Ki a fene ez az Aslan Karatsev?

Aslan Karatsev nevét az idei Australian Openen tanultuk meg, amikor a selejtezőből indulva az elődöntőig menetelt, ahol a későbbi győztes Novak Djokovictól kapott ki. Tegnap pedig a dubaji 500-as tornát sikerült megnyernie, ahol egyébként csak szabadkártyával fért fel a főtáblára. Azt hihetnénk, egy újabb fiatal játékos mutogatja éppen oroszlánkörmeit, de Karatsev idén már 28 éves lesz. Mások ilyenkor már a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, ő pedig most kezd betörni az élvonalba. Nem éppen mindennapi karrier. De hát kicsoda tulajdonképpen ez a fiú?

Annyit előrebocsátunk, hogy a Karatsev korábbi és mostani teljesítménye közötti különbségben nagy szerepe van egykori és mostani edzőjének. Hősünk a Csecsenföld és Grúzia határán lévő Észak-Oszétiában, Vlagyikavkaz városában látta meg a napvilágot 1993 szeptemberében, mindössze 100 km-re Groznijtól, az első csecsen háború idején. Ez már önmagában ad némi fogalmat Aslan keménységéről. Valószínűleg a háborús helyzet miatt döntött úgy a család, hogy 1996-ban Izraelbe költöznek. Ezt megtehették, mivel Karatsev papa anyai ágon zsidó származású, teniszező fiát pedig ránézésre, rövidebb hajjal simán el tudnánk képzelni a a Fauda című kiváló sorozat egyik izraeli kommandósának szerepében. Aslan a mai napig izraeli-orosz kettős állampolgársággal rendelkezik, és természetesen folyékonyan beszél héberül.

Tel Avivban Izrael addigi legeredményesebb teniszezője, Amir Weintraub vette pártfogásába, de Karatsev papa úgy döntött, hogy fia karrierjét szem előtt tartva, a fiú 12 éves korában hazaköltöznek Oroszországba. Aslan először Rosztovban edzett, majd 18 évesen Moszkvába költöztek. Ekkor már az orosz topjátékos, Dmitrij Tursunov foglalkozott vele. A twitteren mai napig fellelhető egy videó, amelyben Tursunov egyfolytában azt magyarázza a fiatal játékosnak, hogy ne akarjon már mindent 100%-os erővel, és még annál is keményebben megütni, mert így túl sokat hibázik, inkább magasan pörgesse a labdát, hogy hosszan ki tudja helyezni az alapvonal közelébe. Hát igen, vannak a sportágnak általános szabályai, de egy igazán jó edző felismeri, ha tanítványa más játékstílusra teremtetett. Vannak, akiknek meg kell engedni, hogy áthágják a szabályokat. Vajon mi lett volna, ha Bergelin nem engedi meg Borgnak, hogy a fonák ütés kivezetésekor elengedje az ütőt, vagy Palafox leszoktatja róla McEnroe-t, hogy fonáknál beleugorjon az ütésbe? Mindenesetre, Karatsev mostani, elementáris erejű (Tursunov tanácsaival gyökeresen ellentétes) játékát látva megsejthetjük, miért küszködött hősünk évekig journeymanként ITF és Challenger versenyeken. Valószínűleg az is közrejátszott a sikertelenségben, hogy Aslan túl sokat költözött az Oroszországban töltött évek után. Megfordult Halléban és Barcelonában is, mielőtt 2017-ben megsérült a térde. Ekkoriban döntött úgy, hogy felkéri edzőjének mindössze 1 évvel idősebb párospartnerét, a fehérorosz Yahor Yatsikot, akivel egy Futures(!) tornán találkoztak. Minszkbe, a belorusz fővárosba költözött, és elkezdték a közös munkát a tapasztalatlan edzővel, aki ráadásul játékosként sem tartozott az elitbe, és akkor nagyon hízelgően fogalmaztunk, ugyanis legjobb világranglista-helyezése 1106. volt. A nagy utazás kezdetekor Aslan Karatsev, 24 éves korában, a ranglista 764. helyén szerénykedett. Jegyezzük meg ezt a számot. Ebben az életkorban Rafael Nadal éppen 9-szeres Grand Slam győztes volt.

Karatsev lassan elkezdett felfelé araszolni a ranglétrán, de nem alkotott maradandót a Challengereken. 2020-ban, a pandémia miatti lezárások kezdetén 271. volt a ranglistán. A fél éves kényszerszünet alatt azonban történnie kellett valaminek, mert tavaly augusztusban, amikor újra elkezdődtek a versenyek, már tényleg egy Aslan, azaz oroszlán jött ki a pályára. A visszatérés után hősünk öt Challengeren is döntőt játszott, abból hármat meg is nyert. Az utolsó döntőben éppen a mi Balázs Attilánk állította meg. Gyanítjuk, hogy Attila egyszer még nagyon büszke lesz erre a győzelemre.

Ez a teljesítmény elég volt ahhoz, hogy bekerüljön az orosz válogatottba az ATP Kupán. (Izrael szintén felajánlotta a válogatottságot, de Karatsev Oroszországot választotta.) Daniil Medvedev, aki nagy tisztelője, úgy nyilatkozott, “Nem viccelek, Aslan volt a titkos fegyverünk párosban.” Ennek némileg ellentmond, hogy Donskoy és Rublev párjaként mindhárom meccsüket elvesztették. Lehet, hogy mégis viccelt a jó Daniil?

Egyre jobban felértékelődik Djokovic Karatsev felett aratott AusOpen győzelme

A lényeg, hogy Karatsev friss ATP Kupa győztesként benevezett az Australian Open selejtezőjébe, ugyanis még mindig csak 113. volt a világranglistán, és nem fért fel a főtáblára. Előtte már 9 alkalommal próbálkozott GS táblára jutni, egyszer sem járt sikerrel. Ebben az évben azonban egy tündérmese kezdődött a számára. Ebben a tündérmesében azonban a tündér helyett egy oroszlán a főszereplő. Karatsev 3 mérkőzést nyert a kvaliban, majd 5-öt a főtáblán, és csak a későbbi győztes Djokovic tudta megállítani, az elődöntőben. Ezzel ő lett az első játékos, aki első Grand Slamén rögtön az elődöntőig menetelt, valamint a legalacsonyabban rangsorolt elődöntős Goran Ivanisevic (No 125) 2001-es wimbledoni elődöntője óta.

A dohai tornán a 2. körben kikapott Dominic Thiemtől, de Dubajban a múlt héten megszerezte első ATP tornagyőzelmét, mindjárt egy 500-asat, az elődöntőben Rublev személyében egy top 10-es játékost legyőzve. Ez azt jelenti, hogy a jövő hetet már a világranglista 27. helyén kezdi, de még beszédesebb, hogy az ATP Race-en 5. helyen tanyázik. Nem tudjuk, meddig tart Karatsev tündérmeséje, de ha továbbra is így játszik, még nagyon sokáig eljuthat. A már idézett Medvedev szerint rövidesen top 5-ös játékos lesz, és ez most nem tűnik viccnek Daniil részéről.

2011-ben Safin adja át a legjobb orosz junior játékosnak járó díjat

Karatsev rendkívül erőteljes játékos, és nemigen van gyengéje. Jól szervál, jól fogad, fonákkal stabil, és a hálónál sem jön zavarba. Fő fegyvere azonban a tenyerese, amely – bár túlzásnak hangzik – semmivel sem marad el Federer, vagy del Potro tenyeresétől. Az orosz fiúnak elképesztően erős alkarja van, élményszámba megy, ahogy csuklóval rágyorsít a labdákra, és ha elkapja a fonalat, az irgalmatlan tempó mellett sem hibázik, gyakorlatilag bárhonnan, és bármilyen helyzetből nyerőt üt. (Mit is magyarázott Tursunov a magas röppályáról?) Én már akkor félek, amikor tenyeresre kapja a labdát, vajon hová fogja bevágni. Először az AO-n, Auger-Aliassime ellen láttam Karatsevet játszani, amikor a kanadai fiú éppen 2/0-ás szettelőnyben volt. Onnantól azonban az orosz egy másik meccset kezdett el, és el kell ismerni, Felixnek ettől a pillanattól kezdve szemernyi esélye sem volt. De ugyanezt az üzemmódot tapasztalhatta meg Dubajban a másik ifjú reménység, Jannik Sinner is, amikor döntő szett 2/1 után pontot is alig nyert, pedig nem is játszott rosszul.

Hogy meddig tart az oroszlán tündérmeséje, természetesen nem tudhatjuk, de ha tudja tartani ezt a színvonalat, akár nagyobb tornák döntőiben is élvezhetjük majd megalkuvás nélküli, brutális játékát.

Ti mit gondoltok, meddig juthat el Karatsev?