ATP összefoglaló: Andy Murray Lendletben – Wimbledon 2013
A 2013-as wimbledoni bajnokságot bátran nevezhetjük a meglepetések tornájának. Rég született ennyi váratlan eredmény egy Grand Slamen, mint most. De nemcsak a meglepetések borzolták a kedélyeket, hanem sok egyéb, kellemetlen körülmény is.
A profi tornákon évek óta tartó pályalassítási törekvések eredményeként új gyepet fejlesztettek ki Wimbledonra, amely ugyan valóban lassabb lett, és a labdák is magasabbra pattantak rajta, a bajnokság idején azonban soha nem látott sérüléshullám söpört végig a mezőnyön. A verseny első három napja alatt tíz játékos lépett vissza sérülés miatt a küzdelmektől, és ezt bizony sokan az új borítás számlájára is írták.
A brit sajtó – Andy Murray tavaly ugyanezen helyszínen aratott olimpiai győzelme és későbbi US Open bajnoki címe után – elérkezettnek látta az időt, hogy belehajszolja a a britté avanzsált skót versenyzőt egy wimbledoni győzelembe. Soha nem látott médiafelhajtás vette kezdetét, óriási nyomást fejtettek ki nem csak a játékosokra, hanem még a verseny szervezőire is, akik be is vetettek minden eszközt a hazai kedvenc támogatására. Így aztán Murray ellenfeleinek jelentős ellenszélben kellett teniszezniük.
A sorsolás ismeretében valószínűnek tűnt, hogy ismét sor kerül majd a Grand Slam történelem egyik legnagyobb párharcára, a Federer-Nadal összecsapásra. Csak éppen nem a döntőben, ahogyan megszokhattuk, hanem már a legjobb 8 között, köszönhetően Nadal alacsony kiemelési számának. Roger Federer szurkolói nagyon bizakodóak voltak a torna előtt, úgy érezték, kedvencük ismét győzelmi esélyekkel lép Wimbledon szent gyepére. Az optimizmus kissé alábbhagyott, amikor kiderült, Nadallal is összefuthat a svájci, hiszen Grand Slam tornán 6 éve nem tudja legyőzni Mallorca leghíresebb szülöttjét. Aztán végül úgy alakult, hogy egyik teniszlegenda sem tudott bejutni a legjobb nyolcba, sőt… Nadal mindjárt az első, Federer pedig a második fordulóban kényszerült dicstelen búcsúra, két underdog, Darcis és Stakhovsky keze által.
Az első játéknapok egyébként is rendkívüli módon szelektálták az élmezőnyt. Meglepő eredmények és sérülés miatti visszalépések miatt a 32 kiemelt játékos közül csak 18 érte meg a harmadik fordulót. Így történhetett meg az, hogy a beharangozott Nadal-Federer negyeddöntő helyett a tenisztörténelem első lengyel párharcára került sor a legjobb 8 mezőnyében, Jerzy “JJ” Janowicz és Lukas Kubot között. Ez természetesen azt is jelentette, hogy lengyel elődöntőse lett a wimbledoni tornának. Kettejük közül ezúttal az óriási tehetségnek tartott fiatal Janowicznak sikerült bejutnia a legjobb négy közé.
Volt még egy meglepetésember, akinek sikerült kiharcolnia a negyeddöntőbe jutást. A már leszálló ágban lévő Fernando Verdasco vívta ki magának a jogot, hogy megmérkőzhessen Andy Murray-vel a Janowicz elleni elődöntő lehetőségéért. A várakozásokkal ellentétben, ez a mérkőzés lett az a banánhéj, amelyen a brit csillag majdnem elcsúszott. Verdasco ugyanis bátor játékkal, remek szervákkal kétszettes előnybe került. Murray-nek minden tudását össze kellett szednie, de végül sikerült visszahoznia a mérkőzést.
Aztán, ahogy várni lehetett, Janowicz, élete első Grand Slam elődöntőjében nem tudott méltó ellenfele lenni a rutinos Andy Murray-nek. Az első szettet még sikerült hoznia rövidítésben a lengyel ászgyárosnak, utána azonban három sima szett következett a skót bajnokaspiráns javára.
A másik elődöntőben két olyan játékos találkozott, akikről nem is olyan régen még azt mondták, hogy teljesen idegenül és esetlenül mozognak füves pályán. Novak Djokovic azóta egy wimbledoni bajnoki címmel válaszolt a kritikákra, Juan Martin del Potro pedig egy füvespályás olimpiai elődöntőt tud eredményként felmutatni. Hogy mennyire megszokták a gyepet, azt az mutatja, hogy mostani összecsapásuk előtt még soha sem találkozott Grand Slam elődöntőben két olyan játékos, aki odáig szettet sem veszített.
Ez a mérkőzés lett végül a “torna mérkőzése”, egy igazi ötszettes, izgalmas, kiélezett, klasszikus Grand Slam thriller. Djokovic végig vezetett, és a negyedik szettben két meccslabdához is jutott, de az argentin toronydaru mindkettőt hárította, és kiharcolta a döntő szettet. Ebben a pillanatban sokaknak felsejlett, hogy del Potro élete egyetlen Grand Slam bajnoki címét hasonló körülmények között nyerte meg négy évvel azelőtt a US Openen Federer ellen, és talán most megismétlődik a történelem. Nos, nem így lett. A borotvaélen táncoló mérkőzések specialistája, a szerb világelső az ötödik játszmában még újítani tudott, és bejutott a döntőbe.
Fantasztikus győzelem volt, azonban valószínűleg túl nagy árat fizetett érte. A döntőben már nem tudta legjobb játékát nyújtani, és négy szettben kikapott Andy Murraytől. A skót fiatalember így elérte a legnagyobb erdményt, amit teniszező elérhet, amely mesterének, Ivan Lendlnek sohasem sikerült: megnyerte a legnagyobb teniszversenyt. Fred Perry, 1936 óta egyetlen brit játékosnak sem sikerült Wimbledonban férfi egyes bajnoki címet szereznie. Az angol tévénézők is elégedetten szürcsölgethették ötórai teájukat: egy éven belül olimpiát, hercegi álomesküvőt és wimbledoni bajnoki címet is kaptak; a Birodalom csillaga újra felemelkedőben van.
Kiemelt kép forrása: cdn.ph.upi.com