Novak Djokovic megvédte címét Wimbledonban!
A szerb világelső egy élvezetes mérkőzésen, négy szettben győzte le Roger Federert.
Nagy napra virradtunk ma, hiszen nagyon várta mindenki ezt a mérkőzést. Ebben nem volt semmi hype, mert ez a két teniszező-galaxis megalapozta rendesen a várakozás okát: Djokovic az egész évben elkápráztatta a világot, Federer pedig minden idők talán legjobban produkált Grand Slam-elődöntőjével verekedte be magát a fináléba. És még ehhez jön hozzá a tavaly mérkőzésük emlékei, melyek még sokunkban elevenen élnek.
Fordítania kellett Nole-nak az első szettben
forrás: facebook.com/wimbledon
A meccs szokatlanul kezdődött, mert elmaradtak azok a tipikus játékelemek, amelyek egy mérkőzés elejét jellemzik. Az első pillanattól kezdve 100%-os volt mindkettejük összpontosítása. Hamar kiderült viszont, hogy Federer pénteki teljesítményének kulcsa Andy Murray második szervájának sebezhetősége volt. Djokovic második adogatásából már nem tudott annyit kamatoztatni. Ez azonban nem szabott gátat a svájci fogadó játékának. 3/2-nél breakelt, de Nole hamar észbe kapott és visszavágott neki. A kocka is megfordult, hiszen a tie-break kapujában már a szerbnek voltak szettlabdái, ekkor még megmenekült a 7-szeres bajnok, de a mindent eldöntő, 13. játékban Djokovic koncentrált jobban. 7/6(1)-tal a címvédő került előnybe.
Federer őrületes csatában egyenlített!
forrás: facebook.com/wimbledon
Előzetesen azt mondták, hogy ezt a meccset az első szett határozhatja meg. Ha Federer nyeri, akkor az a bázeli fizikumának kedvezhet, nem lett volna szükséges plusz erőbevetésre. Pont emiatt volt számára veszélyes a mostani helyzet, mert a játszma után tudta, hogy itt minimum négyet fognak most már játszani, és az már nem neki kedvezhet. Természetesen arra törekedett, hogy minél kevesebb ütésből legyenek meg a pontok, megint voltak break-labdái, de nem tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel. A hajrában aztán szemmel láthatóan is gyengült a szervája Djokovic akár fogadóként is bezsebelhette volna a második szettet. A következő játékban aztán pont a világelsőnek kellett kiállnia a próbát, de egy hosszú játékot megnyerve tudta tartani a szerváját. Végül újra a rövidítés döntött. Lényegében ez volt a mérkőzés zenitje. Már nem csak a labdamenetek színvonala, hanem már a drámaiság is a tető fokára hágott. Egy őrületes game-ben Federer 12-10-re nyert, miközben további 6 (!) játszmalabdát hárított. A világranglista másodiknak sikerült tehát kiegyenlítenie.
Az év új, a végkimenetel a “régi”
forrás: facebook.com/wimbledon
Tényleg az történt, amire mindenki várt! Krimibe illő forgató könyv, szuperlatívuszokat kiérdemlő játék. A harmadik szett is fordulatosan kezdődött. Kölcsönösen harcolták ki a break-labdákat, amiket Djokovic tudott kihasználni előbb. 3/1-es szerb vezetésnél aztán olyat mutattak a rendezők, amitől én személy szerint – ezt az extázis hozhatta ki belőlem – tettem egy vulgáris, de egyben ironikus megjegyzést. Eleredt az eső! Ezután egy játékot (nagy kockázatot vállalva) még lejátszottak, de azt követően félbeszakadt a játék. Sokáig állt fent annak az esélye, hogy befedik a Centerpályát, ami Federer számára óriási handicap lett volna. A csapadékhozam azonban nem volt tartós, 20 percnél nem hosszabb szünet után folytatódott a “show”. Csak a megszakítást követő első játékban tudott a fogadó egyáltalán pontot nyerni, utána csak love-game-ek voltak. Djokovic tehát újra előnybe került.
Pat Cash 1989-es győzelme után felment a páholyához. Djokovic hagyományteremtése a “legelés” lesz?
forrás: twitter.com/BBCTennis
A negyedik szettben csak egy valami változott. Federer egyre kevésbé bírta a szerb tempóját. Ez talán nem is fizikai fáradtság volt, hanem mentális. Akkora volt az egész meccsen az iram, hogy az inkább fejben volt megterhelő. Djokovic azonban pont az összpontosításának köszönheti, hogy a teniszvilág trónján ülhet. Jött is a break, de a rögös úton még várt rá egy komoly emelkedő. Federer valószínűleg mindent egy lapra feltéve próbált visszakapaszkodni, akárcsak a tavalyi meccsükön, most azonban ez nem sikerült. A címvédő szinte tökéletesen teniszezett az utolsó két game meghatározó részében. Azért is, mert egy kis része a közönségnek, próbálta őt megzavarni labdamenet közben. Djokovic imázsa hiába lett egyre elegánsabb a közelmúltban, most nem tudta visszafogni magát (jogosan). Egy erőteljes, az adott személy(ek) felé szóló ünnepléssel konstatálta a játék megnyerését. Ez adhatott neki lendületet, ahhoz, hogy 5/3-nál fogadóként hengereljen. A meccset végül egy perc híján 3 óra alatt nyerte meg.
Végeredmény: Djokovic (1.) – Federer (2.) 7/6(1) 6/7(10) 6/4 6/3
Novak Djokovic ezzel a sikerrel 3-szoros wimbledoni- és 9-szeres Grand Slam-bajnok lett, ráadásul edzőjét, Boris Beckert is beérte az aranyszínű trófeák számában. Továbbá ő az egyetlen teniszező, aki Roger Federert kétszer is meg tudta verni Wimbledonban.
A szerb diadala abszolút megérdemelt. Erős mentális képességét most is tudta reprezentálni. Az Anderson elleni nyolcaddöntőt leszámítva mindegyik mérkőzését profin kidolgozott “menetrenddel” abszolválta. A nehéz szituációkban és a szettek hajrájában szinte kapcsolásszerűen emelte játékának eleve magas színvonalát. Abba a bizonyos sarokba pedig szinte lehetetlen volt beszorítani. Nem szabad megfeledkezni Federerről sem, aki pazar játékával kényeztette a teniszkedvelő közönséget, mind a ketten megérdemlik a szokásos Wimbledon utáni pihenést.
A kiemelt kép forrása: facebook.com/Wimbledon