Balázs Attila vs Hubert Hurkacz 6:3 6:4

Szinte biztos, Balázs Attila számára különös jelentősége van annak a 250-es ATP tornának, amit most játszanak Budapesten. Tudjuk, korábban ez Bukarestben került megrendezésre, Nastase és Tiriac nevéhez szorosan kapcsolódva.

2012-ben Bukarestben Attila hatalmas menetelést mutatott be, szinte a semmiből. Lukas Lackot, Potito Staracet, Xavier Malisse-t legyőzve jutott az elődöntőbe, ahol a minap 1000-es tornát nyert Fabio Fognini tudta csak térdre kényszeríteni.
Akkor Attila még csak 23 esztendős volt, bőven benne volt a pakliban a top100 elérése és nagy győzelmek kivívása. Hogy mi minden akasztotta meg ezt az ígéretesen indult sportkarriert, arról hitelesen csak ő tudna beszámolni. Nyilván számos sérülése is szerepet játszott ebben, de az edző, a profi menedzselés és a kellő önbizalom és talán a pénz hiánya is, ha különböző arányokban, de mind kivették a részüket a ki nem futott pálya történetéből.

Ma, 30 évesen, nem egy korábbi visszavonulás visszavonását követően Attila ismét villant egyet és emlékeztetett arra, a tehetség és a szorgalom nem feltétlenül elégséges ahhoz, hogy valaki azt a pályát járja be, amire hivatott lenne. Az MTSZ jóvoltából szabadkártyával főtáblán kezdhetett a Hungarian Openen. A sorsolás nem volt kegyes hozzá, egy feltörekvő, üstökösként a top100-ba érkezett, eddigi karrierjének csúcsán, az 52. pozícióban jegyzett Hubert Hurkacz volt az ellenfele. Nem csak a ma aktuális 246. ranglista helyezése okán, Attila esélyei nyomokban sem voltak kimutathatóak erre a találkozóra. Valószínűleg rajta kívül mindenki úgy gondolta, szép helytállás lesz megnehezíteni a lengyel sikerét.

A rémesen, ez időtájt szokatlanul hideg szeles idő kicsit sem fogadta kegyeibe a játékosokat, a nézőkről, a székében vacogó bíróról nem is beszélve. Hurkacz ennek megfelelően hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot (!) vett magára, így játszotta végig a meccset. Attila öltözetén semmi nem látszott a zimankóból, ő blazírt arccal úgy állt fel erre a derbire, mint aki őshonos az ázsiai tundrák zord világában.

Már a meccs elején érzékelhető volt, a lengyel nem nagyon érzi Balázs Ati játékát. A magyar teniszező a szokásosnál is nagyobb spinekkel ütötte a tenyereseit, vágta az adogatásait, Hurkacz rendre rosszul mérte fel a távolságokat és a labda pozícióját, nem beszélve ellenfele játékáról. Első szett 2:0-nál az ember még nem gondol semmire, ez egy korai brék, innen még abszolút bármi lehet.

De nem lett bármi. Attila úgy hozta a harmadik gémet és azután az összes többi adogatóját, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ejtések garmadáját kellet elszenvednie a lengyelnek, ha Attila kidolgozott egy pontot és tenyeressel fejezhette be, ott nem sok keresnivalója akadt Hurkacznak. 6:4 ide.

Láttam én már eleget Balázs Ati teniszét élesben, tudtam, ez még mindig lehet bármi. A magyar teniszező saját magát gödörbe tuszkoló elbizonytalanodásai, kapkodó pont befejezés kényszerei számos alkalommal fosztották már meg a diadaltól. De innen sem lett bármi. Sőt.

Kottára, mint az elsőben, a második szett is úgy indult, hogy 2:0 ide. Az látszott a lengyelen, nem érti mi történik most vele, de ezután nem voltak könnyű adogató játékai Attilának. Olyannyira nem, hogy 3:2 után jött egy olyan, amiben 0:40-e volt Hurkacznak. A Húsvétról ránk rohadt kölnivizet nem tettük volna rá, de innen mentette a gémet Balázs. És eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor Attila a meccsért adogathatott. És jöttek azok a megingások, jöttek az elbizonytalanodottságból adódó rossz döntések, halvány, túl rövid mozdulatok, fel nem ugrások a labdáért adogatáskor. A körmünket rágtuk tövig Attila pedig a saját hajánál fogva, de valahogy minden bréklabdából visszarángatta magát és akkor eljött az pillanat, amikor Hurkacz egy pillanatra megingott, és outra ütötte a sokadik meccslabdánkat.

És Attila villantott egy hatalmasat, amivel emlékeztetett minket arra, a tehetség és a szorgalom nem feltétlenül elégséges ahhoz, hogy valaki azt a pályát járja be, amire hivatott lenne.

képforrás: tt.tennis-warehouse.com