Áll a bál a Tsitsipas-házban
Valami nincsen rendben Stefanos Tsitsipas körül. A kétszeres Grand Slam-döntős görög teniszező ismét korán búcsúzott a US Opentől és nem tudja eldönteni, hogy ki legyen az edzője.
Továbbra sem tud eljutni a második hétig Stefanos Tsitsipas (7.) a US Openen. A korábbi világbajnok görög teniszezőnek most már egyértelműen az amerikai nyílt teniszbajnokság a leggyengébb Grand Slam-tornája, hiszen ötödik éve alanyi jogon ott tud lenni a négy nagy verseny főtábláin, Flushing Meadowsban azonban képtelen három meccset megnyerni egymás után. Idén is csak egyet sikerült megnyernie, ugyanis a második körben váratlan vereséget szenvedett a 21 éves svájci Dominic Strickertől (5/7 7/6(2) 7/6(5) 6/7(6) 3/6) , akit a torna kezdetén csak a 128. helyen jegyeztek az ATP világranglistáján és csak a selejtezőn keresztül tudta csak kivívni a részvételt. Tsitsipas szintjén kikapni olyasvalakitől, akinek mindössze ez a harmadik GS-szereplése és a találkozót megelőzően nem játszott még négy óránál tovább tartó meccset, csalódástkeltő. Pedig ha a negyedik szettben 5/3-nál kiszerválja a győzelmet, akkor majdhogynem nem lenne miről beszélni és Mark Philippoussist sem meneszti.
Merthogy a meccs után nem sokkal ez történt és Tsitsipas ezen veresége túlmutat annak puszta tényén, sokkal inkább rávilágít arra, hogy nincs minden rendben a szakmai stábja körül. Az egykori kétszeres GS-döntős ausztrált korábban egyszer már felvette, mint edzőt, majd menesztette is még három hónappal ezelőtt, ám e hónap és a US Open Series kezdetén ismét felvette csapatába a görög származású szakembert. Az újságírók természetesen a folytonosság hiányának tulajdonították elsősorban a vereség okát, Tsitsipas azonban saját magára hárította a felelősséget, miközben Strickert is méltatta a sajtótájékoztatón:
“Ellenfelem jobban játszott, mint én és szeretnék gratulálni neki, mert úgy érzem, hogy jó teniszező vagyok, akit nem könnyű megverni és kevés időt ad az ellenfeleinek. Igyekszem mindig kihozni a legtöbbet magamból, de ha nem megy, akkor nem megy. Tovább kell lépnem és reménykedni abban, hogy jobb leszek.”
“A pályán minden az én irányításom alatt áll, s hogy az aznapi játéktudásom mire elég. Senki mást nem hibáztatok, ma például a mozgásommal és az egyensúlyérzékemmel volt baj. Gyorsabb volt a pálya (Grandstand) a Louis Armstrong Stadionénál (itt játszott az első fordulóban Milos Raonic ellen), de ez nem mentség. Az hogy rossz volt a lábmunkám, s emiatt gyakran kerettel találtam el a labdákat, az az én hibám.”
A kapkodás hátterében szülei, Apostolos Tsitsipas és Julia Apostoli (leánykori nevén Julia Salnikova) állhatnak – édesanyja orosz származása később még fontos tényező lesz történetünkben. Édesapja karrierjének első pillanataitól kezdve elsőszámú edzője, aki nagyon karakán személyiség, olyan szinten feszegeti a coaching határait, hogy a tenisz főbb szervei a Tsitsipas-család színrelépése óta komolyan fontolgatják, hogy újraélrtelmezzék az edzői beavatkozás sportszerűnek vélt mértékét. Édesanyja sem az a típus, aki csendben üli végig elsőszülött gyermeke meccseit, azonban az idei Római Mastersen elvetette a sulykot. “Tsitsipasék” esetében kétnyelvű családról beszélhetünk, hiszen a gyerekek az oroszt is folyékonyan beszélik. Apostoli anyanyelvén biztatta Stefanost az elődöntőben, a baj viszont “csak” az volt ezzel, hogy a háló túloldalán (a későbbi bajnok) Daniil Medvedev állt, aki természetesen mindent értett az anyai tanácsokból. Tsitsipas egyszerűen “lehülyézte” édesanyját és ha melegebb éghaljlatra nem is, de edzői páholyától és a pályától minél messzebbre zavarta el. Ugyan a család azonnal rendezte a konfliktust, mindennek az eredménye az lett, hogy Philippoussis kilépett a stábból, ám Apostolit sem lehetett látni azóta a mérkőzéseken.
Mikor ilyen dolgokon esik át egy sportoló, érthető, hogy a túlbuzgó szülők helyett/mellett egy külső, némileg objektív ember támogatásáért áhítozik. Philippoussis éppen emiatt tűnt tökéletes választásnak Tsitsipas számára, mert amellett, hogy megvan köztük a kulturális kapocs, a szülőkkel ellentétben első kézből meg tudta kapni tanácsként mindazt, amivel a topjátékosi lét jár. Az együttműködés gyümölcsének sokan az idei Australian Opent tekintik, ahol egészen a döntőig menetelt. Azóta viszont a várakozásokhoz képest alulteljesít, ami a kiegyensúlyozatlan háttér mellett kisebb sérüléssel is volt magyarázható. A salakszezon során a korábbi évekkel ellentétben tornagyőzelem nélkül maradt és nem tudott nálánál magasabban rangsorolt játékosokat legyőzni sem. A wimbledoni a negyedik fordulóban attól a Chris Eubankstől kapott ki, akinek a nevét akkor kezdtük megtanulni igazán. Aztán bár augusztusban bajnok lett Los Cabosban, az is papírforma eredménynek számított a US Open Series során pedig mindössze három meccset játszott és abból is csak egyet nyert meg.
Nagy a zűr Tsitsipas körül. Wimbledon után kényszerszabadságra küldte édesapját, saját sorsát pedig csak és kizárólag Philippoussisra bízta az amerikai kemény pályás idény erejére. A korábbi pozitív tapasztalatok ellenére azonban ez az együttműködés csúnyán félresikerült, aminek újabb szétválás lett a vége. Talán nem tudja eldönteni, kire van igazán szüksége és bármilyen döntést hoz meg, abból probléma lesz. Megpróbálhatott szabadulni egy kicsit a család nyomása alól, de amint ez megtörtént, látványosan visszaestek az eredmények. Az is szembeötlő, hogy Wimbledon alatt mutatta be a családnak új barátnőjét, a szintén profi teniszező Paula Badosát, de azóta sem lehetett együtt látni spanyol kedvesét velük, hanem Philippoussisszal együtt ő is amerikába utazott – ez pedig egy újabb tényezőnek ágyaz meg a már amúgyis zavaros történetben.
Márpedig mindenre lenne most szüksége Tsitsipasnak, csak a zavarosságra nem. A görög teniszező néhány évvel ezelőtt parádésan tört fel a tenisz élmezőnyébe és rászolgált arra, hogy a Federer – Nadal – Djokovic – éra utáni korszak egyik vezéralakját lássa benne mindenki, de őhelyette Carlos Alcaraz viszi véghez azt a felemelkedést, amilyet neki jósoltak. A szakírók és szakértők pedig attól tartanak, hogy idei teljesítménye lehet az első lépés a megrekedés felé…
Borítókép forrása: europsort.de