Szezonsumma 2018: Dicsőség után visszaesés
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban. Következő epizódunk főszereplője Roger Federer, aki az esztendő elején rekordokat döntögetett, de utána alulmúlta tavalyi önmagát.
Roger Federer 2017-ben véghez vitte a tenisztörténelem egyik legnagyobb visszatérését, megnyerte az Australian Opent és Wimbledont, illetve még három Masters-címet is bezsebelt. Újra az örökifjú svájcit ünnepelhette mindenki, ám 2018-nak abban a tudatban kellett nekivágnia, hogy rengeteg ranglistapont megvédésére kényszerült és óévi teljesítményével mindenki számára (beleértve önmagát is) magasra tette a lécet. Célja nem lehetett más, minthogy a lehető legközelebb maradjon ehhez az etalonhoz.
Kétszer tíz és a legidősebb világelső
Idén sem táblázta be túlságosan a naptárát a svájci, újfent olyan menetrendet állított össze, amely a lehető legtöbb sikert és egyben a lehető legkevesebb erőfeszítést teheti lehetővé. Melbournebe, az Australian Openre úgy utazhatott címvédőként, hogy előtte honfitársa, Belinda Bencic oldalán megnyerte Perthben a Hopman Kupát. Az év első Grand Slam-tornáján aztán a többi eredmény az ő malmára hajtotta a vizet és első top 10-es ellenfelét “csak” a döntőben kaphatta, Marin Cilic személyében. Az odáig vezető út – melynek Fucsovics Márton is résztvevője volt a 4. körben – legnehezebb pillanata a Tomas Berdych elleni negyeddöntő első játszmája volt, melynek túlnyomó részében a cseh teniszező állt jobban, s ahhoz is közel állt, hogy megszakítsa Federer addigi szetthibátlanságát. Berdych teljesítőképességének határa azonban sokadjára is addig tartott, amíg a “Nagy Négyes” valamely tagjával nem találkozott. Végül játszmavesztés nélkül érte el a döntőt a címvédő, a legjobb 4 között be sem kellett fejeznie a meccset Hyeon Chung ellen, mert a torna felfedezettjét hólyagsérülés hátráltatta a játékban.
A finálét is megnyerte aztán Cilic ellen, ám az 5. kiemelt horvát jóval nagyobb akadály elé állította a svájcit, mint addig bárki más. Cilic azonban a döntőszett kikényszerítésénél többet nem tudott elérni. Federer ezt nem hagyta és megszerezte karrierje 6. AO-címét, beérve ezzel Novak Djokovicot és Roy Emersont. Még jelentősebb mérföldkövet ért el azonban 20. Grand Slam-bajnoki címével, természetesen ő lett az első férfi teniszező, aki elérte ezt az álomhatárt. A döntő díjátadója aztán emlékezetesre sikeredett: miután 2006-ban bajnokként és 2009-ben pedig döntősként sírta el magát, idén sem bírt a könnyeivel. Természetesen attól hatódott meg, hogy 20. sikerét érte el a nagy tornákon.
A huszadik.
Kép forrása: gqindia.com
Ezután általában a bázeli nagyobb szünetre szokott vonulni, s van hogy legközelebb csak Indian Wellsben láthatjuk, de nem sokkal az Australian Open után elérhető közelségbe került a világelsőség, amit Rafael Nadal bitorolt 2018 telén. Federer legnagyobb vetélytársa tervezte, hogy elindul a rotterdami fedett pályás versenyen, ám az Ausztráliában összeszedett csípősérülése megakadályozta ebben. Következhetett tehát egy időszak, mikor garantált volt, hogy nem szerez ranglistapontokat a spanyol. Ezt kihasználva Federer “last-minute jegyet” vett Rotterdamba és ott volt a holland kikötőváros tornáján azzal a céllal, hogy 2012 után újra világelső lehessen. A plusz munka nem vált feleslegessé: az élre ugráshoz legalább az elődöntőig el kellett jutnia az ATP 500-as tornán, ennek pedig eleget is tett. Robin Haase negyeddöntős legyőzésével bebiztosult, hogy Andre Agassi rekordját megdöntve 36 évesen és 195 naposan az Open Éra legidősebb férfi világelsőjévé vált.
Grand Slam-győzelem után világelsőséget is ünnepelhetett.
Kép forrása: skysports.com
E hatalmas mérföldkövet aztán tornagyőzelemmel ünnepelhette meg, Grigor Dimitrovot legyőzve a döntőben. Minden úgy folytatódott tehát, ahogyan befejeződött az előző esztendő: összejött egy újabb Grand Slam, nem sokkal később pedig az újabb világelsőség is. Roger Federer vereség nélkül várhatta a tavaszt.
Intő jelek
A svájci naptárából nem maradhatott ki természetesen a “Sunshine Double”, azaz a tavaszi, amerikai kemény pályás versenyek sem, hiszen Indian Wellsben és Miamiben is címvédő volt. Annak rendje szerint előbb a kaliforniai tornát rendezték meg, ahol szettveszteség nélkül eljutott az elődöntőig. Itt Borna Coric várt rá, s a meccs előtt még nem is gondolhatta igazán, hogy a fiatal horvát lesz az egyik legnagyobb mumusa idén. Coric pár éve roppant fiatalon tört be a tágabb élmezőnybe, de pont 2017 után kezdhettek el tartani a sportág kibicei attól, hogy megállhat a fejlődésben. Coric időben lépett ki az árnyékából. Nemhogy eljutott egy Masters-torna elődöntőjéig, de ott aztán a sportág egyik legnagyobb alakjának okozott roppant kellemetlen órákat. Federer 2 óra 20 perces, szoros csatában vívta ki a finálét, ahol Juan Martin Del Potro várt rá. A hórihorgas argentin aztán a szezon egyik legjobb meccsén, három bajnoki labdát hárítva – fogadóként (!) – szakította meg az ekkor 36 éves teniszező idei veretlenségét.
Egy Del Potro elleni vereségre még azt lehet mondani, hogy “belefér”, de ami utána történt Miamiben, az a szezon egyik legnagyobb meglepetését okozta. Ennek letéteményese pedig nem volt más, mint Thanasi Kokkinakis. A fiatal ausztrál a selejtezőből jutott fel a főtáblára Floridában, majd egy győztes fordulót követően megmérkőzhetett az erő-nyerő Federerrel. A világranglista 175. (!) helyezettjeként aztán le is győzte az éllovast döntőszett tie-break-ben és 2003 után ő lett a legalacsonyabban rangsorolt teniszező, aki legyőzte az aktuális világelsőt. Érdekesség, hogy a legutóbbi Dávid-győzelem Góliát felett ugyanitt történt, akkor Fransisco Clavet (173.) nyert Lleyton Hewitt ellen. Federer nemcsak első miami meccsét veszítette el, de ezzel a világelsőséget is.
Idén meglepték az ausztrálok.
Kép forrása: tennis.com.au
S ahogyan azt mindenki készpénznek vette a bejelentés előtt, idén is feláldozta a teljes salakszezont Wimbledon oltárán. Első felkészítő versenye természetesen Stuttgartban volt, ahol megszerezte pályafutása 98. tornagyőzelmét, olyan füves-specialista teniszezőket legyőzve, mint Mischa Zverev, Nick Kyrgios, és a döntőben Milos Raonic. Szinte kézenfekvő volt, hogy a bűvös 99-es határt egyik kedvenc versenyén, Halléban érje el. Itt is eljutott a fináléig, de a nehézkes győzelmet intőjelül szolgálhattak Borna Coricnak, ő pedig ezt kihasználva Indian Wells után ezúttal már le tudta győzni Federert, megakadályozva ezzel a helvét 10. sikerét a német városban.
Sokkoló vereségek
Lényegiekben nem alakult rosszabbul az idei füves pályás felkészülése Federernek, mint a tavalyi. Sőt, míg 2017-ben Stuttgartban csak egy kört ment, úgy idén mindkét “előszobában” legalább az döntőig jutott el. Így Wimbledonban mint címvédő, favoritnak számított. Az év harmadik Grand Slam-tornáját megelőzően azonban történt egy korszak lezáró változás, melyről már korábban is szóltak pletykák. Roger Federer Wimbledonban már nem a Nike ruháit hordta, hanem az Uniqlo-ét (Novak Djokovic korábbi, Kei Nishikori jelenlegi öltöztetője). Állítólag 10 évre és 300 millió dollárért írt alá a japán cégnél, ezt azonban megerősíteni és cáfolni sem tudta még senki – az állítás amúgy is hagy maga után kívánni valót, hiszen hiába vannak még ambíciói, aligha fog még 10 évig versenyezni. Federer és a “pipás márka” az elmúlt évtizedek során összeforrt, s e két jelenség olyan eszenciát alkotott, mint például Bud Spencer és “magyar hangja”, Bujtor István.
Az újítás azonban csak a nézőknek okozott diszharmóniát, a svájcinak nem. Ő ugyanolyan léptekben haladt fordulóról fordulóra legsikeresebb tornáján, ahogyan a legszebb napjaiban, s szettveszteség nélkül jutott be a legjobb 8 közé. Itt a dél-afrikai Kevin Anderson várt rá, aki ellen hasonlóan jól alakultak a dolgok: megnyerte az első két szettet majd a harmadikban is meccslabdához jutott. Ki gondolta volna ekkor, hogy néhány órával később még a pályán van, s aztán nem is ő fogadhatja a gratulációt? Anderson az év egyik legnagyobb meglepetését okozta, s vitte véghez az egyik legnagyobb fordítást: 0-2-ről kiegyenlített majd a döntőszettet 13/11-re nyerte meg.
2011 után újra elbukott egy wimbledoni negyeddöntőt dupla-szettelőnyről.
Kép forrása: dnaindia.com
A folytatásban ugyanúgy alakult a menetrend, mint tavaly: idén is egy Masterst vállalt be Federer a US Open előtt, most azonban nem a kanadai Rogers Cupot, hanem a Cincinnati tornát. Számokban nem járt rosszabbul, hiszen azt a 600 pontot, amit a játék hiánya miatt elveszített Torontóban, azt visszaszerezte Ohióban. A cincinnati fináléban a wimbledoni bajnok Djokovic ellen játszhatott, de nem tudta megakadályozni abban a szerbet, hogy 5 sikertelen kísérletet követően megkaparintsa Masters-kellékének utolsó hiányzó darabját.
A US Open Seriesen mutatott játékával nem feltétlen szolgált rá arra, hogy magán a US Openen esélyesként számoljanak vele, de mindenféleképpen ő jelentette a Rafa Nadalt és Djokovicot követő szintet az esélylatolgatásokban. Az év utolsó nagy tornájának kezdetét aztán nagy remények övezték, hiszen úgy alakult a sorsolás, hogy már a legjobb 8 között összekerülhetett ismét szerb vetélytársával. Djokovichoz hasonlóan ő is szállította a papírforma eredményeket. Egyre közelebb és egyre reálisabb volt az álomnegyeddöntő, amelyhez fűzött reményeket csak tovább erősítette, hogy Federer minden eddiginél könnyebben tudta legyőzni azt a Nick Kyrgiost, aki ellen szinte mindig garantált a döntőszett és az azt lezáró tie-break. A svájci számításait aztán egy másik ausztrál húzta keresztül.
Szinte szó szerint “megfőtt” New Yorkban Federer.
Kép forrása: findallnews.co.za
John Millman a US Open ideje alatt a világranglista 56. helyén állt, így azzal, hogy bejutott a legjobb 16 közé, karrierje legnagyobb eredményét érte el. Következő mérkőzése szinte ajándék volt, hiszen Federer személyében egyik ütőpartnerét és jó ismerősét köszönthette. Semmi veszítenivalója nem volt, az esélytelenség nyugalma pedig “megágyazott” az utóbbi évek egyik legváratlanabb eredményének. Millman kiejtette a svájcit és megakadályozta a Djokovic elleni rangadót! S nem is csak maga a végeredmény előtt állt döbbenten a “tenisztársadalom”, hanem azelőtt is, ahogyan az kialakult. Federer karrierje egyik legrosszabb teljesítményét – elmondása szerint (is) – tette le a pályára: 77 ki nem kényszerített hibát és 10 kettős hibát ütött, első adogatásainak pedig csak a 49 százaléka ment be. E leszerepléshez pedig hozzájárult a szokatlanul meleg New Yorki időjárás. Hiába volt esti mérkőzés, a légkör nem lett kellemesebb, a 20-szoros Grand Slam-bajnok elmondása szerint annyira elviselhetetlen volt a légkör az Arthur Ashe Stadionban, hogy volt hogy nem kapott levegőt. Millman is érezte, hogy nem volt valami rendben Federerrel: hiába érte el karrierje legnagyobb győzelmét, nem ünnepeltette magát.
Közel a százhoz
A szezon utolsó etapját a Shanghai Mastersen kezdte meg. Első két meccsén Daniil Medvedev és Roberto Bautista-Agut ellen egyaránt elveszített egy szettet, de így is beverekedte magát a legjobb 8 közé. Ott a jó formának örvendő Kei Nishikori várt rá, s bár ő bizonyult a legnehezebb ellenfélnek addig, őt verte meg a legkönnyebben, két játszmában. Címvédőként így az elődöntő elérése elfogadható teljesítménynek számított, de Borna Coric ennél tovább nem engedte: a fiatal horvát idei harmadik egymás elleni összecsapásukon másodjára győzte le, ráadásul most kettő játszmában.
Következhetett végül az őszi fedett pályás szezon Európában. Hol máshol, mint szülővárosában, Bázelben lépett pályára legközelebb? Lehet akármilyen éve Federernek, otthonában mindig eredményesen tud teljesíteni, s ez nem történt másképp 2018-ban sem. Bejutott a 12. döntőjébe, amit aztán meg is nyert a meglepetés-ember, Marius Copil ellen. 9. alkalommal nyerte meg a Swiss Indoorst és egyetlen egy sikerre került karrierje 100. tornagyőzelmétől.
9. otthon, 99. összességében.
Kép forrása: reuters.com
Mint kiderült, a centenáriumi diadalra még várnia kell. Előzetes tervei ellenére mégis elindult az év utolsó Master-tornáján, a párizsi Bercy-csarnokban, ahol erőnyerősége és Milos Raonic visszalépése miatt két győzelem is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy bejusson az elődöntőbe. Itt Cincinnati után újra Djokovic volt az ellenfele, a bombaformában lévő szerb ellen akkori önmagához képest remekül játszott, ami elegendő volt ahhoz, hogy a szezon egyik legjobb meccse kerekedjen ki belőle. Ahhoz azonban nem, hogy le is győzze az év végi világelsőt.
A szezont pedig természetesen a londoni ATP Finalson zárta, ahol Dominic Thiemmel, Kevin Andersonnal és Kei Nishikorival került egy csoportba. A japán ellen játszotta első meccsét, mely során majdnem olyan rossz teljesítményt tett le az asztalra, mint John Millman ellen. A csúfos, kétszettes vereség ellenére mégis csoportgyőztes lett az osztrák és a dél-afrikai legyőzésével. Aztán tavalyhoz hasonlóan az elődöntő jelentette a végállomást az O2-Arénában, miután a későbbi bajnok, Alexander Zverev remek teljesítményének köszönhetően legyőzte.
Nehéz megállapítani, hogy mégis milyen szezonja volt Roger Federernek. Benne maradt a világranglista top 3-ban, volt világelső és megnyerte az Australian Opent – ezek jó eredmények. Azonban ami kivetni valót hagyhat maga után, az a teljesítmény minőségének az eloszlása időben, hiszen a Melbourne-i sikert csak két tornagyőzelem követte az év egészében, mindemellett olyan vereségekbe szaladt bele, melyeken talán inkább saját magát verte meg , mint az aktuális ellenfél (lásd: Millman és Anderson ellen). Ez a nem megfelelő koncentrációra adhat okot, ezt pedig néhány szakértő éri tetten idei szezonjával kapcsolatban.
Sokan és sokszor felrótták neki, hogy már nem a régi, de ő az ilyen pillanatokban rendre rárúgta az ajtót a kételkedőkre, akiknek azért a megannyi “feltámadás” miatt érdemes lenne megvárni a 2019-es évet, hogy megbizonyosodjanak álláspontjukról.
A kiemelt kép forrása: sbnation.com