Tiltsák el Shuai Zhangot!
Beteg világban élünk. Ezt régóta tudom, de a világ egyre betegebb, és a gyógyulás jelei nem mutatkoznak. Én pedig egyre öregebb vagyok, és egyre kívülállóbbnak érzem magam ebben az orwellizálódó világban. Sajnos, a formálódó új világrendben megjelenő politikai problémák megjelenési terepe újabban a sport lett, pedig leginkább a sportnak kellene politikamentesnek lennie.
Már eltelt néhány nap a budapesti WTA-versenyen történtek óta, az indulatok talán kissé lecsendesedtek, de a probléma ugyanúgy fennáll, ezért érdemes egy kissé hátralépve, tényszerűen megvizsgálni, ki is a felelős a történtekért, egyáltalán, minek nevezzük azt, ami történt? Az alábbiakban kizárólag tényeket fogok felsorolni, felidézem az első fordulóban történt esetet.
Tóth Amarissa, az ázsiai felmenőkkel rendelkező magyar teniszező játszott Shuai Zhanggal (akit 20 éve még Suaj Csangnak neveztek volna magyarul). A két játékost közel 500 hely választja el a világranglistán, a kínai teniszező kétszeres Grand slam bajnok, abszolút topjátékos, elvileg vérprofi, aki dollármilliókat keres a tenisszel. A meccs váratlanul szorosan alakul, 5/5, 15/15-ös állásnál a kínai tenyerese a szervakocka sarka környékén ér talajt, a vonalbíró outot jelez. Zhang reklamál, a francia székbíró közelről is megnézi a nyomot, majd jelzi, valóban kint van.
Itt érdemes megállni egy pillanatra. A szabályok szerint a székbíró ítélete után a reklamáló játékosnak SEMMIFÉLE lehetősége nincs arra, hogy az ítéletet megváltoztassa. Nincs olyan plénum, amelynek jogköre lenne, hogy a mérkőzésvezetőt felülbírálja, ezt minden teniszező tudja, köztük természetesen Zhang is. Ennek ellenére heves reklamálásba kezd, és követeli, hogy a supervisor jöjjön be és nézze meg a nyomot. A székbíró közli, hogy a supervisornak ebben a kérdésben nincs jogköre, nem bírálhatja felül az ítéletét, ezért nem hívja be. A kínai játékos edzője viszont (teljesen szabályellenesen) bemegy a cseh supervisor irodájába, és eléri, hogy mégis bejöjjön a pályára. Zhang hevesen mutogat a nyom irányába, követeli, nézze meg a nyomot. A supervisor – nagyon helyesen – még csak a nyom irányába sem fordítja a fejét, kizárólag a játékos szemébe néz, és közli vele, hogy ő ebben a kérdésben nem bírálhatja felül a székbírót, ezért nem releváns, mit gondol ő a nyomról, éppen ezért nem nézi meg.
Legkésőbb ezen a ponton véget kéne érnie a történetnek, és folytatódnia kéne a játéknak. Shuai Zhang azonban nem hajlandó erre, tovább mondja a magáét, hihetetlenül agresszív stílusban kommunikál mindenkivel, köztük egy nézővel is, aki megelégelte a műsort. Közben a kínai edző is bekiabál, inzultálja a magyar játékost, ami egyrészt szintén teljesen szabálytalan, másrészt, mit is vétett Tóth Amarissa? Az okos kommentelők kedvéért írom le, igen, Tóth megadhatta volna a pontot az ellenfélnek, felülbírálva a vonalbírót és a székbírót is, 20 évesen, élete első WTA-mérkőzésén, feltéve, hogy szerinte jó volt a labda. Nem tudjuk, Amarissa jónak ítélte-e a nyomot, nem tudjuk, miért nem adta meg, de a történet szempontjából nem is releváns, és ez a lényeg.
Zhang hisztije 7 és fél percig tart, ennyi szünet után tudják folytatni a játékot. Itt jogosan vetődik fel a kérdés, miért hagyta a mérkőzésvezető, hogy a játékos tovább reklamáljon. A szabályok szerint time violation-t kellett volna alkalmaznia, már jóval korábban. Mindenesetre Tóth elrontja a fogadást, 30/30. Ezek után elindul eltörölni a nyomot, ami az egész cirkusz kiindulópontja volt, és mivel oda jött a következő szerva, újabb vitára adhatott volna okot. Hogy miért törölte el, ezt nem tudhatjuk (szerintem elege volt a műsorból, és így akart véget vetni neki), de érdemes hangsúlyozni, hogy annak a nyomnak a mérkőzés további részére már semmilyen hatása nem lehetett, azt a pontot Zhang már SEMMIKÉPPEN nem kaphatta volna meg, esetleg abban az esetben, ha Billie Jean King hirtelen feltűnik a pálya szélén, és azonnal kirúgja a székbírót és átveszi a mérkőzés vezetését.
Ez a mozdulat azonban az igazi olajat jelenti a tűzre. Zhang, látva ellenfele szándékát, kétségbeesetten kéri, hogy ne tüntesse el a nyomot. MIÉRT? Mi volt a szándéka a kínainak a már teljesen irreleváns labdanyommal? Tovább akarta nézegetni a térfélcsere után, esetleg újra reklamálni akart miatta? Netán le akarta fényképezni, és feltenni az Instagramra, világfájdalmában tetemre híva a kárára tévedett bírót?
Mindenesetre, ezek után a vérprofi, kétszeres Grand Slam győztes, 34 éves játékos veszekedni kezd ellenfelével, majd pánikrohamra hivatkozva (!) ápolást kér, és az ápolás után sírva feladja a mérkőzést. A magyar lány karját felemelve ünnepli élete első WTA-győzelmét, ami feladás esetén nem szép gesztus, ilyenkor nem illik ünnepelni, de mindez már az események UTÁN történt, nem befolyásolta a korábban történteket, és van egy olyan érzésem, így üzent ellenfelének, annak minősíthetetlen viselkedése miatt.
Ennyi a történet. Lecsupaszítva a dolgot, igazából csak annyi történt, hogy egy kétes bírói ítéletet vitatott az egyik játékos, és nehezen viselte a vélt igazságtalanságot. Ez mindennapos eset a teniszben, a hisztérikus reklamálás, majd a pánikroham miatti feladás azonban még egy L12-es korosztályos meccsen is megdöbbenést keltett volna, nemhogy egy WTA versenyen, egy magasan jegyzett profi teniszező esetében. Mindenesetre, ez még mindig nem lenne elegendő ok arra, hogy írjak róla, itt azonban egy másik történet vette kezdetét.
Az a néhány képkocka, ami a világsajtót bejárta
A social médiában (micsoda hazug elnevezés, inkább antisocial mediának kéne hívni) női teniszezők egész sora állt ki Zhang mellett, kapaszkodjunk meg, Tóth Amarissát kiáltva ki bűnbaknak, aki mindössze annyit tett, hogy nem bírálta felül a székbírót, és eltörölt egy irreleváns nyomot. Kikiáltották mindenféle csalónak, sőt követelték, tiltsa el őt a WTA. A kórus egyik legharsányabb hangja Daria Saville volt, aki, mielőtt eltartott kisujjú ausztrál dáma lett, Daria Gavrilova néven adott elő minősíthetetlen hisztiket a teniszpályán.
Az említett játékosok feltehetően a tények ismerete és előzetes tájékozódás nélkül, egy vágott videó alapján ítélkeztek, amely a vérig sértett Shuai Zhang Instáján jelent meg, és manipulációra adott lehetőséget,, mivel úgy lett összevágva, mintha Tóth közvetlenül a labdamenet után törölte volna el a nyomot. Ugyanezen videó alapján kommentelők milliói taposták sárba a magyar lányt, aki az eset három szereplője (a két játékos és a bíró) közül legkevésbé tehető felelőssé a történtekért. Egy nappal a történtek után pedig a WTA hivatalos közleményben jelezte, elítéli a rasszizmus (!?) minden formáját, és kivizsgálja az esetet.
RASSZIZMUS??? What the fuck? Hát ez meg hogy jön ide? Kinek a részéről érte rasszista támadás szegény kínait? A félig ázsiai Tóth Amarissa részéről? Bár, ha belegondolunk, ő mégiscsak magyar, és tudjuk a világsajtóból, azok mennyire rasszisták, nyilván ő sem kivétel, még a papír nélküli néger meg arab migránsokat sem engedik be csak úgy az országukba… Vagy a székbíró és a supervisor volt az alattomos inzultáló? Végül is, visszapörgetve az eseményeket, mindkettő fehér bőrű volt, szóval nagyon is valószínű, hogy rasszista indítékból vették el szegénytől azt a pontot… Csak nehogy Zhang holnap coming outoljon, akkor már a homofóbia vádja is megáll majd.
Persze az én értetlenkedésem is csak félig igazi. Sajnos jól tudom, milyen irányba halad a világ. A hazug szólamok mögé bújtatott véleményterror megsemmisíti áldozatait. A tények senkit nem érdekelnek, az igazság definíciója átalakult, az az igaz, amit a legtöbben mondanak, és amit a médiában olvasunk. Ha sokan mondják a feketére, hogy fehér, akkor az fehér, és ráadásul ezt mindenki el is hiszi, éppen úgy, mint Orwell disztópiájában. Mindig is Kelet-Ázsiával álltunk háborúban, Eurázsia mindig is a szövetségesünk volt. Shuai Zhang áldozat, mégpedig az undorító Tóth Amarissa áldozata. Aki pedig mást mer gondolni, azt a modern gondolatrendőrség, a közösségi média virtuálisan halálra kövezi. Én pedig nem értem, hogyan lett ennyire beteg a világ. Persze tudom, az a válasz, hogy én vagyok öreg és bigott, ez nyilván így van, mindenesetre ebből a világból nem kérek.
Várom a kommenteket. Lehetőleg ne gyertek azzal, hogy “de a labda nem volt out”, mert egyrészt nem tudhatjuk (játékvezetők kikockázták a felvételt, és arra jutottak, jó volt az ítélet), másrészt irreleváns, mert tizenegyes az, amit a bíró megad, és a belőle rúgott gól akkor is érvényes, ha az egész publikum háborog.
giotti, az Utolsó Írókéz