NextGen VB, NextGen sztori
Javában zajlik az ATP Világbajnokság négy fiatallal, benne a tavalyi NextGen győztes Stefanos Tsitsipas-szal. A “nagyok” világbajnokságának méltó felvezetése volt a múlt héten, harmadik alkalommal megrendezett “U21-es” torna. Az eredmény talán mindenki számára ismert, az olasz Jannik Sinner legyőzte a tavaly is döntőbe jutó Alex De Minaurt.
A hazai versenyző 2018 decemberében még 500-on kívül volt a világranglistán, jelenleg top 100-as, és még mindig nincs 19 éves, jövőre kiderül, hogy mekkora a lökést ad karrierjének ez a győzelem. Ami biztos, hogy a döntőben jól kezelte a hazai pályát, úgy, hogy ennyien még sosem szurkoltak neki.
A fiatalok VB-jéhez hozzátartozik, hogy a tornát megelőzően hárman is visszaléptek, így a teniszrajongóknak volt némi hiányérzetük. A már említett Tsitsipas érthető okokból: ahogy az előző két évben Zverev, úgy a görög is kvalifikálta magát az ATP Finals-re, így nem volt értelme részt venni a milánói tornán. A két másik visszalépő fájdalmasabb lehetett mind a szervezőknek, mind pedig a szurkolóknak. Denis Shapovalov fáradtság (a párizsi döntő nyilván szerepet játszott), Felix Auger-Aliassime pedig sérülés miatt nem indult a versenyen, de abban biztosak lehetünk, hogy mindketten ott lesznek a jövő heti Davis-kupán Kanadát képviselve.
Így az idei NextGen torna, az ausztrál döntőst leszámítva olyan játékosoknak adott lehetőséget, akik felnőtt szinten még épp csak bontogatják a szárnyaikat, igaz az utolsó “NextGen VB”-jét játszó Tiafoe azért már rendelkezik ATP rutinnal. A többiek Ruud, Humbert, Kezmanovic, Ymer, Davidovich Fokina és a szabadkártyás Sinner az átlag tenisz rajongónak még nem feltétlenül mondanak sokat.
Azon kevesek közé tartozom, akik végig követték a VB-t, és nagyon élvezték. Az eredmények ismeretében inkább a torna, és az egész fogalom szerepe a teniszben az ami aktuálisabb. A torna három éve van az ATP programjában, és nagyjából azóta tart a “jönnek a fiatalok” szlogen, ami az új csodavárás, hogy valaki megérkezik, és ellenfele tud lenni a nagy hármasnak.
A meccsek során az volt megfigyelhető, hogy meglehetősen felszabadultnak tűntek a srácok, élvezték a játékot, nem nagyon volt nyomás rajtuk. A másik az újítások. Én a nagyját kifejezetten élvezem, fontossági sorrend nélkül: Shot clock, törölközőtartó, gépi vonalbíró, nem tartom ördögtől valónak a döntő pontot, és fura de nem annyira lényeges dolog, hogy van-e páros sáv. Egyedül a négy nyert game-mel nem tudok kibékülni, egyszerűen túl gyors nekem így egy szett.
Vissza a nagyokhoz, és a csodaváráshoz. Nehéz dolga van a srácoknak. Saját példaképeik ellen küzdenek, ott vannak egymásnak is, és azért a köztes generáció játékosai is tudnak teniszezni. Ha mindez nem lenne elég, ott van a média nyomása is, szinte mindegyiküknél láttuk már ennek a negatív hatását. Zverev frusztrációja egész évben szembetűnő volt, Tsitsipas gyakorlatilag elmenekült a közösségi médiából, Medvedev US Openen való viselkedése is egyértelmű reakció a saját maguk, és mások elvárásaira. Azonban ilyen hármas uralkodás még nem volt a teniszben, így a kabát sokszor nagy még rájuk.
Szerintem nem érdemes statisztikákat összehasonlítani, hogy Federer, Nadal, vagy Djokovic hol tartott ennyi idősen, mint a korábbi, és jelenlegi NextGen játékosok. Mindegyikük mellé lehet tenni olyan eredményt, ami kiugró, és olyat, amiben elmaradnak. A tenisz világában a legfontosabb helyszín a Grand Slamek, ez pedig továbbra is a nagyok játszótere. Ahogy a VB eddigi meccsein, biztosak lehetünk benne hogy a fiatalok mind gyakrabban fognak összecsapni Federerékkel, ráadásul a kiemelések miatt a tornák egyre későbbi fázisában. És ahogy a svájci fogalmazta meg, egyre nehezebb a dolguk védeni a pozíciót, de védeni fogják!
Kép forrása: gearhousebroadcast.com