Történelmi pillanat(ok) előtt?
Csak két teniszező tudott Grand Slam-tornát nyerni 2019-ben. Azonban Rafael Nadal és Novak Djokovic idei uralma mögött sok minden húzódhat.
Az év végi világelső, Rafael Nadal idén minden Grand Slam-tornán eljutott legalább az elődöntőig. Erre utóljára 2008-ban volt képes. A mallorcai teniszező akkor éppen a sportág újdönsült királyává vált, 11 évvel később viszont karnyújtásnyira került attól, hogy szinte mindenki fölé emelkedjen, aki teniszütőt ragadott az emberiség történetében. A szezon első fele a négy nagy torna tekintetében az eddig megszokottakat hozta. Novak Djokovic immáron hetedszer lett bajnok az Australian Openen, Nadal pedig már annyi Roland Garros-sikernél jár, mint amennyi GS-t nyert meg Roy Emerson (12). A lexikonok természetesen ezeket fogják leírni, ám a részletekben rejlik az ördög – szokták mondani.
A Melbourne-i döntőt a szerb és a spanyol játszotta, és a korábbi fordulók alapján Nadal tűnt magabiztosabbnak, így végül meglepetésként hatott a 6/3 6/2 6/3-as végeredmény. Az meg pláne, amilyen játékkal (talán élete legjobbjával) mosta le a pályáról Djokovic Nadalt. Nyáron Párizsban az osztrák Dominic Thiem akadályozta meg az újabb döntőt a két gigász között, illetve azt, hogy a szerb megkísérelje zsinórban négy nagy torna megnyerését. Nadal legnagyobb salakpályás kihívója a 2018-as Garros-döntőhöz képest sokat fejlődött, egyenragú ellenfele volt a Salakkirálynak, de szett 1-1 után lett meg a következménye annak, hogy a barátságtalan időjárás miatt Nadal legalább egy napnyi előnyben volt pihenés szempontjából. Bár nem a sportban van helye a “ha” szónak, de izgalom és érdekesség szempontjából több is rejlhetett a mérkőzésben. Thiem ugyanis a torna második csütörtökjétől számítva minden nap játszott: szerdai negyeddöntőjét elmosta az eső, ezt másnap pótolták, majd pénteken játszhatta a Djokovic elleni elődöntőt, de végül ez is kétnapos lett a sok huzavona miatt. Arról nem is beszélve, hogy Nadal relatíve rosszul kezdte a szezon számára legkedvesebb részét, nem tudta megnyerni ugyanis első három salakos tornáját. Az utolsó azonban sikerült, és ez a legfontosabb, hiszen ezzel már 18 Grand Slam-győzelemnél járt.
Ezzel a sikerrel Wimbledonra lőtávolon belülre került a csúcstartó Roger Federertől. A svájci örökifjú előtt azonban ott volt a lehetőség, hogy saját terepén, füvön döntse meg saját és a sportág rekordját, s hogy ismét három lépéssel járjon a spanyol előtt. Federer rajongói okkal bizakodhattak, mert kedvencük jól játszott a tornán, a legnagyobb üzenetet pedig akkor küldte mindenki felé, mikor az elődöntőben parádés játékkal, négy szettben ejtette ki Nadalt (ez volt az első összecsapásuk a sportág szentélyében az ominózus 2008-as döntő óta). Federerre Djokovic várt a fináléban, de az akkori világelső szerb nem élete legjobbját nyújtotta a torna alatt. Ezt a meccset viszont egy életre megemlegeti mindenki, aki csak látta. A hektikus első négy játszma után döntőszettre került sor, ahol bár Djokovic 4/2-re is vezetett, végül 6/6 lett az állás, ami azt jelentette, hogy innen két különbségig tart a csata. 7/7-nél Federer breakelni tudta a szerbet, ami azt jelentette, hogy szerválhatott a bajnoki címért. Egy adogató játék választotta el a 21. GS-címtől, ebben két egymást követő mérkőzéslabdához jutott, ahogyan két korábbi US Open-elődöntőben, Djokovic ezeket is hárította. Néhány játékkal később break-labdái voltak Federernek az újabb ilyen lehetőséghez, de végül 12/12 lett az állás. A torna új szabályainak értelmében tie-break zárta le a meccset, s ez volt az első GS-döntő, ami rövidítéssel zárult. Az utolsó játékot magabiztosan nyerte meg Djokovic és történelmi meccsen szerezte meg 16. Grand Slam-tornáját.
Lehetett még viszont fokozni az izgalmakat az évben. A nyári, amerikai kemény pályás sorozatra a két Wimbledoni döntős kissé kimerült, a US Open elődöntőjéig egyikőjük sem jutott el sérülések miatt. Kiváló lehetőség volt ez Nadal számára, aki New Yorkban folytatta remek, kiegyensúlyozott teljesítményét. Tíz éven belül ötödik US Open-döntőjébe jutott be, ahol 2019 egyik nagy berobbanójával, Daniil Medvedevvel találkozott. A mérkőzés talán még a Wimbledoni fináléra is tett egy lapáttal. Hiszen itt végig kiegyensúlyozott volt a felek játéka, még akkor is, ha a 23 éves orosz elveszítette az első két játszmát. Ezután azonban elképesztő játékkal és küzdelemmel kiegyenlített, majd fent maradt a színvonal az ötödik szettben is. Maratoni meccsen azonban csak Djokovic tudja tartani a lépést Nadallal, ő azonban nem volt jelen ezen az emlékezetes estén, magyar idő szerint éjszakán. A spanyol 4 óra 54 perces, frenetikus csatában szerezte meg 19. Grand Slam-címét. Ezzel olyan közel került a nagy győzelmek számában Federertől, amennyire még soha nem volt!
A napokban jött ki egy statisztika, ami a lassan hátunk mögé kerülő két évtizedről szól. A 2000-es években Federer, a 2010-es években Djokovic nyerte a legtöbb GS-t, mind a ketten 15-öt. Az új évtizedben azonban egy harmadik személy, Nadal lehet az, aki az örökranglista élére ugorhat. A spanyol ereje továbbra sem kopik, főleg azóta, hogy egyre kevesebb tornán indítják el Carlos Moyáék. Jelenlegi állapotában nem földtől elrugaszkodott gondolat az, hogy további két Roland Garros-cím még benne van a spanyolban, ez pedig már elég ahhoz, hogy megelőzze Federert. A svájci esetében egyre inkább merül(t) fel a kérdés, hogy esetleg nem az utolsó lehetősége volt-e a Wimbledoni döntő? Mint tudjuk, nagyon közel volt hozzá.
Nagy dolgok vannak tehát készülőben az új évtizedben! 2020-ban minden egyes Grand Slam-tornán ott lesz a lehetőség arra, hogy a sportág történelme alapjaiban megváltozzon. Lesz-e még egy esélye Federernek, vagy Nadal megelőzi? Esetleg Djokovic újra lőtávolon belülre kerül? Vagy netalántán jön most már valaki Thiemék közül?
Lesz miért izgulni jövőre…
A borítókép forrása: metro.com.uk