Federer játéka tehát teljesen megújult és megváltozott.
Az ellenfelek is hamar megtapasztalták ezt: Tomas Berdych, a korábbi években számos fájdalmas vereséget mért Rogerre, 2014 után azonban már nem tudta legyőzni egyszer sem. Roger a gyors, hálójátékkal fűszerezett játék segítségével már energiát tudott spórolni, újra tornákat nyert, újra a világ legjobbjai között volt, újra sikeres volt. Az komoly probléma csupán az volt, hogy Novak Djokovic élete legjobb évei voltak ezek, Roger pedig nem tudott mit kezdeni szerb riválisával. Az agresszív, sokat röptéző Rogert végül felülmúlta Djokovic a legfontosabb meccseken, hol taktikailag, kontrajátékkal, hol mentálisan.
Edberg, ami a dolog mentális részét illeti, valószínűleg kevesebbet foglalkozott Federer felkészítésével, főként a technikai kérdésekre koncentrált, így nem talált ő sem megfejtést a Djokovic okozta nehézségre. Miután 2 évet végigutazott a világ körül, Edberg szeretett volna többet lenni otthon, ezért inkább úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább a munkát.
Ivan Ljubicic
A kép forrása: tennisworldusa.com
Alighanem mindenki tudja már, hogy Ivan Ljubicic mit jelent Rogernek és miért ilyen sikeres ez az együttműködés. Roger Federer számára Ivan Ljubicic tökéletes edző lett: alaposan ismeri Federer ellenfeleit, maga is játszott velük, tapasztalt a mai tenisz működésével kapcsolatban. Mindig nyitott az új dolgokra, Federert folyamatos fejlődésre sarkallja. A 2016-os sérülése után pedig a kimaradó időben sikerült újra felépítenie Roger Federer teniszét. Ez hatalmas teljesítmény.
Federer fonákja soha nem látott mértékben agresszív lett, az ütései jó részét a pálya belső részéről üti meg. Nem jár fel olyan sokat a hálóhoz, mint Edberg alatt, de ez a tenisz is spórol energiát, hiszen rövid pontok vannak, kockázatos ütésekkel. Fontos megemlíteni, hogy Edberg Roger teniszét általánosságban újította fel. De Edberggel ellentétben Ljubicic sokszor kifejezetten egy konkrét játékos ellen építi fel a taktikát. Kifejezzen „Cilic-ellenes” vagy kifejezetten „Nadal-ellenes” teniszt tudott Roger számára kialakítani, hihetetlen alapossággal elemzi ki Roger összes ellenfelét, mielőtt kiküldené ellene játékosát. A 2018-as Australian Openen, fiatal Hyeon Chung teniszét végig elemezte, majd másnap Roger pontosan tudta, hogy mivel tudja zavarba hozni koreai riválisát, aki addig végig verte a mezőnyt. Rafael Nadal zsinórban négyszer kapott ki 2017-ben Rogertől.
Ljubicic emellett pedig mentálisan is képes Federert feltüzelni, még jobban motiválni. A Federer-boxban is ő tűnik sokszor a legjobban felspannoltnak. Alighanem minden téren szerepet játszott Federer javulásában. Ezért nagy eséllyel együttműködésük jó darabig folytatódik majd.
Pár gondolat a végére
Ezek voltak tehát a 20-szoros Grand Slam bajnok Federer edzői. A legkülönbözőbb helyekről származnak, különböző korú és mentalitású emberek. Mind valami mást adtak Federernek.
Talán még a Federert nem kedvelő szurkolók is elismerik, hogy Roger nélkül a tenisz nem lenne az a tenisz, amit ma ismerünk. Komoly szerepe van a sportág népszerűsítésében. De Federer sem lenne ez a Federer, ha nem ezek az emberek találják őt meg, vagy ő nem találja meg ezeket az edzőket. Nekik is köszönhetjük tehát Roger Federer karrierjét és hatását a sportágra. Talán ez az oldal sem lenne, hogy ha ők nem találkoznak Federerrel.
Álljon ezért itt a neve mindegyiküknek sorban. Adolf Kacovsky, Peter Carter, Peter Lundgren, Tony Roche, Severin Lüthi, José Higueras, Paul Annacone, Stefan Edberg és Ivan Ljubicic: KÖSZÖNJÜK!
A kiemelt kép forrása: ibtimes.co.uk