Federer kilencedszer, vagy Djokovic ötödször? A wimbledoni döntő elé
Fedovic. Djokderer. Ez utóbbi még hülyébben hangzik, felejtsük is el, nem mintha a Fedovicnak lenne olyan patinás hangzása, mint a Fedalnak, és ez biztosan nem véletlen. Roger és Novak párharca sohasem lesz akkora közönségcsemege, mint a Fedalok, ez már csak így van, még akkor is, ha mérkőzéseik színvonala többségében magasabb volt, mint a spanyol és svájci fiúé (vagy fiúéi? vagy fiúiéi? most feladtam magamnak a leckét). Nadal és Federer akkora ikonjai a sportágnak a rajongók szemében, olyan olimposzi magasságú trónusokon ülnek, ahová Novak Djokovic valószínűleg soha nem fog tudni felkapaszkodni, még akkor sem, ha végül mindkettőnél eredményesebben fejezi majd be pályafutását.
Ennek ellenére a döntőből nagyon-nagyon jó mérkőzés kerekedhet, de mielőtt erre rátérnénk, kénytelenek vagyunk visszautalni a Federer-Nadal elődöntőre. Ez a mérkőzés bátran egy lapon említhető a 2017-es AusOpen döntővel, hasonlóan epikus, kiélezett, és magas színvonalú volt. Roger utólag elmondta, hogy a második szettben a nap a királyi páholy mögül, meglehetősen zavaróan sütött szembe, emiatt gyengébben adogatott. A mai meccset hamarabb kezdik, de ha esetleg döntő szettbe keverednének, akár még ez a tényező is befolyásolhatja a végkimenetelt.
Mint tudjuk, Nadal ellen a Grand Slam csúcstartó nagyon sokáig komoly fóbiával lépett pályára, Djokovic ellen viszont mindig is szeretett (és tudott) játszani. Máig feledhetetlen a 2011-es Roland Garros elődöntő, amikor a flowban lévő, legyőzhetetlennek hitt szerb játékos legyőzése után felemelt ujjal mutatta, nem lehet engem még leírni. Azóta eltelt több, mint 8 év, azóta számtalanszor eltemették őt, de még mindig itt van, és egyre hihetetlenebb teljesítményekkel rukkol elő, kevesebb, mint 3 héttel 38. születésnapja előtt. Nála csak Ken Rosewall jutott idősebb korában Grand Slam döntőbe, igaz, ő kétszer is, 1974-ben, egyszer 39 évesen és 246 naposan, éppen itt, Wimbledonban, majd két hónappal később a US Openen. Roger egyre újabb és újabb rekordokat állít fel, idén például 100. wimbledoni győzelmét aratta (ha minden egyes meccsét megnyerte volna, akkor is 15 év kellett volna ehhez), és joggal kérdezhetné magától, lehet-e a halhatatlanságot fokozni? Hisz már eddig is az volt, de mintha egyre halhatatlanabb lenne. Ráadásul ma lehetősége van egy olyan mérföldkövet elérni, amelyet 30 éves korában (amikor elkezdtek a visszavonulásáról beszélni) biztos, hogy senki nem tartott volna elképzelhetőnek: 38 évesen úgy lehet Grand Slam bajnok, hogy egy csúcsformában lévő Nadalt és Djokovicot győz le egymás után. Erre még sosem volt példa.
Djokovic játéka jobban fekszik Federernek, már csak azért is, mert jobbkezes, valamint, nem pörget akkorát, mint Rafa. Roger sokáig vezetett is kettejük párharcában, egészen a 2015-ös római döntőig, ahol Novak átvette a vezetést. Ekkor volt az a pre-Pepe időszak, amikor a szerb fiú mimetic polyalloy mode-ban nyomta, érinthetetlen volt, non calendar grand slamet csinált, és amelynek a szeretetguru érkezése vetett véget. Jelenleg 25-22-re állnak.
Djokovic közelebb helyezkedik az alapvonalhoz, mint Nadal, hamarabb jönnek vissza a labdái, hasonlóan jól szervál, viszont lényegesen jobban fogad, mint a mallorcai. Ezek a tények mellette szólnak. Nem olyan ügyes viszont a hálónál, ritkán vált ritmust, és Federer fonák egyeneseire, vagy inside in tenyereseire talán nem tud tenyeressel olyan jó reagálni, mint Nadal fonákkal. Az idei wimbledoni körülmények elvileg kicsit lassabbak, mint azt megszokhatták. Ennek valószínűleg az időjárás, és a nagyobb méretű labdák az okai, a borítás ugyanis a 2000-es évek eleje óta változatlan: nem fű, hanem 100%-ban perje, ami egy évelő fűféle gyomnövény, mindig 8mm-esre vágva. A lassabb körülmények elvileg Djokovicnak kedveznek, de ugyanennyire kedveztek Nadalnak is, mégis mi lett a végeredmény.
Véleményünk szerint az adogatások minősége közti különbség döntheti el a mérkőzést, továbbá egy lelki tényező. Roger jó érzésekkel, felszabadultan állhat ki a döntőre. Ismét legyőzte nemezisét, Grand Slamen, 2017 után újra, méghozzá pazar teljesítménnyel. Ő erről a tornáról mindenképpen nyertesként távozik. Novak viszont címvédő, vereség esetén veszélyben a világelsősége is, és mégiscsak ciki lenne kikapni egy vénembertől, hogy az Nadal és az ő testén keresztül nyerjen ismét Wimbledont, 20-16 helyett 21-15-re alakítva a GS győzelmek mérlegét. Djokovicnak komoly veszíteni valója van, és ez valószínűleg nyomást fog jelenteni a számára. És ha már az elmúlt 5 évben 3-szor is a szerb fiú lett itt a bajnok, Federer rajongói azt szeretnék, hogy akárcsak 2014-ben és 2015-ben (amikor Djokovic még nem a Lacoste-tal állt szerződésben), ismét Uniqlo mezben emeljék fel a győzelmi trófeát.
Ha viszont nem ez lesz a végkifejlet, és a szerb megvédi címét, akkor a koreográfia másként alakul. Akkor bizony szívdobálás és fűevés lesz, amelyre el lehet képzelni egyes nézők reakcióját.