Szezonsumma 2016: Szépen, csendben a legjobb helyen
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyek, játékosok idei teljesítményei kerülnek górcső alá sorozatunkban. Ebben a cikkben Gael Monfils szezonját vesézzük ki, aki 30 éves korára érte el karrierje eddigi legjobb helyezését.
2016-ban új ember került a francia teniszező stábjába a svéd Mikael Tillström személyében. Tillström honfitársával, Magnus Normannal működtet „odahaza” tenisziskolát és ő is ugyanabban a filozófiában oktatja a játékosokat, mint Normann, aki ugyebár megkerülhetetlen személy Stan Wawrinka és Robin Söderling karrierjében egyaránt. Monfilsra ráfért már egy erőskezű mentor, mert mindig volt vele valami probléma: vagy túlságosan a „show”-ra játszott, vagy sérült volt. A „Tillström-Norman-mentalitás” viszont egy járhatóbb útra terelte a bohókás teniszezőt.
Az évet az Australian Openen kezdte, ahol Rafael Nadal korai kiesésének is köszönhetően eljutott a legjobb 8-ig, az első szett megnyerése után viszont kikapott Milos Raonictól. Újabb, komoly eredményre februárig kellett várnia, mikor is a Rotterdami 500-ason bejutott a fináléba, de végül ő is hozzájárult a szlovák Martin Klizan „tündérmeséjéhez” és esélyesebbként kikapott. A szezon első három Masters-én aztán jól szerepelt. Indian Wellsben és Miamiban is a negyeddöntőig jutott. Előbbi helyen újra Raonic állította meg, míg utóbbin Kei Nishikori győzte le úgy, hogy 5 meccslabdát hárított a japán. Az elszalasztott lehetőségeket aztán kárpótolta a Monte Carlói döntő, amit kicsit megint úgy ért el, hogy nagyobb nevek, mint például Djokovic vagy Federer, hamarabb estek ki a vártnál. A Nadal elleni döntőben viszont rászolgált a részvételre. Az első két szett parádés játékot hozott, amihez ő is hozzájárult, de a döntőszettre teljesen elkészült az erejével (5/7 7/5 0/6). A folytatás már messze nem volt ennyire eredményes. Madridban csak egy meccset nyert, Rómában pedig annyit sem. Végül hazája Grand Slamére, a Roland Garrosra sem tudott elmenni: pár nappal a kezdés előtt vírusos fertőzés miatt kihagyni kényszerült a párizsi versenyt. Wimbledonra már vissza tudott térni, de ott is kikapott honfitársától, Jeremy Chardytól az első fordulóban.
A nyár vége és az ősz eleje azonban újra jól sikerült Monfils számára. A Washingtoni 500-as megnyerésével pályafutása addigi legrangosabb tornagyőzelmét aratta. Igaz, döntőbeli ellenfele, Ivo Karlovic is közel járt ehhez a sikerhez, de a második szett rövidítésében hárított a francia egy meccslabdát. Monfils a következő héten megtartotta lendületét és Torontóban csak Djokovic tudta megállítani, a legjobb 4 között, előtte pedig Milos Raonicot győzte le, aki friss wimbledoni döntősként játszhatott hazai közönség előtt. A Riói olimpia volt a következő állomás, ahol a Nishikori győzte le a negyeddöntőben. Az azt követő héten Cincinnatiban két nyert meccs után visszalépett a versenytől. Szezonjának csúcsa aztán a US Openen következett be. Bejutott ugyanis karrierje második GS-elődöntőjébe. Érdekesség, hogy egy újabb, ilyen mérkőzésre 8 évet kellett várnia. NY-ban is segítették más eredmények, a negyeddöntőben ugyanis nem Nadallal, hanem az őt kiejtő Lucas Pouille-al kellett játszania, tehetséges honfitársát pedig gond nélkül győzte le. Az elődöntőben aztán túlságosan szép nyomot nem hagyott maga után. Szórakoztató és kissé könnyed személyiségének van helye ebben a sportágban, de talán nem annyira egy GS-elődöntőben. Djokovic volt az ellenfele, aki címvédőhöz és világelsőhöz méltó demonstrációt tartott. Monfilsnak hamar elvesztette motivációját és „nagy ívben tett a mérkőzésre”. Nem volt ez egy szimpatikus húzás tőle, még ha nyert is egy szettet ennek köszönhetően (3/6 2/6 6/3 2/6).
Monfils utolsó jó eredménye aztán a Tokiói 500-as tornán volt, ahol az elődöntőig jutott (Nick Kyrgios ellen 4/6 4/6). Ezután már csak 3 meccset játszott és csak egyet nyert meg. Megengedhette magának ezt a luxust, mert biztossá vált a VB-szereplése Londonban, karrierje során először. Egy héttel aztán az évzáró torna előtt pályafutása eddigi legjobb pozícióját, a 6. helyet érte el. Az O2-arénában viszont nem sok vizet zavart, első két meccsét elveszítette, Raonic majd Dominic Thiem ellen. Az utolsó meccsre pedig már ki sem állt, bordasérülésre hivatkozva visszalépett a versenytől.
Gael Monfils statisztikái 2016-ban:
- 44-17-es mérleg
- top 10-esek ellen: 2-7
- 1 tornagyőzelem: ATP 500 – Washington
- 2 döntő: Rotterdam (500), Monte Carlo (Masters)
- Ranglistás helyezés az év elején: 25.
- Ranglistás helyezés az év végén: 7.
Érdekes szezonon van túl a francia. Helyezés szempontjából legjobb éve volt ez, mindezt azonban úgy érte el, hogy kevés meccset játszott top 10-ben található teniszező ellen, és azokból is csak kettőt nyert meg. Favoritként azonban sok meccset nyert, ami nem igazán volt rá jellemző korábban. Hogy rászolgált-e jelenlegi helyezésére, azt 2017-ben tudhatjuk meg igazán. A háttéren nem múlhatnak majd az események, Tilström személyében megfelelőnek mondható ember dolgozik vele. Csak sérülékenysége, és az abban rejlő veszélyek kelthetnek aggodalmat rajongóiban.
A kiemelt kép forrása: si.com