Amit mindig tudni akartál, de sosem merted megkérdezni: Mit csinálnak Federerék mérkőzés előtt és után?

2019. március 20.
by Írókéz

Ráhangolódási és regenerációs módszerek a teniszben


Két évvel ezelőtt egy két részes cikksorozatban bemutattuk olvasóinknak (erről itt olvashattok), hogyan készülnek a profi teniszezők egy mérkőzésre, és milyen teendőik vannak a lejátszott meccs után. Akkor rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, kiderült, hogy egyértelműen hiánypótló volt az írás, a Teniszvilág olvasói szívesen tekintettek be egy kicsit a kulisszák mögé. Mostani, szintén két részből álló posztunkban felelevenítjük, és némileg frissítjük az akkori információkat.

Első rész: A felkészülés

Az arénában a hangulat a tetőfokára hág, amikor a ceremóniamester végre bejelenti a döntő várva várt sztárjait, minden idők két legeredményesebb teniszezőjét. A közönség hangos ovációban tör ki, amikor a játékoskijáróban feltűnik Roger Federer, majd kisvártatva ellenfele, Rafael Nadal alakja is. A két teniszisten a sorsolás és a kötelező fotózkodás után feláll a pályára, és egy rövid,  5-10 perces ütögetés után el is kezdik a mérkőzést. Federer adogat, és rögtön egy foghatatlan szervával kezd.

Ismerős forgatókönyv ez egy profi teniszmérkőzésről. De vajon hogyan képes egy játékos rögtön a legelső pontban maximális teljesítményt nyújtani? Nos, a meccs előtti ráhangolódás sokkal hosszadalmasabb és sokrétűbb procedúra, mint gondolnánk. Itt aztán tényleg tetten érhető a professzionalizmus.

Brad Gilbert irányításával lett Andre Agassi igazán korszakos, nagy játékos és nyerte meg a tenisztörténelemben először négy különböző borításon a karrier Grand Slamet. Az edző később dolgozott Andy Roddickkal és Andy Murray-vel is. Winning Ugly (Rondán nyerni) című könyvében Gilbert elmondja, hogy a mérkőzésre a mentális felkészülés 2 héttel korábban kezdődik, pontos menetrend szerint. Ennek a hosszadalmas procedúrának a csúcspontja a mérkőzés első ütésváltása.

A mérkőzésre való felkészülés lényegesen összetettebb feladat, mint azt teniszkedvelőként, vagy amatőr játékosként feltételeznénk. A folyamatot 3 részre lehet bontani: Szükség van mentális, érzelmi és fizikai felkészülésre.

A mentális felkészülés célja, hogy a játékos tökéletes összpontosítással tudjon teljesíteni a meccsen. Ehhez különböző technikákat, mentális tréninget használnak. Erősítik magukban a pozitív gondolatokat, bizakodó hozzáállást igyekeznek kialakítani a megmérettetéssel kapcsolatban. Vizualizálnak, azaz elképzelik a játékszituációkat, ahogyan játszani szeretnének, megjelenítik magukban, amikor győztes ütést ütnek, vagy megnyerik a mérkőzést. Mindehhez társulhatnak szóbeli megerősítések, “mantrák” is. Talán emlékeztek arra, amikor Andy Murray a térfélcserénél a szünetekben egy kis papírt vett elő a táskájából, és az ott leírt megerősítéseket mormolta. Mindezek a folyamatosan ismételt technikák a sok gyakorlás miatt automatikusan segítenek megfelelő lelkiállapotba hozni a teniszezőt.
Természetesen minden játékosnak egyedi rutinja van erre a célra. Van, aki zenét hallgat, olvas, mások csak csendben magukba mélyednek. Novak Djokovic, vagy az új szupersztár, a friss indian wells-i tornagyőztes Bianca Andreescu meditálni szokott. Serena Williams egy fontos mérkőzés előtt teljesen elvonul, nem is lehet hozzá szólni, ő így tudja elérni a megfelelő mentális állapotot.

Kép forrása: pinterest.com

Rendkívül fontosak a már sokszor ismételt, megszokott cselekvések, az úgynevezett rituálék. A mérkőzést megelőző ismétlődő, rutinszerű feladatok elvégzése megnyugtatja a teniszezőket. Gripek kicserélése, húrozás ellenőrzése, öltözés, bepakolás a tenisztáskába. Italok, gyümölcszselék, energiaszeletek bekészítése, törölközők, váltóruha és -cipő, esetleg egy kabala becsomagolása – ezek mind ismerős, megszokott, ismétlődő cselekvések, amelyek végzése segít egy elmélyült, koncentrált elmeállapot elérésében.

Az érzelmi felkészülés szorosan kapcsolódik a mentálishoz. A teniszezőnek el kell érnie a megfelelő rajtállapotot. Ha a fellépő stressz és a vereségtől való félelem miatt rajtláz alakul ki, akkor a játékos túlizgulja a helyzetet, és ez az érzelmi állapot negatívan befolyásolja a teljesítményét, görcsösen fog játszani. Szintén a stressz hatására ennek ellenkezője, a rajtapátia is kialakulhat, amikor az a védekező reakció alakul ki, hogy a versenyzőt “nem érdekli” az eredmény, bénult, tompa és fásult lelkiállapotba kerül, és persze így is fog játszani.

A megfelelő rajtkészség egyfajta optimális felhangoltság, egy olyan állapot, amikor a versenyző izgatottan, de bizakodva, már alig várja a mérkőzés kezdetét. Nem fél a vereségtől, ezért megfelelően laza és koncentrált, harcra kész. Ebben az érzelmi állapotban tudja a legjobb játékát nyújtani. Ennek az állapotnak az elérése, bár egyszerűnek tűnik, az egyik legnehezebb feladat egy sportoló pályafutása során, ennek kialakításában általában sportpszichológus segít nekik.

A profi teniszmeccseket meglehetősen hosszan tartó fizikai felkészülés előzi meg. Már előző nap megtörténik a test glikogénraktárainak teljes feltöltése magas szénhidráttartalmú ételek, például tészta vagy rizs elfogyasztásával. A mérkőzés napján a játékos legalább két és fél órával a meccs előtt kel. Szénhidrát dús reggelit eszik, majd 2 órával a kezdés előtt megiszik kb. másfél liter izotóniás italt, majd ezt a hidratáltsági szintet folyamatos folyadékbevitellel fenn is tartja.

Kép forrása: twitter.com

A bemelegítést általában egy bemelegítő stretchinggel kezdik, amelyet fizioterapeuta végez a masszázsasztalon. A  mozgásos bemelegítés 15-20 perces, ez tartalmaz futást, gimnasztikát, ugrókötelezést, koordinációs feladatokat és gumiszalaggal végzett gyakorlatokat is. Ezt egy technikai bemelegítés követi. Ennek keretében 35-45 perc alatt beütik a játékost, beiskolázzák az összes ütésfajtát. Itt azért vannak eltérések az egyes játékosok szokásai között. David Ferrerről tudni lehetett, hogy ő egy órás fizikai bemelegítés után még több, mint egy órát ütött. A másik véglet ki lehetne más, mint korunk korlátozhatatlan zsenije, Nick Kyrgios, akiről a Tour egyik hivatalos ütőpartnere töltött fel egy videót a legnagyobb megosztóra: A Miami Masters első fordulós meccse előtt az ausztrál fiú beütése 5 (igen, öt!) percig tartott, és ebben benne volt a szervagyakorlás is, amely során Kyrgios egyetlen célja a kamera kilövése volt.

Ezek után relaxálás következik, amíg pályára nem szólítják a teniszezőt. A pályára lépés előtti utolsó öt percben rövid sprinteket, felugrásokat, egyéb intenzív drilleket végez a versenyző. Ezeket a kenguru-ugrásokat nem mindegy, milyen helyszínen végzik: A közelmúltban nagy derültséget keltett, amikor Rafael Nadal egy ilyen ugrásnál keményen belefejelt az ajtókeretbe. Ezt követően a játékos tökéletesen készen áll a nagy megmérettetésre.

A fentebb leírt előkészületek persze egy ideális esetre vonatkoznak. A teniszversenyek sajátossága azonban, hogy a játékrendet úgy írják, hogy “nem előbb, mint…”, azaz a játékos szinte soha nem tudja, pontosan mikor fogják pályára szólítani. Ez nagyon megnehezíti a bemelegítést. Egy elhúzódó előmérkőzés esetén akár többször is bemelegítenek, majd újra várakoznia kell a versenyzőnek és teamjének. Mondanunk sem kell, hogy ez mentálisan is nagy nehézséget jelent számukra.


Remélem, tetszett a cikk. Most szeretném kikérni a véleményeteket valamiről, és számítok a visszajelzésetekre. Felvetődött bennem a gondolat (illetve korábban már közületek is valaki javasolta), hogy indítsak egy blogot. Erre itt, az új helyen volna is lehetőség. Ez a blog olyan témákkal foglalkozna, amelyek nem igazán a főoldal mainstream hírei közé valók, pl ütők, húrok fejlődése, tulajdonságai, ütéstechnikák elemzése, taktikák, mérkőzéselemzés, vagy bármilyen téma, amely iránt érdeklődtök és jelzitek nekem. Szeretném felmérni, hogy van-e részetekről valós igény erre. Mivel elég sok elfoglaltságot jelent, ha csak néhány embert érdekel, akkor nincs értelme belevágni. Kérlek Benneteket, szavazzatok!

Hamarosan!

Kiemelt kép forrása: flickr.com