Un peu de nostalgie: Egy legenda hajnala

Az előttünk álló egy-két hét során rendezték meg volna az idei Roland Garrost. A feltételes mód oka már túlságosan is ismert, viszont ez a különleges időszak tökéletes arra, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Az előző részben  Rafael Nadal legnehezebb első körös mérkőzését elevenítettük fel a Garrosról, 2011 után most azonban még régebbre utazunk vissza. Annak a diadalmenetnek a legelső lépéséhez, amely jelenleg 12 párizsi sikert számlál. Minden még 2005-ben kezdődött. Egy szemtelenül fiatal, mallorcai srác csak a 19. életévéhez közeledett, mikor máris a Francia Nyílt Teniszbajnokság esélyesének számított. A salakszezon során ugyanis mindössze egy vereséget szenvedett el, még Valenciában, utána azonban Monte Carlóban, Barcelonában és Rómában is bajnok lett, így nem volt csoda, hogy a világranglista 5. helyén állt ekkor.

Nadal üstökösként robbant be a teniszelitbe a 2000-es évek közepén, mégis ez volt az első szereplése a Roland Garroson, mert 2003-ban és 2004-ben bokasérülések miatt nem tudott elindulni. Leges-legelső meccsét viszont egy olyan pályán játszotta, ahova aztán többször nem is tette be a lábát hivatalos meccsen. Ez volt a ma már néhai 1-es pálya. Eredményei miatt később már egyértelmű volt, hogy a két centerpályára, a Philippe Chatrier-ra vagy a Suzanne Lenglen-ra szervezik az éppen aktuális meccsét. Az egyébként nagymúltú 1-es pályát pedig tavaly bontották le, a centerpályák befedhetősége és néhány külső pálya kivilágításának érdekében.

A legelső lépéshez egy német teniszező, Lars Burgsmüller asszisztált, aki ekkor 30 éves volt és a világranglista 96. helyén állt (2002-ben érte el csúcsát a 65. hellyel). Nadalnak csak a második játszmában okozott nehezebb feladatot, miután eljutottak a rövidítésig, azonban az ezt megelőző, illetve az ezt követő szettekben erődemostrációt tartott Nadal és 6/1 7/6(4) 6/1-re nyerte meg első meccsét a Roland Garroson. Burgsmüllert aztán ismerősen csengő nevek követték: Xavier Malisse, Richard Gasquet, Sebastien Grojean, David Ferrer, Roger Federer, s végül a döntőben Mariano Puerta. Ez még csak az első győzelem volt a 12-ből.

Nadal párizsi sikerlajstroma nemcsak a győzelmek számában páratlan, hanem abból a szempontból is, hogy nem voltak előtte úgymond “tanulóévei” az adott tornán. Jelenlegi edzőjének, az 1998-as bajnok Carlos Moyának – aki annak idején bár még aktív volt, de már mentorálta az ifjú Rafát – kellett beszámolni a helyszínről a torna előtt. A későbbi Salakkirály pedig ezt meg is említette a Francia Televíziónak az első meccset követő interjúja során: “Carlos [Moya] már mesélt az itteni légkörről és azt mondta, biztos szeretni fogom.”

Sampras, Agassi, Vilas, Lendl, Wilander, de még Federer és Djokovic is eltöltött néhány évet az ismeretlenek között, mielőtt elkezdte volna halmozni a sikereket a különböző Grand Slameken. Nadal azonban első vereségét csak 2009-ben, négyszeres címvédőként szenvedte el Párizsban, egy bizonyos Robin Söderling ellen a legjobb 16 között.

A borítókép forrása: rolandgarros.com