Szezonsumma 2018: Van magyar teniszező az ATP World Toruon!
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban. Ezúttal szezon egyik legkellemesebb részét, Fucsovics Márton felemelkedését elevenítjük fel.
A Federer-rajongók sajnálhatják kicsit kedvencük szezonjának második felét. A “Rafanok” a két feladott Grand Slam-tornát. Novak Djokovic kicsit telhetetlenebb szimpatizánsai – ha vannak ilyenek – talán hamarabb visszahívták volna Marian Vajdát, ha rajtuk múlik. Na, és akkor mit mondjanak Andy Murray szurkolói?
Mindegyik tábornak megvoltak a maga “nyűgjei” itthon, 2018-ban. Volt egy pontja azonban az évnek, melynél mindegyik nagy sztár magyar szimpatizánsa ugyanúgy tudott örülni. Mégpedig annak, hogy Fucsovics Márton meglovagolva azt a lendületet, mellyel 2017 végére beférkőzött a top 100-ba, egy évvel később már a világ 40 legjobb férfi teniszezői közé került be.
A nyíregyházi teniszező tavaly ősszel oroszlánrészt vállalt abban, hogy Magyarország bejusson a Davis Kupa Világcsoportjába, később pedig a Bázeli ATP 500-as tornán a negyeddöntőig jutott el, ahol bizony az egyszeres Grand Slam-bajnok és 2-szeres döntős Marin Cilic ellen sem fényév távolságra volt a győzelemtől. Legtöbben már ekkor kiteljesedést érezhettünk Fucsovics karrierje kapcsán. Aztán persze elérkezett 2018, melynek végén azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bizony az a pár hónap az előző évből, bizony “csak” a kezdet volt.
Dicsőség a déli féltekéről
Marci nem várt sokat azzal, hogy újra hallasson magáról. Az év első két hetében természetesen az Australian Open-re készült fel. Az indiai Pune városában ment egy kört a főtáblán, majd aztán majdnem még egyet, de egy nagyon szoros meccsen kikapott a francia Paire-től. A következő hét már eredményesebben alakult, hiszen Canberrában egy Challenger-tornán csak a döntőben tudta megállítani a rutinos olasz, Andreas Seppi.
Amilyen szintet tudhatott magáénak ekkor, ezek olyan eredmények voltak, melyek annak meg is feleltek. Majd kisorsolták az év első Gran Slam-tornájának főtábláját, s kiderült, hogy a papírforma egy sikeres fordulót tartogathat magában. Aztán az Australian Open második hétfői napján állíthattuk kora reggelre az ébresztőt, hogy ne maradjunk le a Roger Federer elleni nyolcaddöntőről! A szezon egyik legnagyobb élménye volt, ahogyan a magyar teniszező első főtáblás Melbourne-i szereplésekor menetelt. Az első körben szinte elvárta mindenki, hogy legyőzze a moldáv Radu Albotot, de utána rögtön a 13, kiemelt Sam Querrey következett – természetesen tőle számíthattunk arra, hogy megrövidíti Marci ausztrál kirándulását. Ő azonban elhúzta az amerikai nótáját és a rekkenő hőséget jobban kezelve négy szettben kiejtette a korábbi Wimbledoni elődöntőst.
Ez volt az a győzelem, ami az igazi extázist okozta. Maga ez a skalp nagyon üdvözítő volt, ám ezzel szinte egy időben a másik közeli kiemeltet, Milos Raonicot is “elmozdították”, így a harmadik fordulóban azzal a Nicolas Kickerrel játszhatott, akit Punéban 6/3 6/0-ra intézett el. Annak a meccsnek pedig nem volt kisebb tétje, mint egy igencsak lehetséges mérkőzés a későbbi bajnok, Roger Federer ellen. Marci az argentinnak ezúttal sem kegyelmezett, majd Federer sem Richard Gasquet-nak. Mindez pedig azt jelentette, hogy létrejött az a párosítás, amiről korábban mindenki csak a legvadabb álmaiban képzeleghetett.
Fucsovics először mérkőzhetett meg a legendás Rod Laver Arénában, s rögtön a sportág egyik legnagyobb képviselőjével. Érdekesség, hogy Federer utoljára 2003-ban játszott magyar teniszező ellen: az az alkalom szintúgy ugyanezen a pályán volt, mégpedig Sávolt Attila ellen, aki 15 évvel később már edzőként járult hozzá sokban egy újabb nagy találkozáshoz. Már maga a lehetőség is ünneplésre méltó volt, de hiába örültünk már minden egyes pillanatának is ennek a meccsnek, Marci azért odatette magát és ez két szoros szettre, majd Federer későbbi elismerő szavaira elég volt.
A következő hétre aztán abban bízhattunk, hogy ez a forma megnehezítheti Belgium dolgát a Davis Kupában, de David Goffin és Ruben Bemelmans ellen csak egy-egy szettig jutott el. – nem gondoltuk volna, hogy aztán bizonytalanná válik majd később DK-válogatottsága. Ezután a következő állomás a BOK-Csarnokban megrendezett Hungarian Challenger Open volt, de a januári “villámrajt” kifárasztotta Marcit, az elődöntőben kiesett.
A tavasz a kiegyensúlyozottságról szólt. Indian Wellsben legyőzte Viktor Troickit, majd újra megmérkőzhetett Cilic-csel, ezúttal azonban simábban kapott ki tőle. Szoros meccset játszott Monte Carlóban Daniil Medvedev ellen, majd Münchenben (ATP 250) eljutott egészen a legjobb 8-ig. Hasonló, vagy akár nagyobb eredményt szeretett volna elérni a budapesti Gazprom Hungarian Openen, de itt meglepetésre kikapott a második fordulóban az akkor világranglista 134. Yannick Madentől.
A szezon következő nagy dobása előtt ő pedig a 61. helyen állt az ATP rangsorában.
Az első tornagyőzelem
Amíg nem érkezett meg Genf városába, azaz a Roland Garrosra való felkészülés utolsó állomására, addig a tisztes helytállásokat és az alacsonyabban rangsorolt játékosok elleni győzelmek serény gyűjtögetését lehetett Fucsovics mellé felhozni erényeknek. Ám, ahogyan a mondás is tartja, evés közben jön meg az étvágy. Sávolt Attila tanítványa azonban nem hagyta, hogy éhezzenek a vendégek. Néhányan már igazi végjátékban reménykedtek, ezek a remények pedig végül nem torkollottak hiúságba. Május 26-án megszületett az első magyar tornagyőzelem az ATP World Touron, 1985 óta, Taróczy Balázs után!
Mindig imponál az embernek, ha egy számára szimpatikus teniszező erőn felül teljesít és kivívja azt az attitűdöt a vetélytársak felől, hogy “ezzel a sráccal bizony vigyázni kell”. Az igazi dicsőség azonban azt jelenti, mikor egy hétvégi napon az illető ott áll a pálya közepén, egyik kezében egy mikrofonnal, a másikban pedig egy trófeával, miután az ember minden meccsén, minden egyes alkalommal képes volt odaállni a befejezéshez, ráadásul sikeresen!
Marci most már ezt a pillanatot is a magáénak tudhatja! Ehhez pedig nem akármilyen út vezetett. A Genfi torna első körében rögtön kiejtette az 5. kiemelt Albert Ramos Vinolast, aki korábban megjárta a Roland Garros negyeddöntőjét is. Ez egy olyan győzelem volt, ami alapvetően bravúrnak számíthat, de tudhattuk, hogy a magyarnak nem kell túlságosan kibújnia az “árnyékából”. A fiatal amerikai, Frances Tiafoe hasonló kategória volt, de még ellene is megőrizte a heti 100 százalékos szett-statisztikáját.
A folytatásban következhettek aztán az extravagáns események. A legjobb 8 között a 3-szoros Grand Slam-bajnok, Stan Wawrinka várt rá, aki bár sérülésből való visszatérése miatt igencsak messze volt a csúcsformájától, mindenképpen nehéz ellenfélnek ígérkezett. Fucsovics azonban megmutatta, hogy egy bizonytalanabb Wawrinka ellen már képes felvenni a versenyt! Mi azt, hogy?! 6/4 6/0-ra intézte el a címvédőt, bejutva ezzel élete első ATP-elődöntőjébe. S miután bizonyította, hogy képes meglepetést okozni, bizonyította azt is – igaz, ezt korábban sem lehetett kétségbe vonni – hogy hatalmas küzdő. A Steve Johnson elleni elődöntőben ugyanis 2/6 1/3-ra is állt, de képes volt innen is fordítani, 6/4 6/1-gyel!
Az első elődöntőt így rögtön az első finálé is követte, ahol aztán a német Peter Gojowczyk ellen szinte tökéletes teniszt mutatott be! Első adogatások mögött 2 (!), második mögött 7 pontot veszített el, miközben négyszer is elvette ellenfele szerváját. Mindezek tetejében pedig magabiztosan és egy ásszal tudta befejezni a meccset. 68 perc után már gondolkodhatott is, mit fog mondani a díjátadón. Kétség kívül ez volt a szezon egyik legnagyobb pillanata! A felejthetetlen élmény mellett 89 ezer Euróval gazdagodhatott, nem beszélve arról sem, hogy bekerült a top 50-be is ezzel a sikerrel.
Néhány nappal később egy újabb Grand Slam-en, a Roland Garroson is megnyerte első főtáblás meccsét a kanadai Pospisil ellen, ám a 64 között a 16. kiemelt Kyle Edmund már túl nagy falat volt a magyar számára – egy szettet azért így is nyert ellene.
A füves pályás szezon nem sokat tartogatott magában Fucsovics számára. Stuttgartban megnyerte első meccsét, de ezután Milos Raonic legyőzte, aztán pedig Hallében egy kellemetlen térdsérülés, majd Wimbledonban a trükkös francia, Julien Benneteau állította meg.
Szenzáció közeli élmények, top 40-en belül
2018 következő fénypontja a nyár végén, a US Open Series-en és magán a US Openen volt. A két legnagyobb felkészítő tornán, A torontói és a cincinnati Masters-tornákon újra megmérkőzhetett Stan Wawrinkával, két hét alatt kétszer is. A Genfben aratott váratlanul sima győzelem a kanadai összecsapás kezdetére is jó hatással volt magyar szemszögből, hiszen Fucsovics a második körös meccs első szettjét 6/1-gyel zsebelte be. A svájci azonban megemberelte magát és rövidítésben kiegyenlített. Az újabb győzelem azonban ezután is elérhető közelségben volt, de sem a döntőszettbeli break-előny, majd a zárást jelentő rövidítésben kiharcolt 4(!) meccslabda sem volt elég. Marci sajnálhatta a vereséget, hiszen győzelem esetén ő játszhatott volna Rafael Nadallal a legjobb 16 között.
Cincinnatiben aztán Roger Federerről “maradt le” Wawrinka közbenjárása miatt. Ohióban azonban egy körrel messzebbre jutott, és hát egy Masters-nyolcaddöntő Fucsovics szintjén igen jól hangzik. “Stan the Man” azonban most sokkal simábban (6/4 6/3) jutott tovább. A magyar teniszező vélhetően elfáradt a visszavágóra, hiszen eleve nagyon szoros mérkőzéseket vívott meg Guillermo Garcia-Lopez és majd Norbert Hurkacz ellen is, plusz a torna idején rengeteg eső esett, ami teljesen hektikus játéknapokat eredményezett.
Ilyen felvezetés után joggal reménykedhettünk abban, hogy összejöhet a US Openen egy a Melbourne-ihez hasonló menetelés, de nyíregyházi teniszező pechére a torna legnagyobb esélyesét, a wimbledoni és cincinnati bajnok Novak Djokovicot kapta meg ellenfélül. Fucsovics azonban megmutatta, miért nem kellemes, ha egy GS-en kiemelt teniszező top 40 tájéki ellenfelet kap az első fordulóban. Az első játszmát ugyan még magabiztosan megnyerte “Nole”, de utána valósággal “megfőtt” a szokatlanul forró New York-i időben. Marci kiegyenlített, mi több, a harmadik szettben a dupla-break-előnytől sem volt messze! Az abszolút csoda egy pillanatra közelebb férkőzött hozzánk, de amikor Djokovic átesett a holtponton, Fucsovics akkor esett bele. Ezt a helyzetet pedig a harmadik játszmát követő jeges fürdő csak elmélyítette. A későbbi bajnok szerb szempontjából 6/3 3/6 6/4 6/0-ra végződött meccsre így is büszkék lehettünk. 2010 junior wimbledoni bajnoka a találkozó túlnyomó részében bátran teniszezett, nem ijedt meg Djokovictól.
Az ősz természetesen a távol-keleti kemény pályás és az európai fedett pályás tornákról szólt. Legnagyobb örömünkre innen sem maradt adós az eredményekkel. A pekingi ATP 500-as tornán három olasz teniszezővel is megmérkőzhetett. Előbb visszavágott Andreas Seppinek a Canberra-i döntőért, aztán pedig visszavágott a budapesti bajnok és Roland Garros-elődöntős Marco Cecchinatónak is a müncheni negyeddöntőért – mind a kettő magabiztos, kétszettes győzelem volt. Kiharcolt egy újabb negyeddöntőt egy ilyen kategóriájú tornán, akárcsak tavaly Bázelben. Fabio Fogninivel azonban nem bírt.
A legmagasabban rangsorolt itáliai teniszező ellen aztán további két meccsre is fel kellett készülnie a szezon végén. Bécsben, nem kevés magyar néző előtt harcolta ki a negyeddöntőbe jutást, ráadásul úgy, hogy elveszítette az első játszmát. Nem vitt véghez Hollywoodi vászonra férő fordítást azon a meccsen, de azt nyilatkozta, hogy lélektanilag karrierje legnagyobb győzelmét aratta a legjobb 16 között. Az osztrák fővárosban is aztán a 8 között búcsúzott, itt a kazah Kukushkin állította meg, de nagyon szoros meccsen kapott ki (6/4 6/7(2) 6/7(4)).
Párizsban, a Bercy-csarnokban adatott meg az újabb mérkőzés Fognini ellen, miután másodjára is legyőzte idén Benoit Paire-t, de az év végére sokmás vetélytársához hasonlóan elfáradt fizikálisan. Kiújult a Halléban összeszedett térdsérülése, így végül nem vállalta a részvételt a szezon utolsó Masters-tornájának második körében. Felemásan zárult ezzel egy igazán dicsőséges szezon.
Ez azonban nem árnyékolhat be semmit Fucsovics évének értékelése kapcsán. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy van magyar férfi teniszező az ATP World Tour-on! Nemcsak az eredményeket volt jó látni, hanem azt is, hogy hétről hétre döntögette meg saját csúcsait a világranglistán, ahol az év végére a jól hangzó, 36. helyig jutott el. Ehhez pedig ténylegesen is olyan teniszt nyújtott, ami a bő élmezőnyhöz szükséges!
2019-re persze így rengeteg védendő pont lesz majd előtte, ám joggal reménykedhetünk a hasonló, vagy akár jobb folytatásban!
A kiemelt kép forrása: atpworldtour.com