Szezonsumma 2017: A sokadik svájci reneszánsz
Idényösszefoglalónkat Roger Federer 2017-es szezonjával folytatjuk. Egy-másfél évvel ezelőtt sokan azt mondták, a veterán svájci karrierjének napjai meg vannak számlálva, erre ő 36 évesen pályafutása egyik legjobb szezonját produkálta 2017-ben. Megnyert két Grand Slamet, mindössze 5 vereséget szenvedett el és pályafutása során talán először dominálta a Rafael Nadal elleni kultikus párharcot.
A 2016-os Wimbledoni tornát követően Roger Federer orvosai tanácsára befejezte azt az évet. Azt mondták neki, ha továbbra is egészségesen és magas színvonalon szeretne még versenyezni, szüksége lesz egy féléves szünetre. S mivel Federer továbbra is szeretne egészségesen és magas színvonalon teniszezni, elfogadta a tanácsokat. Vállalta a kockázatot ezzel, ugyanis ezt az évet rég nem látott „mélységben”, a világranglista 17. helyén kezdhette el.
A svájci teniszező igazán nagy promótere volt az év legelső hetén megrendezendő Hopman Kupának az ausztráliai Perthben. A koedukált csapatversenyen Belinda Bencic-csel képviseltette hazáját, s régen várt visszatérése miatt minden eddiginél nagyobb figyelem követte ezt az eseményt. Svájc Nagy-Britanniával, Franciaországgal és Németországgal volt egy csoportban és Federer a három vegyes páros meccs mellett lejátszott három egyénit is. Két szettben legyőzte az évközben később doppingbotrányba keveredő Daniel Evanst, majd Richard Gasquet-t is, de a németek feltörekvő tehetségétől, Alexander Zverevtől kikapott egy roppant szoros mérkőzésen. Ám talán itt nem is az eredmények voltak a fontosak, hanem maga a visszatérés és a meccsrutin visszaszerzése, amivel bizony egy akkor még 17-szeres Grand Slam-bajnoknak is meg kell küzdenie.
Hatalmas fricskával kezdődött ez az év
Kép forrása: espn.co.uk
Az Australian Openen 17. kiemelt volt, ami tartogatott magában nagy veszélyt. Már a harmadik fordulótól kifoghatta volna a top 10 bármely tagját, de végül túlságosan nem lehetett „halálsorsolásnak” evezni az év első Major tornájának főtábláját. Az első két kört sikerrel vette Federer, még ha egy szettet el is veszített ezen meccsek alatt. A 32 között jöhetett az első jelentős erőpróba a cseh Tomas Berdych (10.) ellen. Az erőpróbából azonban iskolajáték lett a svájci részéről, s ezen a meccsen mutatta meg először, hogy valami nagy dolog van itt készülőben. A legjobb 16 között ötszettes csatában győzte le Kei Nishikorit (5.), s hirtelen esélyessé lépett elő, ugyanis ideje korán kiesett Andy Murray (1.) és Novak Djokovic (2.) is. Aztán a negyeddöntőben simán legyőzte a Murray-t búcsúztató Mischa Zverevet. A döntőbe jutásért honfitársával, Stan Wawrinkával (4.) kellett harcba szállnia, s végül annak ellenére bonyolódott ötjátszmás mérkőzésbe, hogy 2-0-ra is vezetett. A háromszoros GS-bajnok azonban ellőtte puskaporait a végjátékra, így nem jött össze a heroikus fordítás. Összejött azonban kisebb csoda folytán a Federer-Nadal álomdöntő. Csodának azért számított, mert Rafael Nadal (9.) is hasonló helyzetben volt az előző év végén, mint vetélytársa, ennél fogva nem sok esélyt adtak arra, hogy lesz még közöttük valaha egy Grand Slam-döntő, főleg nem ekkor. Ám a finálé párosítása amilyen váratlan módon alakult ki, annyira fantasztikus mérkőzés kerekedett belőle. Mindkét klasszis a megszokottól agresszívabban teniszezett, ez pedig a színvonalnak tett csak jót. Federer öt szettben nyert (6/4 3/6 6/1 3/6 6/3), s kiváltképp az utolsó játékrész volt drámai, hiszen a bázeli azt break-hátrányból fordította meg. Ez a meccs a döntősök háttértörténetei és a színvonal miatt egyaránt a sportág történelmének legnagyobbjai közé vonult be. Federer 35 évesen Grand Slam-tornát nyert, karrierje során a 18-at.
Tarolt a henger tavasszal is
Roger, ahogyan azt mindig is csinálta pályafutása alatt, ezúttal is Dubaiban, az ATP 500-as tornán tért vissza, de nagy meglepetésre még csak a negyeddöntőig sem jutott el. Második meccsén, 4 mérkőzéslabdáról kikapott az akkor top 100-on kívüli orosz Donskoytól. Márciusban aztán már erről a botlásról senki sem beszélt. A szezon első két Masters-versenyén, Indian Wellsben majd Miamiban sem talált legyőzőre. Érdekesség, hogy bár Kaliforniában volt nehezebb sorsolása, ezt a tornát nyerte meg szettveszteség nélkül. Már a nyolcaddöntőben Nadallal találkozhatott, akit nagyon simán győzött le, s miután az alsó ág további nagy nevei, Djokovic, Del Potro és Kyrgios kiütötték egymást, Federernek a végjátékra már nem akadt nehéz dolga. Kyrgios visszalépése miatt a 8 között játszania sem kellett. Az amerikai Sock-ot az elődöntőben verte meg, a fináléban pedig újra legyőzte Stan Wawrinkát. Megszerezte 90. tornagyőzelmét és a legidősebb Masters-bajnokká avanzsált. Miamiban könnyebb sorsolást kapott, de nehezebb dolga akadt. A negyeddöntőben Tomas Berdych ellen a döntőszettben két meccslabdát kellett hárítania, a négy között pedig az év egyik legszorosabb meccsén két pontra volt a vereségtől Nick Kyrios-szal szemben. Másnap ehhez képest idén már harmadjára oktatta Nadalt a fináléban, 6/3 6/4-re nyert. 2005 és 2006 után újra megcsinálta az Indian Wells – Miami-duplát, s bár csak ekkor lépett be a világranglista szűk élmezőnyébe, a világ aktuálisan legjobb teniszezőjének számított.
Érdekesség, hogy az idei győzelemig még soha nem nyert szettveszteség nélkül a “Szentélyben” – ez is 36 évesen sikerült először
Kép forrása: independent.co.uk
A tavaszi kemény pályás időszak után várni lehetett, hogy Federer spóroló mentalitása miatt nem fog nagy jelentőséget tulajdonítani a salakszezonnak, s ezt a találgatást olyan szinten váltotta valóra, hogy az egész időszakban nem lépett pályára, még a Roland Garroson sem. Természetesen minden erejével kedvenc borítására, a fűre készült fel. Stuttgartban tért vissza, ám nagy-nagy meglepetésre kikapott első meccsén az idén most már tényleg visszavonuló Tommy Haastól. A folytatás jó öreg felkészülési versenyén, Halléban már jobban sikerült, szettveszteség nélkül nyerte meg az 500-as tornát. Sikerült Wimbledonra megtartania kirobbanó formáját, így egyértelmű esélyesként számolt vele mindenki az év harmadik Grand Slam-tornáján. Nem is okozott végül csalódást. Ember nem volt, aki a nyomába tudott volna érni a két hét alatt. Dimitrov, Raonic, Berdych, majd Cilic a döntőben mind-mind 3-0-ra kapott ki (6/3 6/1 6/4 a végeredmény). 8. wimbledoni sikerével az Open Érán kívül is rekorderré vált, William Renshawt és Pete Samprast megelőzve. Björn Borg 1976-os bajnoki címe óta az első teniszező lett, aki szettveszteség nélkül diadalmaskodott itt, s nem mellesleg 19. Grand Slam-győzelmét ünnepelhette. A sportág rajongói kezdtek kifogyni a szuperlatívuszokból.
A US Openre nem tudott csúcsformába kerülni, így a peches sorsolás miatt a negyeddöntő lehetett a lehető legjobb eredménye
Kép forrása: si.com
A jól megszokott menetrend azt diktálta, hogy az észak-amerikai kemény pályás szezon, a US Open Series, s maga US Open következett. Federer a montreali Masters tornán tért vissza, ahol a nagy hiányzók és Rafael Nadal korai kiesése miatt nagy esélyessé lépett elő. Be is jutott a döntőbe, de ott váratlanul kikapott az ellen az Alexander Zverev ellen, akit még a Halle-i fináléban igencsak elvert. Mint utólag kiderült, a torna alatt kisebb hátproblémái voltak, így vissza is lépett a Cincinnati Masterstől. A US Openen így is esélyesnek számított, és nagyon sokan szerették volna, hogy végre a férfiaknál is elérje valaki a bűvös, 20 GS-győzelmet. A Flushing Meadows-i verseny elején azonban az látszódott, hogy nehéz dolga lesz, hogy ezt elérje. Előbb a még nem beérett tini, Frances Tiafoe, majd a már kikopó veterán, Mikhail Youzhny ellen is ötszettes mérkőzésbe bonyolódott bele. A folytatás már sokkal magabiztosabb volt, ám a negyeddöntőben a tornán végig remeklő Juan Martin Del Potro 2009 után újra legyőzte Federert a US Openen, s 2009 után újra az argentin lelkén száradt egy meg nem rendezett Nadal-Federer derbi az amerikai nyílt bajnokságról.
Negyedszer is meglett aztán Nadal skalpja
Kép forrása: asia.eurosport.com
A svájci teniszező következő versenye az idén debütáló Laver Kupa volt, amin Európa színeiben lépett pályára. A prágai szeptemberi hétvégén a sportág egyik legfelemelőbb pillanataként Nadal oldalán játszott páros mérkőzést és végül az ő győzelme kellett ahhoz, hogy az Öreg Kontinens legyőzze a Világ többi részéből összeverbuvált csapatot. Ezt követte a Shanghai Masters, amin újra a döntőbe jutott. Federer elképesztő hatékony volt az 1000-es tornákon, mindegyiken eljutott a fináléig, ahol elindult – épp, mint Novak Djokovic 2015-ben. Az elődöntőig játszmát sem bukott, ott viszont hátrányból kellett fordítania Del Potro ellen, akinek vissza is vágott aztán a New Yorki vereségért. A végső győzelemért Nadallal kellett megmérkőznie, aki remek formának örvendhetett: benne volt egy 16 meccses győzelmi szériában, mialatt bezsebelte a US Opent is. Az idei világelsőnek azonban csak egy nagy ellenfele volt 2017-ben, éppen Federer. A svájci extra-agresszív játékával szabályosan sakkban tartotta spanyol ellenfelét, fonákja már rég nem sebezhető pontnak, sokkal inkább tenyeres erősségű fegyvernek minősült vele szemben. Mindemellett pedig adogatóként is érinthetetlen volt, 6/4 6/3-ra nyert. Pályafutása során először verte meg riválisát zsinórban ötödször, 94. tornagyőzelmével pedig Ivan Lendl-t előzte meg az örökranglistán.
Az évvégi fedett pályás időszakot természetesen szülővárosában, Bázelben kezdte és vált nyolcszoros bajnokká. A döntőben szetthátrányból fordított Del Potro ellen megint. Ezt a tornát természetesen a Párizs Masters követte volna, de hátproblémák miatt visszalépett innen, hogy kipihenje magát a szezonzáró ATP Finals-ra. Londonban esélyeshez 100%-os teljesítménnyel nyerte meg a csoportját, Jack Sockot, Marin Cilicet és Alexander Zverevet legyőzve. A döntőbe jutás azonban nagy váratlanságot okozva nem sikerült a svájcinak. Három szettben legyőzte 4 között az a David Goffin, akit még a bázeli elődöntőben 6/1 6/2-re intézett el. Így kissé érdekesen ért véget pályafutásának egyik legdicsőségesebb szezonja: 57 meccséből mindössze 5-öt veszített el, és nyert 7 tornát.
Mi lehet a titok?
Mekkora lehet vajon Ivan Ljubicic befolyása?
Kép forrása: heraldsun.com
Roger Federer idei teljesítményére tényleg nehéz szavakat találni. 36 éves kora ellenére napjainkban teniszezik önmagához képest a leglátványosabban. Nem meglepő, hogy az ember értetlenül állt a történések előtt, hiszen mindezt egy féléves kihagyás után tette meg. A magyarázat természetesen a nagy pihenésben rejlhet, illetve a tornák eddiginél is nagyvonalúbb szelektálásában. Innentől kezdve pedig már csak pusztán a tenisz szeretete lehet az, ami viszi továbbra is előre a svájcit: A legfontosabb rekordokat ugyanis már elérte, nincs már meghatározható cél előtte, ami nyomást helyezhet rá.
Talán utóbbi tényező járulhatott hozzá ahhoz is, hogy még soha nem tapasztalt módon kontrollálta az eseményeket a Nadal elleni meccseken. A korábbi évekhez képest jóval kevesebb ki nem kényszerített hibákat ütött fonákról, a statisztikát pedig bizony a spanyollal szembeni meccsek javíthatták. A nyers lelkesedés miatt egyszerűen elengedett mindennemű nyomást és ez kihatással volt a játéka agresszivitására is. Nem beszélve arról sem, hogy a 2016-os „félszezon” után idén már érdemiekben is együtt tudott működni „új” edzőjével, Ivan Ljubicic-csal. Az év vége fele pedig a világelsőséget is majdnem elérte, de pusztán csak azért nem sikerült ez neki, mert a folyamatosan megfelelő egészség igénye a prioritás most már.
Több, mint valószínű, hogy ezen a hozzáálláson nem fog változtatni Federer 2018-ra sem, és ha továbbra is egészséges lesz, a következő évben is elkápráztathatja majd a világot. Ehhez azonban a nagy visszatérőknek, Murraynek, Djokovicnak és Wawrinkának is lesz egy-két szava. Nem beszélve arról sem, hogy 2018-ban már nem fogja megilletni az a luxus, hogy a versenyei nagyrészén nem kell ranglista pontokat védenie.
A kiemelt kép forrása: japantimes.co.jp