Egy eredményes időszak margójára
Boris Beckerről mindent el lehetett képzelni karrierje végeztével, csak azt nem, hogy egyszer valakinek az edzője lesz. Három éve azonban Novak Djokovic a segítségét kérte. Bár az egykori világelsőt nem a nulláról építette fel a német legenda, a szerb teniszező az ő “regnálása” alatt élte meg karrierje eddigi legszebb napjait. Ám egy szövetség addig van fent, míg az el nem éri a célját…
Novak Djokovic 2012 és 2013 között “mindössze” 2 Grand Slam-tornát nyert. Ebben az időszakban 8 nagy versenyt rendeztek meg és mindössze két alkalommal nem jutott el a szerb a döntőig, a maradék 4-et azonban rendre elveszítette. Olyan problémák merültek fel nála, ami nem volt túlságosan jellemző addig rá. A nagy lehetőség kapujában mindig alulmaradt. 2013-ban jött az első ötlet, hogy kellene valami új impulzus a stábban. Marian Vajdával nem romlott meg a viszonya, ám a szlovák edzőt is szerette volna tehermentesíteni, akinek beteg volt ekkor a felesége és több időt akart tölteni a családdal. A játék, a fizikum és a hozzáállás is bőven megvolt Djokovic-nál, mégis, valami metafizikai pluszra volt szüksége. Egy nagy bajnokra, aki át tudja érezni a helyzetét. Így esett a választás Boris Beckerre. Leendő együttműködésüket 2013 decemberében jelentették be.
A 6-szoros GS-győztes németet nem kell bemutatni a tenisz rajongóinak. A sportág történelmének egyik legemblematikusabb adogatója. Ennélfogva nem is volt meglepő, hogy Becker új tanítványának az szervákban segített sokat. A közbenjárásnak köszönhetően Djokovic a valaha volt legkomplexebb teniszezővé vált, John McEnroe szerint. Persze ez sem egy tetőtől talpig sikersztori, nem volt könnyű a kezdet.
2014-ben az Indian Wells-Miami-duplával megmutatta, hogy újra feni a fogát a teniszvilág trónjára. A jó szereplés folytatódott a salakszezonban is, Rómában például az akkori ranglista vezető Rafa Nadalt győzte le a fináléban. Kiegyensúlyozott teljesítménye miatt volt akkora favoritja a Roland Garrosnak, mint a Salakkirály. A hiányzó darab a puzzle-ból most sem lett meg. Négy szettben kapott ki a “Becker-éra” első Grand Slam döntőjében. A törekvés és a kemény munka a következő nagy tornán, Wimbledonban már kifizetődött. Az évtized egyik legjobb GS-fináléjában, ötszettes meccsen legyőzte Roger Federert. Sikerével nem csak egy több, mint másfél éves böjtöt szakított meg, de visszaszerezte a világelsőséget is. Kisebb meglepetésre nem nyerte meg a US Opent, de ősszel mindössze egyszer kapott ki és az élen zárta 2014-et.
Jött aztán a tetőpont. A 2015-ös évben Novak Djokovic megvalósította a történelem legnagyobb dominanciáját. Abban az évben 88 mérkőzést játszott a szerb, és mindössze 6-ot (!) veszített el. 17 tornán indult el és csak az év eleji dohai versenyen nem jutott be minimum a döntőig, és csak 4 döntőben maradt alul. Visszahódította az Australian Open trófeáját, címet védett Wimbledonban és 4 év után lett újra US Open bajnok. Érinthetetlen maradt a londoni világbajnokságon, a 10 Masters tornából pedig csak 3-at nem nyert meg: kettőn (Montreal és Cincinnati) döntőzött, Madridban pedig el sem indult. Ez az év volt a korszak védjegyes szakasza, mialatt volt, hogy akkori két fő üldözőjének, Andy Murraynek és Federernek együtt véve volt kevesebb ranglista pontja, mint Djokovic-nak. Egy ilyen teljesítmény után aligha maradna az emberben hiányérzet, “Nole”-nál azonban kimaradt a gyűjteményből az, amire a legjobban vágyott: a Roland Garros. Újra eljutott a fináléba (tehát mindegyik GS-döntőben ott volt az esztendőben), de Stanislas Wawrinka aznap több, mint maradandót alkotott.
Idén nagy feladat előtt állt, mert mindazt, amit tavaly “összenyeregetett”, azokat a pontokat bizony meg kellett védnie pozíciója megőrzésének érdekében. A szezon első felében viszont az látszott, mintha nem történt volna semmi. Címet védett Melbourne-ben, tavasszal pedig zsinórban harmadjára csinálta meg az Indian Wells-Miami duplát, ami egy példátlan tett. Nyártól azonban jöttek a jelek arra, hogy másabb lesz 2016. A salakszezont mindjárt egy korai vereséggel kezdte Monte Carlóban, az első meccsén kikapott a cseh Jiri Veselytől. A következő héten, Madridban már nyert, de Rómában a döntőért is nagyon meg kellett szenvednie. A brazil Thomaz Bellucci például 6/0-ra nyerte meg az első szettet ellene, majd a Nishikorival lejátszott elődöntőben rég nem tapasztalt, rossz arányban használta ki a lehetőségeit. Másnap a fináléban ki is kapott a nagyon megerősödő Murraytől. Jött aztán az újabb Roland Garros, ahol újra esélyes volt. Egy pillanatig nem csapta meg a kiesés szele, így megint egyetlen egy meccsre volt a hiányzó Grand Slamtől. A fináléban újra Murrayt találta önmagával szemben, aki kicsivel jobb passzban érkezett meg Párizsba. Ennek tükrében zajlott az első játszma és ért véget a skót sikerével. Murray hiába volt élete egyik legjobb formájában, ugyanolyan módon esett össze ezután, mint a korábbi években. Djokovic pedig belehajszolta magát a győzelembe. Összejött a siker, meglett mind a négy GS, ráadásul 1969 (Rod Laver) óta ő lett az első teniszező, aki mindegyik nagy torna címvédője. Sokan úgy gondolták, hogy ezzel egy újabb gát szakadt át a szerbben, most már a naptári Grand Slam-ben sem lehet megállítani…
Epilógus
Elmondható, hogy az idei Roland Garros döntő hozta meg a szezon fordulatát. Murray ezután “reaktiválta” egykori edzőjét Ivan Lendlt, Djokovic pedig a párizsi győzelmével megkönnyebbült kissé. Persze, nem csak a “jóllakottság” okozta az év végén megtörténő helycserét a világranglista 1. és 2. helye között. A nyár második felére válságba került a házassága, amiről szinte semmit sem nyilatkozott bővebben. Emiatt nem is tudott túlságosan koncentrálni. Wimbledonban már a harmadik körben kiesett. Az Olimpián meg Del Potro verte meg az első fordulóban. Előtte azért megnyerte a csonka mezőnyű Toronto Masterst. Augusztusra fejlődött ki csuklósérülése, ami aztán az idény hátralevő részében is okozott neki gondot. A US Openen még bejutott a döntőbe, de ott újra Stan Wawrinka “ütötte el” a győzelemtől. Ősszel már csak 3 tornán indult. Ezalatt gondjai megoldódtak Jelenával (hitvesével) egy bizonyos Pepe Imaznak köszönhetően. Az egykori teniszező és jelenlegi “lelki guru” Novak öccsét, Markót pár éve a depresszióból segítette ki, most pedig párkapcsolati tanácsokat adott. Állítólag a spanyol azt tanácsolta páciensének, hogy ideje szakítani Beckerrel, aki volt, hogy ott sem volt a versenyeken tanítványával. Djokovic Shanghai elődöntője alatt, ahol a szerb kikapott a spanyol Bautista-Aguttól, például a világ másik felén, Londonban volt, hogy megnézhesse kedvenc foci csapata, a Chelsea mérkőzését. Ősszel Andy Murray potenciális, majd tényleges üldözővé vált a szerb számára. A skót egyszerűen nem bírt veszíteni, neki pedig az élet és a szakma minden terén viszontagságai voltak. Ennek lett az eredménye az, hogy Murray lett az új világelső, s maradt is az az év végére.
Summázás
A közelmúltban végbement változásokat sokan Imaz számlájára írták, hiszen Djokovic egyszer-kétszer olyan módon nyilatkozott, ahogyan mostani mentora, a spiritualitás túlsúlyával. Ez az attitűd azonban nem idegen a szerbtől, gyakran meditál és gyakran próbál lelkierőt meríteni a buddhizmus tanai segítségével. Ennek tudatában kétséges, hogy a mostani szakításnak bármi köze is lenne Imazhoz. Becker közreműködésével Djokovic olyas valamit ért el, amire már nagyon régóta vágyott. Amennyit ő ácsingózott a Garrosért, meg lehet érteni, hogy egy ilyen nehezen elért siker után visszább vesz az ember. Kell leadni motivációt, hogy aztán később visszaszerezze azt.
A Becker-éra (2014-2016) számokban:
- 208-23-as mérleg
- 69-14-es mérleg a top 10-esek elleni meccseken
- 25 tornagyőzelem, ezekből:
- 6 Grand Slam-torna
- 14 Masters
- 2 World Tour Finals
- 122 eltöltött hét a világranglista élén, megszakítás nélkül
A számok persze nem egyedül Becker érdemei. Djokovic nem a nulláról kezdte, amikor ő beszállt a stábba, de egy nagyon fontos adalék volt a teniszében. Alakult a szervája, ami így egy nagyon összetett teniszezővé tette, ehhez még hozzájárult a fejlődött háló játék is. S talán még fontosabb, hogy a fontos meccseken, a döntő szituációkat nagyon jól kezelte. Legtöbb meccsén ez volt a meghatározó tényező, és ez volt sikereinek kulcsa.
És ezt a kulcsot bár nem Becker adta egyedül, mégis elengedhetetlen tényezője volt Novak Djokovic eddigi legnagyszerűbb időszakának.
A kiemelt kép forrása: sportal.co.nz