Emlékezetes döntő után Carlos Alcaraz Wimbledon új bajnoka!
A spanyolok még mindig csak 20 éves világelsője megtörte Novak Djokovic 2018 óta tartó wimbledoni hegemóniáját és ismét bizonyította, hogy a sportág következő nagy alakja lehet. Talán már most az…
Lesz-e Björn Borg és Roger Federer után újabb férfi teniszező, aki ötször egymás után megnyeri Wimbledont? Margaret Court után lesz-e újabb 24-szeres Grand Slam-győztese a tenisznek? Marad-e még esély Novak Djokovicnak a naptári Grand Slam teljesítésére? Vagy egy 20 esztendős murciai srác fogja és berúgja az All England Club ajtaját? Ezek lehettek a 2023-as Wimbledoni férfi egyes döntő fő kérdései, ahová 2015 után először jutott be az első két kiemelt. Carlos Alcaraz (1.) és Novak Djokovic (2.) parádés másfél szettel ajándékozta meg a sportág rajongóit néhány hete a Roland Garros elődöntőjében, és mindenki reménykedett abban, hogy Alcaraz ezúttal bírni fogja a terhelést, mert akkor egy nagyszerű csatának lehetünk szemtanúi. Azok lettünk.
Talán izgatottan kezdték a felek a mérkőzést, ami betudható a tétnek és az első percek szeles időjárásának egyaránt. Mind a ketten break-labdával szembesültek legelső adogató játékaikban, ám míg Djokovic el tudta hárítani a veszélyt, Alcaraz nem. Ez pedig meghatározta a nyitójátszma forgatókönyvét. Djokovic úgy kezelte a külső és a belső nehézségeket, ahogyan arra számítani lehet olyasvalakitől, akinek ez a 35. Grand Slam-döntője, miközben Alcaraznak csak félóra után sikerült feliratkozni az eredményjelzőre. A négyszeres címvédő egy sima 6/1-es játszmával szerezte meg a vezetést, 35 perc elteltével.
Kicsivel több, mint félóra után már csak két szett hiányzott Djokovicnak. A meccs java azonban még csak ezután jött.
Kép forrása: twitter.com/TennisUpToDate2
Habár papíron ez nagy különbség, játéktudásban ennél sokkal közelebb van Alcaraz Djokovichoz, amit bizonyítani is tudott a második szettben. Először breakelt a mérkőzés során, s bár nem lett belőle break-előny, de innentől vált olyanná a meccs, amit vártunk tőle előzetesen: kiélezett küzdelemmel, látványos megoldásokkal fűszerezve az alapvonalról és a hálónál egyaránt. A világelső pedig nemcsak felért Djokovic szintjéhez, hanem egyenest veszélyt jelentett ellenfele szerváira, különösen a játszma hajrájában. A szerb két ízben is két pontra került attól, hogy elveszítse a második szettet, de a nehéz helyzetekben bölcsebb döntéseket hozott, mint a kissé rakoncátlannak tűnő Alcaraz. Végül tie-break-re került a sor, a tendencia pedig megfordult: Djokovic könnyelmű hibákat vétett, valamint Alcaraz kockázattvállalásai kifizetődtek. Pedig a 20 éves spanyol elveszítette az első három pontot, majd bár felállt ebből a hátrányból, játszmalabdát is kellett hárítania. Ez a játék volt a világelső nagy pillanata, egy látványos return-nyerővel kiharcolta az egyenlítést és egy új mérkőzés vette kezdetét.
Alcaraz szakította meg Djokovic Grand Slam-eken lejátszott tie-break-szériáját, ami ezzel 15-nél (!) ért véget.
Kép forrása: twitter.com/RelevantTennis
A második játszma elvesztése látványosan nem esett jól Djokovicnak, a következőt is bukott szervával kezdte, de Alcaraz ezt a break-előnyt már meg tudta erősíteni. Megfordult a kocka: már a spanyol kontrollálta az eseményeket, és Djokovic lett arra kényszerítve, hogy valamiféle bravúrral változtasson a dolgok menetén, vagy hogy ne legyen nagyobb a különbség. Ez viszont nem sikerült a korábbi világelsőnek és egy történelmi game során még nagyobb hátrányba került a harmadik szettben. 3/1-es Alcaraz-vezetésnél 26 percen keresztül (!) egyetlen egy játékért ment a harc: összesen 13-szor volt egyenlő az állás, Alcaraznak pedig a játék nyolcadik break-labdáját sikerült kihasználnia. S amilyen lassan került pont ennek a játéknak a végére, olyan gyorsan lett vége aztán ennek a szettnek ezután. Ezúttal a spanyol osztott ki egy 6/1-et és egy szettre került karrierje második Grand Slam-győzelmétől és első Wimbledoni bajnoki címétől.
Aztán a világelső a maratoni játék és a harmadik szett megnyerésével maga mellé állította a közönséget.
Kép forrása: twitter.com/Wimbledon
Novak Djokovic kereken tíz éve (!) kapott ki legutóbb a Wimbledoni Centerpályán és Roger Federer négy évvel ezelőtti két meccslabdája óta ilyen közel nem járt teniszező ahhoz, hogy legyőzze a szerbet a sportág szentélyében. A második kiemelt a helyzet súlyát átérezve élt a WC szünet adta lehetőséggel, ám, hogy az ott tartózkodási ideje sportszerű volt-e, azon még sokáig elmélkedni fog a sajtó és a sportág internetes közössége. Minden esetre Djokovic rendezni tudta “sorait”, nem adott ingyen pontokat, miközben Alcaraz játéka visszaesett, aki kétszer is elveszítette a szerváját. Négy óra hossza telt a meccsből, de még csak ezután várt ránk a döntőjátszma.
A mindent eldöntő felvonás már az elején izgalmas perceket hozott, az első három játék mindegyikében láthattunk break-labdát, de csak Alcaraznak sikerült legalább egyet is kihasználnia. Ezt Djokovic nem viselte jól és a 1/1-es állást követő térfélcsere alatt elemi erővel törte bele ütőjét a hálótartó oszlopba. Alcaraz ezután magabiztosan erősítette meg a kulcsfontosságú break-előnyt és kezdetét vette az üldözőverseny. A második kiemelt mindent megtett azért, hogy felzárkózzon, de a spanyol el tudott jutni odáig, hogy kiszerválja a győzelmet. A világelső pedig mindenét odatette ebben a játékban, amire lehetett számítani tőle is, meg a helyzettől is. Egyrészt a tőle megszokott, bátor megoldásokból (pl.: ejtés után átemelés) is kijutott, de lehetett rajta tapasztalni azt is, hogy izgul. Harminc mind után viszont több pontot már nem engedett Djokovicnak, a halónál való befejezést előkészítette, de Djokovic elütése nem jutott át a tulsó térfélre. 4 óra 42 percet mutatott az óra, mikor Fergus Murphy, a székbíró kimondhatta azt, hogy “Game, set and match”.
A győzelem pillanata.
Kép forrása: twitter.com/tekpasspor_
Végeredmémy: C. Alcaraz (spanyol, 1.) – N. Djokovic (szerb, 2.) 1/6 7/6(6) 6/1 3/6 6/4
Habár Alcaraz eljövetelét szinte egyöntetűen első Grand Slam-győzelmére, a tavaly US Openre datálják, talán ezzel a sikerrel igazolja még jobban, hogy övé lehet a jövő. Elvégre a Nagy Hármas még talpon lévő és legeredményesebb tagját győzte le egy epikus, ötszettes döntőben, ahol ráadásul szetthátrányban volt és nem volt messze attól sem, hogy még nagyobb hátrányba kerüljön. Alcaraz azonban úgy uralta a pillanatot, ahogyan arra éppen Djokovic, Federer és Nadal (voltak) képesek. Tette mindezt úgy, hogy ez volt mindössze a negyedik füves pályás tornája karrierje során, de Queen’s Club után Wimbledont is megnyerte és a torna történetének harmadik legfiatalabb férfi bajnoka lett Boris Becker és Björn Borg után. Korát meghazudtoló adottságai miatt tényleg csak azt mondhatjuk, hogy a határ előtte a csillagos ég és kisebb mértékben az állóképessége lehet.
Kép forrása: twitter.com/N85S_
Djokovic helyzete is érdekes. A Roland Garros megnyerésével felkerült a Nagy Hármas pódiumának legmagasabb pontjára, ami talán a legnagyobb célja volt az elmúlt években. E mérkőzésig még ott volt a lehetőség 2021 után ismét a Naptári Grand Slam-re, de idén erről kicsit hamarabb lett kénytelen lemondani. Jó kérdés, lesz-e képes még egy évben legalább három Grand Slam-döntőt játszani, vagy olyan célkitűzést megálmodni, ami akkora motivációt tud neki adni, mint Federer és Nadal felülmúlása GS-győzelmek számában…
Borítókép forrása: allnewsinfo.online