Mit keres Federer Isztambulban?
Roger Federer jövő héten Isztambulban lép pályára, ennek apropóján csapatunk legújabb tagja (B.D.) egy hosszabb cikkel mutatkozik be olvasóinknak.
Mit keres Federer Isztambulban?
Ha gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy pénzt.
Ám ennél jóval árnyaltabb a kép. A szervezők szempontjából elég jónak tűnő ötlet minden idők legjobbjával (? – idetettem a biztonság kedvéért a kérdőjelet, hogy azok is tovább olvassák, akik szerint nem jogosult erre a jelzőre) felfuttatni egy most induló ATP-tornát. És ha már a menedzsere, Tony Godsick meglátta a lehetőséget (talán erre utal az is, hogy a Federerrel közösen birtokolt ügynökség másik pártfogoltja, Grigor Dimitrov is ott van az indulók között), akkor onnan már csak egy lépés összefésülni a fellépést a felkészülési programmal, amelynek végén, nyilvánvaló módon a Roland Garros áll.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy ha Miami nem fér bele Federer programjába, akkor, hogyan szorít helyet Isztambulnak, de erre is megvan a válasz, azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy nincs összefüggés, egyrészt külön kezeli a salakos időszakot, másrészt egyszerűen többet kell pihennie idén annál, mint amennyit tavaly engedélyezett magának. Vagyis próbálja kisebb „vakációkkal” megtörni a monoton ritmust, hisz benne, hogy ez jót tesz a játékának.
Hinnünk is kell neki, legutóbbi példa erre, ahogy Sanghajban tért vissza négy hét szünet után. Ott nem akárhogyan játszott, karrierje egyik legjobb minőségű játékát tette a pályára a Djokovic elleni elődöntőben. Ezt most nem csak a látványra értem, hanem átütő erőre is, a világ legjobb kemény pályás játékosa sem tudta vele tartani a lépést.
Csak hát egy hónapot nem lehet mindig rápihenni a fontos tornákra büntetlenül, ahhoz túl sűrű a program, játékban is kell maradni, és valahol össze kell gyűjteni azokat a pontokat, amelyek a megfelelő kiemeléshez kellenek, a második helyet sem könnyű megtartani a világranglistán, ki tudja, mikor húznak már végre bele igazán az ifjoncok? Vagy mikor robbant Rafael Nadal? (Ha fog már egyáltalán, nála ez már az egészségén múlik, ahogy talán mindig is múlott). Vagy esetleg Andy Murray? (Nála meg annyi minden máson, hogy az külön cikksorozatot érdemel.)
Bár erről az a közismert véleménye Federernek, ha nem vagy első, akkor mindegy is. Ennek folyománya persze, ha nincs is esélyed elsőnek lenni, akkor mindegy igazán. És most nagyon mindegy.
Merthogy Novak Djokovic rekord nagyságú különbséggel vezeti a ranglistát, így befogni valóban lehetetlennek tűnik. Két Grand Slam és egy fél masters az előnye pontszámokban… Senki nem húzott el még 5460 ponttal a többiektől, persze erre valós esélye csak 2008 után, a pontrendszer átalakítása után lett volna bárkinek is, de azért ez így is szép. Vagyis brutális.
Ám megfordítanám a dolgot: ezzel a második hely is felértékelődött, hiszen ezt tartva csak döntőben lehet találkozni Djokovic-csal – ahol viszont találkozol is vele, ha te eljutsz oda, és ez utóbbi inkább a bizonytalanabb, mint azt tapasztaljuk.
És itt van a kutya elásva, lehet-e komolyabb célja Federernek, minthogy amennyire tudja, tartsa is a lépést a szerbbel, és néha elkapja?
Szerintem nem.
És ebben persze benne van az, hogy azzal a játékkal, amit ha nem is folyamatosan, de elég jó eséllyel pályára tud tenni Federer, bizony elérhető az a döntő, és mint tudjuk, egy döntőben bármi lehetséges. Még az is, hogy nem Djokovic-csal találkozol, tehát nyersz is. (Hú ezt a gondolatot talán még Descartes is megirigyelné, ha élne, és rajongana a teniszért.) Így még akár egy Grand Slam-győzelem is benne lehet a svájci karrierjében. Nyilván nem azért, mert Djokovic mögött tud második lenni, hanem mert látjuk a mezőnyt mögötte, amely korántsem konzisztens, hogy ilyen trendi szót is alkalmazzak végre.
Mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, most már arra lassan nagyobb az esély, hogy búcsúzik a harmadik, negyedik körben, mint arra, hogy végiggyalogol a mezőnyön a döntőig egy tetszőleges Grand Slamen. És ha már ez így van, 34 évesen ez még nem is olyan rossz opció, azt hiszem.
Meg is kell becsülni ezt a lehetőséget, ami részben a génekből, részben a játékfelfogásából adódik, és igazat kell adnunk neki, ha azt látja, komoly tornákat is be kell áldozni ahhoz, hogy egyéb komoly tornákon valós esélye legyen a győzelemre ebben a hajlott korban. Korábban is pályára lépett Estorilban ebben az időszakban, nem olyan nagy újdonság így az isztambuli indulás sem, és azt is tudni kell, hogy rá más szabályok vonatkoznak, mint a többiekre, nem más versenyen elért pontokat kiszorító nulla pontot kap egy kihagyott mastersért, tekintettel életkorára és megnyert mérkőzései számára, vagyis szabadabban dönthet ilyen szempontból is.
Ezért teljesen indokoltnak látom, hogy egy felkészülésre alkalmasabb mezőnyben folytatja a salakos idényt, és esetleg beáldozza Rómát is, hogy aztán a Roland Garrosra pihenten, mégis megfelelő mérkőzésszámmal érkezzen, ha így látják jónak a stábjával, legyen így.
És itt találkozik a kellemes a hasznossal, ilyen szempontból Isztambul teljesen indokolt állomás a Párizsba vezető úton. Nem ráznám le ezt az anyagi kérdést sem csak úgy, egy ilyen versenyen néha többet lehet keresni azzal, hogy pályára lépsz Federerként, mint azzal, ha névtelen játékosként meg is nyered. Ezekért a lehetőségekért meg nyilván megdolgozott, a menedzserének pedig az a feladata, hogy megtalálja ezeket. Nincs ebben semmi rossz, úgysem Tony Godsick dönti el, hogy végül, hol indul, hol nem, a számjegyek csak másodlagos szempontot jelentenek ebben a kérdéskörben. És azért azt is tudjuk, Federer szívügyének tekinti a tenisz népszerűsítését, nála jobb reklámhordozót pedig még nem találtak ki erre, ezt el kell fogadniuk az érte nem éppen rajongóknak is, azt hiszem.
Akkor nagyjából már látjuk is, mit keres Roger Federer a pénzen kívül az Istanbul Openen, hogy a játékának mennyire tesz jót ez a kirándulás, azt pedig nem itt fogjuk megtudni.”
Írta: BabyDriver
Kiemelt kép forrása: bleacherreport.com