Volt itt minden, mint a búcsúban
Feszültség, dráma, fordulatok, s nem utolsó sorban szuperlatívuszokat megillető tenisz. Federer és Del Potro kitett magáért az Indian Wells-i döntőben
Jobb fináléval meg sem lehetett kezdeni a 2018 év Masters sorozatát, mint amilyennel Roger Federer (1.) és Juan Martin Del Potro (6.). Az Indian Wells-i trófea idei bitorlásáról igazságosabb párosítás nem is dönthetett volna, hiszen az a két teniszező jutott be a kaliforniai kemény pályás döntőbe, akik jelenleg a legjobb formában vannak az ATP World Tour küzdelmeiben. Federer januárban újra megnyerte az Australian Opent, majd februárban kihasználva a kínálkozó lehetőséget elindult a rotterdami fedett pályás 500-as versenyen, ahol tornagyőzelemmel ünnepelhette meg korábban bebiztosított világelsőségét. Mindezek következtében pedig anélkül érkezett meg Indian Wells-be, hogy kikapott volna egyszer is 2018-ban. Del Potro ezzel szemben kicsit csendben, “fű alatt” vált a BNP Paribas Open esélyesévé. Szolid évkezdés után, kissé a semmiből nyerte meg magabiztos teljesítménnyel az acapulcói 500-as tornát kemény pályán.
A szezon első 1000 pontos versenyén aztán eleget is tettek mind a ketten a várakozásoknak és ők jutottak be a döntőbe. Igaz, menetelésük nem volt teljesen diadalittas. Del Potro honfitársa, Leonardo Mayer, majd a német Philipp Kohlschreiber ellen is szettet veszített, Federer pedig az elődöntőben tudott úgy nyerni, hogy a kissé zöldfülűnek számító Borna Coric-nál többet futott a pályán, mint a fiatal horvát. Azonban mint a svájci, mint az argentin megmutatta a maga kvalitását, egy-két nehéz pillanat ellenére mégis győztesként hagyhatták el a pályát 6 fordulón keresztül.
Úgy süvítettek a “DelPo”-tenyeresek, mint fénykorában
Kép forrása: oasport.it
Párharcuk jubiláláshoz érkezett ezúttal, hiszen 25. alkalommal nézhettek farkasszemet egymással. Bár a világelső meccs előtti 18-6-os mérlege kiugrónak számított, a legtöbb teniszrajongó tudhatta, hogy ez nem súlyos tényező a találkozók várható szorossága kapcsán. Egy Federer – Del Potro ütközet az esetek jelentős többségében kiélezett és szórakoztató. Különösen az utóbbi félév találkozói voltak azok. Szeptembertől novemberig bezárólag háromszor találkoztak, s bár “csak” a US Open negyeddöntőjét nyerte meg az argentin, mindegyik találkozón övé volt a nyitójátszma, ez pedig utóbbi feltételezésnek is stabil alapot adhatott.
A tendencia pedig nem szakadt meg. Del Potro 10 nyerővel és – írd és mondd – 3 (!!!) ki nem kényszerített hibával nyerte meg az első szettet. Federer kissé nehézkesen lendült bele a mérkőzésbe, az első játékokban indokolatlan hibákat követett el tenyereseivel, ami az ő szempontjából megbélyegezte sorsát az nyitószett tekintetében. Azonban már az első labdamenetekben megmutatták az urak, hogy nem igazán fognak várni a másik hibájára. Mind a ketten maguknak akarták kikaparni a gesztenyét, ez a mentalitás pedig a nézők legnagyobb örömére csúcsminőségű teniszben, azon belül is tűzijáték hangulatára emlékeztető tenyerescsaták sorozatában testesült meg.
Federer megint elképesztően küzdött
Kép forrása: dailyprogress.com
A folytatásra a címvédő hibái elmaradtak javarészt és fej-fej melletti küzdelem vette kezdetét, melyben az aktuális fogadónak sokáig nem igazán termett babér, miközben azért ugyanazzal a szórakoztató labdameneteket eredményező elszántsággal törekedtek rá. Akkor volt először esély arra, hogy megtörjön a jég, mikor Del Potro első ízben szervált a játszmában maradásért, s Federer bizony megtalálta a rést a pajzson és kiharcolt két szettlabdát. Az argentin óriás idegei azonban ezen a napon kötélből voltak, megfordította a játékot, majd a felek mindenféle akadály nélkül érkeztek el a tie-break-hez.
A vasárnapi dráma első felvonása ebben a játékban volt. Federer jobban kezdte a legalább 7 nyert pontig tartó játékot, az első 9 labdamenetből kétszer annyi labdamenetet tudott megnyerni, mint a US Open 2009-es bajnoka. Ez azt jelentette, hogy további három szettlabdához jutott. Del Potro megroppanthatatlan lélekjelenlétével azonban további kettőt hárított adogatóként. A hatodik játszmalabda kivédése már sokkal érdekesebb volt. A svájci nyitotta a labdamenetet, és első látásra úgy tűnt, ászt ütött. A közönség rögtön extázisba került, Federer is már indult a széke felé, megérdemelt rövid pihenőjére, ám a székbíró, a játékosok körében nem éppen népszerű Fergus Murphy azonban későn vette észre, hogy Del Potro kikérte a sólyomszem segítségét. “Tandil tornyának” viszont igaza volt. A világ második legnagyobb tenisz stadionjában azonban ha telt ház van, nem mindenki értesülhet a pillanatnyi fejleményekről. Sokan még diadalittasan abban a hitben éltek, hogy Federer megnyerte a szettet, illetve a legtöbben elindultak a büfék felé. A kis játékmegszakításban és a nagy hangzavarban nem is volt csoda, hogy a svájci nem tudta megfelelő tartományba helyezni a második szervát. Federer Murphy-re neheztelt a térfélcserekor, de a bíró Del Potro felől sem úszta meg a kritikát: neki az volt a baja, hogy nem fegyelmezte eléggé a közönséget két labdamenet vagy első és második szerva között. Tapintható volt a feszültség a televízión keresztül is, miközben azért a dráma tovább íródott. Del Potro kiharcolt egy meccslabdát fogadóként, Federer egyenlítése azonban így is összejött – hatodik (!) nekifutásra.
Volt, hogy nem csak a játékkal voltak elfoglalva a felek
Kép forrása: zimbio.com
És még ezek után következett a döntőjátszma! A másodikhoz hasonló szoros küzdelem folytatódott és a hajrához közeledve megint Federer volt az, aki fogást talált a másik szerváján. Úgy tűnt, lemásolja elődöntős teljesítményét és egy váratlan “kapcsolással” megoldhatja a találkozót. Kiharcolta azt, hogy a címvédésért és idei veretlenségének megőrzéséért szerváljon. El is jutott 40-15-ig, ám a túloldalon egy fejben kikezdhetetlen kétméteres óriás állt, aki mind a két meccslabdát hárította, illetve még egyet később. Federer ezeknél a pontoknál nem megfelelő előkészítő ütéseket ütött, továbbá Del Potro is kezdeményezően játszotta az ominózus pontokat. Hozzáállása kifizetődött, védjegyes futtában megütött tenyeres keresztjével elvette a 36 éves svájci szerváját. Ez a játék lett a mérkőzés sorsfordító pillanata. A döntőszett tie-break-et még magabiztosan harcolták ki a felek, ott viszont Federer sokat hibázott és ez a végkimenetelt is befolyásolta. Del Potro 5 meccslabdához jutott, amiből értékesíteni is tudta a másodikat. Végeredmény: 6/4 6/7(8) 7/6(2)
Megérdemelt fürdőzés a konfektiben
Kép forrása: stadiumastro.com
Tandil tornya gránitszilárd alapokon áll
Az ilyen mérkőzésekre szokta azt mondani az angolajkú ember, hogy “epic match”. Mindkét fél megmutatta tudása legjavát és egy olyan találkozót hoztak össze, amivel meg lehet szerettetni ezt a sportágat! Ilyenkor természetesen a győztesről kell szót ejteni első sorban.
Juan Martin Del Potrót bár szokás a “nagy négyes ötödik tagjának” is nevezni és Grand Slam-bajnok teniszezőről van szó, mindezidáig nem nyert Masters-tornát. 2009 Montreal, 2013 Indian Wells és Shanghai és 15 évnyi profi tenisz után ért révbe ebben a kategóriában. Ez a hosszú böjtölés természetesen azért lehetett lehetséges, mert az argentinnak sérülékenysége miatt többször is műtenie kellett mindkét csuklóját, így kétszer is gyakorlatilag újra kellett kezdenie karrierjét. Másodjára is sikerült neki, amit zsinórban második tornagyőzelme mellett az is bizonyítja, hogy az elmúlt másfél évhez képest újra bátrabban üti meg pörgetve a fonákokat, mi több, nyerőket igyekszik belőlük kicsikarni, ez az ő esetében hatalmas önbizalomra engedhet következtetést. Győzelmével a világranglista 6. helyére ugrott előre. Jó kérdés, megmarad-e ez a lendület Miamire is, s hogy a most látottakból mennyit tud majd kamatoztatni a salakszezonra?
És mi lehet a helyzet Federerrel? Összességében nem okozott csalódást. Ambíciója nem kopott, de rég láttunk olyat tőle, mint most ezen a tornán, hogy egy játszmán 5-6 break- vagy szettlabdára van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán egyet kihasználjon (lásd: ez a meccs és a Coric elleni elődöntő). Valószínűleg a tavaly kialakított ritmusát törte meg kicsit azzal, hogy idén “last minute” szerű jelentkezéssel részt vett a rotterdami tornán a világelsőség megszerzése érdekében. Ez a kitérő inkább mentális fáradtságot okozhatott a mostani torna végére, láthattuk is, hogy nem tudta feszültségét véka alá rejteni, minderre pedig egész karrierje alatt nem igazán volt precedens.
Vészhelyzetet persze nem szabad hirdetni a svájci esetében. A következő Masters-tornán is azért jóformán az argentin teniszező lehet a legnagyobb kihívója. A kötelesség pedig nagyon is hívja őt, hiszen Miamiben is 1000 pontot kell megvédenie 2017-ről.
A kiemelt kép forrása: 24.hu