Szezonsumma 2017: A tavasz is Federeré volt
Folytatódik évösszefoglaló sorozatunk. Legújabb cikkünkben újra megnézzük, hogyan maradt veretlen a tavaszi kemény pályás szezonban, az év első két Masters-tornáján Roger Federer.
Zsinórban ez volt a harmadik év, mikor ugyanaz a teniszező nyerte meg az Indian Wells-i, majd a Miami Masters tornát is. 2014 és 2016 között Novak Djokovic volt az, aki veretlen maradt tavasszal a tengerentúlon, ez az év azonban nem a szerbről szólt a szezon ezen szakaszán sem. Az első versenyen mindössze három fordulót tudott menni, ez pedig annak ellenére nevezhető relatíve gyenge teljesítménynek, hogy Kaliforniában roppant aránytalanul oszlottak el az erőviszonyok a felső és az alsó ág között. Djokovic a 32 között még legyőzte három szettben Juan Martin Del Potrót, de utána, ahogyan 1-2 héttel előtte Acapulcóban, itt is kikapott Nick Kyrgiostól. Még ennyi lapot se osztottak az akkor világelső Andy Murraynek, aki a sorsoláskor még annak adott hangot, mennyire szerencsésnek érzi magát, hogy könnyű ágat kapott. Aztán kikapott az első meccsén két szettben a kanadai Vasek Pospisiltől. 2016 két remeklője ezután inkább plusz pihenőt vett ki a salakszezonra és kihagyták a Miami Masterst.
A 12-szeres Grand Slam-győztes szerb helyett 2017-ben Roger Federer volt az, aki a tempót diktálta mindenkinek az év első két Masters-tornáján. Azok után, hogy februárban még kikapott 5 meccslabdáról az akkor világranglista 117. Evgeny Donskoytól Dubai-i torna második körében, márciusban mindenkit legyőzött, aki csak elé került. Del Potro, Kyrgios, Berdych, Wawrinka, Nadal – őt ráadásul kétszer – csak hogy a legnagyobb skalpokat megemlítsük. Az idei év Australian Open-bajnoka Indian Wellsben nyújtotta a legmeggyőzőbb teljesítményt, ott ugyanis szettet sem veszített, úgy ért fel a csúcsra. Spanyol örök-vetélytársával itt már a 16 között összecsaphatott (6/2 6/3-re nyert), azért ilyen korán, mert a világranglista ekkor még inkább a tavalyi erőviszonyokat tükrözte, mintsem azt, ami 2017-re volt jellemző aztán. Nadal után már könnyebb volt az útja, a döntőben honfitársa, Stan Wawrinka sem fejtett ki vele szemben nagy ellenállást (6/4 7/5), és 90. tornagyőzelmének ünnepelhetett.
Floridában rögösebb utat járt meg a svájci. Nem amiatt, hogy második meccsén már Del Potróval kellett játszania – őt két szettben elintézte – hanem azért, mert a negyeddöntőben, majd az elődöntőben is közel került a vereséghez. A cseh Tomas Berdych a 8 között, a döntőjátszma rövidítésében két meccslabdát harcolt ki Federerrel szemben, ebből az egyiket adogatóként játszhatta meg, végül mégis kikapott. A legjobb 4 között pedig Nick Kyrgios izzasztotta meg a Grand Slam-rekordert. Ez a meccs is három szettben, és tie-breakkel ért véget (azok után, hogy két mérkőzéslabdája volt), a fiatal ausztrál pedig előnyben volt az utolsó játékban, ráadásul két meccslabdáért is adogathatott. Federer azonban ekkor is megmenekült, másnap a döntőben pedig újra iskolajátékkal győzte le Nadalt (6/3 6/4).
A helvét örökifjú Ivan Ljubicic edzői közbenjárásának köszönhetően is ugyanazt a realitás határait feszegető, hiper-agresszív teniszt mutatta be márciusban, amivel megnyerte még év elején az Australian Opent. Az, hogy az utóbbi éveknél is támadóbb mentalitásban játszott, főleg abban mutatkozott meg, hogy egykezes fonákját is olyan elsőszámú fegyverként használta, mint tenyeresét, ennek köszönhetően vált igazából kikezdhetetlenné. Federer Miami után nagyszünetre vonult, egészsége és korábban leszögezett prioritásai érdekében kihagyta a teljes salakszezont, s csak annak végeztével, az év füves pályás etapján tért vissza.
Ha ezt a két tornát ugyanaz a személy nyeri meg, nehéz megemlíteni olyan teniszezőket, akikre még azt lehet mondani, hogy jól teljesítettek. Márpedig vannak ilyenek. Ide sorolhatjuk Nadalt is, akinek ötödjére sem sikerült döntőt nyernie Miamiban, Indian Wellsben pedig csak a puszta balszerencsének volt köszönhető, hogy már a nyolcaddöntőben Federerrel találhatta magát szemben. Így is azonban kellő önbizalommal készülhetett fel kedvenc terepére, a salakra.
Nadalon kívül Kyrgios nyújtott relatíve jó teljesítményt, Kaliforniában megverte Djokovicot, viszont a negyeddöntő lett a végállomás, miután a Federer elleni meccstől ott visszalépett, viszont a másik tornán a 4 között közel volt ahhoz, hogy legyőzze. Az ausztrál mellett pedig még két nevet lehet még megemlíteni, akik ekkortájt is nagy lépést tettek ahhoz, hogy az év végén az ATP Finals-on vehessenek részt: a spanyol Pablo Carreno Busta Indian Wellsben egészen a legjobb négyig jutott, ahol Wawrinka győzte le, Jack Sock ugyanitt ugyaneddig jutott (Federertől kapott ki), az amerikai viszont a következő versenyen csak a negyeddöntőben szenvedett vereséget, Nadal ellen.
A kiemelt kép forrása: atpworldtour.com