Szezonsumma 2016: Kezd megérni a Dominátor
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyek, játékosok idei teljesítményei kerülnek górcső alá sorozatunkban. Mostani cikkünkben Dominic Thiemről lesz szó, aki 2016-ban azon az úton járt, amit a teniszközvélemény elvárt a 23 éves osztráktól.
A bécsújhelyi srác már korra sem NextGen játékos, eredményeiben pedig meg főleg. Persze, nagyon átütő sikert nem aratott, de trénerével, Günter Bresnikkel egy olyan menetrendet dolgozott ki erre az évre, hogy a lehető legkönnyebben tudjon nagyvonalú előrelépést produkálni. Mondjuk, ha valaki egy szezon alatt 28 (!) tornán szándékozik elindulni, az minden, csak nem könnyű vállalkozás. A konkrét szándék persze megvolt a tervben: rámenni a kisebb (250-es) tornákra, ahol rengeteg sikerélményben lehet része. A prognosztizált eredmények nem maradtak el, ráadásul még egy Grand Slam-elődöntő is került az idei „csomagba”, Federer és Nadal skalpja mellé.
Az ő megítélése nem követeli a gyorsan bekövetkező, komoly eredményeket, hanem inkább a fokozatos fejlődést. Mégis lehet találni csomót a kákán, mert éves teljesítménye nem volt kiegyensúlyozott. 2016 első felében produkálta meghatározó eredményeit, míg nyártól valósággal „kidurrant a lufi”. Az első tornagyőzelem már februárban megszületett, Buenos Airesben. Nem volt könnyű az argentin kaland, de szép lett a befejezés. Még a második fordulóban meccslabdát hárított a portugál Elias ellen, majd a 4 között ugyanilyen „háttérsztori” után fogadhatta Rafa Nadal gratulációját, amit érdemes akár duplán kiemelni, mert ezt a tornát salakon rendezik. A döntőben Nicolas Almagro kőkemény küzdelemre kényszerítette, de nem lehetett megállítani. Remek teljesítményét a következő héten a Riói 500-as tornán folytatta, ahol a negyeddöntőben egy újabb top 10-es győzött le David Ferrer személyében. Másnap meglepetésre aztán kikapott az argentin Pellától. A latin-amerikai turné aztán mégiscsak jól ért véget. A mexikói Acapulcóban bővült a tornagyőzelmi palettája, ami a borításokat illeti. 4. kiemeltként hamar az esélyessé lépett elő, miután előrébb álló vetélytársai korán kiestek. Nem hátrált meg a lehetőségtől és élete első 500-as tornagyőzelmét aratta, ráadásul 2 hétnyi salakpályás időszak után rögtön, kemény pályán. Az USA-ban visszafogottabb teljesítmény nyújtott, Indian Wellsben és Miamiban is a legjobb 16-ig jutott.
Az európai salakszezon, azaz a Roland Garros felkészülési időszaka már újra a jó eredményekről szólt. Monte Carlóban csak a későbbi bajnok Nadal tudta megállítani (legjobb 16), egy héttel később pedig Münchenben kapott ki a döntőben Philipp Kohlschreibertől. Madrid nem sikerült jól, a visszatérő Juan Martin Del Potro az első meccsen kiejtette. Ez azonban csak egy kisiklás volt. Rómában negyeddöntőzött, ehhez magát, Roger Federert győzte le, majd Nizzában jött az újabb tornagyőzelem. Az igazán nagy siker aztán magán a Garroson következett. Nem volt még benne az első 8-ban, mégis azt várták tőle, hogy a negyeddöntőben Rafael Nadallal játszhat majd. A Salakkirály viszont csuklósérülés miatt visszalépett a második kör után, így elérhetővé vált egy Grand Slam-elődöntő. Legnehezebb meccse e cél eléréséhez pont az azt megelőző kör volt, ahol a szintén idén brillírozó David Goffint kellett legyőznie. Bár valamivel hátrébb állt a ranglistán Thiem, mint a belga, ő volt az esélyesebb és ehhez mérten alakult ki a végeredmény. Élete első GS-elődöntőjén aztán nem sikerült a csoda, ilyen magas szinten még egy Novak Djokovic túl nagy falat volt (6/2 6/1 6/4). Csalódott azonban így sem lehetett, az elvárások nem roppantották össze és ekkor lépett be a top 10-be.
Füvön is elég biztatóak voltak az eredmények. Karrierje legnagyobb eredménye után, rögtön megnyerte a következő héten a stuttgarti tornát, ahol újra jobbnak bizonyult Federernél, ő lett ezzel az első teniszező a szezonban, aki mindhárom borításon nyert legalább egy tornát. A Hallei 500-ason nem sikerült döntőbe jutnia, Florian Mayer révén. Minden meg volt alapozva ahhoz, hogy Wimbledont is jó teljesítménnyel tudhassa le, utólag elmondható, hogy ekkor durrant ki a korábban említett lufi. A leghíresebb tenisztornán már a második körben kiesett, Jiri Vesely jóvoltából. Nyártól őszig aztán szinte a teljes eredménytelenség következett. 3 tornán mindössze egy győzelmet aratott, a csonka mezőnyű Cincinnati Mastersen összejött azért egy negyeddöntő. A US Openre összeszedte magát, de a legjobb 16 között fel kellett adnia a meccset Del Potro ellen. NY után még Metzben eljutott a döntőig, de az akkor sziporkázó Lucas Pouille-el nem tudott mit kezdeni. Ezután 4 torna alatt nyert két meccset. Az intenzív első félév viszont elegendőnek bizonyult arra, hogy egy újabb nagy mérföldkövet érjen el: részt venni az ATP World Tour Finals-en. Ebből aztán tudott valamennyi erőt meríteni. Első csoportmeccsén a kissé szárnyaszegett Djokovic ellen megnyerte az első szettet, majd Gael Monfilst le is tudta győzni. Londonban szerzett 200 pontjával pedig a 8. helyre lépett elő a világranglistán. Természetesen itt fejezte be 2016-ot, s itt kezdi meg 2017-et.
Thiem statisztikái 2016-ról:
- 58-24-es mérleg
- 5-9-es mérleg top 10-esek ellen
- 4 tornagyőzelem (6 döntőből)
- ATP 250: Buenos Aires (salak), Nizza (salak), Stuttgart (fű)
- ATP 500: Acapulco (kemény pálya)
- Ranglistás helyezés az év elején: 20.
- Ranglistás helyezés az év végén: 8.
A fiatal osztrák idén megmutatta, miért is áll nagy jövő előtt. Képességeiről, remek második szervájáról, dinamikus ütéseiről és pörgetéseiről eddig is tudott a világ, de idén a lehető legjobb teszten esett át, ami a versenyszituációt illeti. Övé az év legjobb mérlege a döntőszettes meccsek tekintetében (22-3), ami megfelelő mentalitását igazolja. Az sem okozott neki gondot, hogy egyik hétről a másikra borítást váltson. Ezek mind olyan tulajdonságok, melyek egy nagy bajnokra vallanak.
Kíváncsian várhatjuk a 2017-es szezonját, ami várhatóan nem lesz különb az ideinél. Hiába változott meg státusza, jövőre is a lehető legtöbb tornán el akar indulni.
A kiemelt kép forrása: Eurosport