A jövő világelsői, 4. rész – Andrey Rublev
Sorozatunk következő szereplője a legfiatalabb, azonban lehet, hogy a legnagyobb tehetséggel megáldott játékos az eddig bemutatottak közül.
Andrej Rubljovról, a 12. század híres ikonfestőjéről Andrej Tarkovszkij készített legendás filmet. Több, mint 30 évvel később, 1997. október 20-án Andrej Rubljov, néhai profi bokszoló és üzletember úgy gondolta, hogy újszülött gyermekéhez szintén méltó lesz e történelmi név.
Az édesanya, Marina Marenko, teniszedző, aki egykor az isteni Anna Kurnikovával is dolgozott, így nem meglepő, hogy a kis Andrey három éves korában már elkezdett teniszezni. Rublev (hogy áttérjünk az angolszász írásmódra) 14 éves korában megnyerte az Orange Bowl-t, majd két évvel később Roland Garros győztes és junior világelső lett. Ekkor már elkezdte felnőtt profi karrierjét is, amelynek első éve kimondottan sikeresnek volt mondható. Az orosz fiatalember nem olyan szerencsés, mint ausztrál vagy német kollégái, akik sorozatunk korábbi részeiben szerepeltek, és eleinte nem reménykedhetett szabadkártyákban a nagyobb tornákon. Talán ez is az oka, hogy más utat választott az érvényesüléshez. Nem ugrott át egyetlen lépcsőfokot sem, és Futures tornákkal kezdte, amelyek közül már 16 évesen három versenyt is megnyert.
A sikerek hatására 2015-ben már Challenger tornákon és ATP versenyek selejtezőiben próbálkozott, és az áttörés nem váratott sokáig magára. A selejtezőből indulva beverekedte magát a dallasi Challenger negyeddöntőjébe. A fiatalemberre felfigyeltek az amerikaiak, és szabadkártyát kapott Delray Beach-ben a 250-es, majd Miamiban az 1000-es versenyen.
Sorozatunk minden szereplőjére igaz, hogy kiválóan éltek a szabadkártyák adta lehetőségekkel. Rublev Delray Beach-ben Dudi Selát búcsúztatta az első körben, majd miután győzelemmel mutatkozott be az orosz Davis Kupa csapatban is, Miamiba utazott. Itt is ment egy kört Pablo Carreno Busta skalpjának megszerzésével, majd benevezett a barcelonai 500-as verseny selejtezőjébe.
Hősünk itt tette le végérvényesen a névjegyét. Felküzdötte magát a főtáblára, ahol a hazai pályán játszó, egykori top 10-es Fernando Verdasco-t takarította el az útból két szettben, majd a második fordulóban Fabio Fognini ellen is elcsípett egy játszmát. Fognini a következő körben már nem bukott szettet. Az ellenfele egy bizonyos Rafael Nadal volt…
Rublev ezután Isztambulban is ment egy kört, az áldozat ezúttal a ranglista 86. bosnyák Dzumhur volt. Rómában nem sikerült a főtáblára jutnia, viszont ismét szabadkártyát kapott, ezúttal Genfbe, amely új helyszíne az ATP versenysorozatának. Jarkko Nieminen (87.) legyőzése után a második fordulóban a tavalyi US Open győztese, Marin Cilic nézett vele farkasszemet. Cilic kissé álmosan kezdett, és az első játékban rögtön elbukta a szerváját. Valószínűleg nemigen aggódott emiatt, hiszen – gondolhatta – a 17 éves fiú szerváját biztosan sokszor lesz alkalma elvenni.
Ami ezután következett, az bátran sorolható a tenisz nagy pillanatai közé. Az ismeretlen fiatalember, hihetetlen profi mentalitással, végig tartotta az adogatását, nem csak az első, hanem a második játszmában is, pedig ott végig hátrányban kellett szerválnia, hiszen Cilic kezdte a szettet. 4-5-nél, amikor a szettben maradásért kellett szerválnia, Rublev úgy hozta semmire az adogatását, mintha csak edzőmeccset játszana egy junior játékossal, nem pedig profi tétmeccset egy Grand Slam győztessel. A második játszma tie break-be torkollott, ahol az orosz fiú 6-5-nél meccslabdához jutott. Nem sikerült értékesítenie, majd – szinte törvényszerűen – a rutinos horvát játékos megnyerte ezt és a következő szettet is.
A vereség ellenére Rublev elmondhatja, hogy ő lett a tenisztörténelemben a második játékos, aki 18 éves kora előtt egy szezonon belül legalább öt ATP tornán tudott mérkőzést nyerni. Hogy ki volt az egyetlen, akinek idáig sikerült ez a bravúr? Igen, helyes a tipp: Rafael Nadal…
Rublev káprázatos tehetség, szemet gyönyörködtető játékkal és elképesztő mentális felkészültséggel. Ez utóbbiban hasonlít sorozatunk többi szereplőjéhez. Ezeket a fiatalokat bizonyára a kezdetektől fogva sportpszichológus szakember is segíti, és az eredmény szemmel látható. Ez valóban egy teljesen új generáció, amely feltehetően átveszi előbb-utóbb a mostani nagyoktól a vezető szerepet.
Az ifjú Andrey szeret bokszolni és kosarazni, valamint zenét hallgatni. Kedvencei Mike Tyson, a Metallica és az AC/DC. Keménységben tehát a pályán kívül sincs hiány… Folyamatosan tanulmányozza Raonic szerváját, Nadal lábmunkáját és Federer tenyeresét, hogy javítani tudja saját játékát.
A frizurájával viszont előbb-utóbb kezdenie kell valamit, világelső mégsem lehet ilyen hajjal, reméljük, ezt ő is belátja majd.
Sorozatunk korábbi szereplői: