A címvédő világelső
A mai napon pályára lép a címvédő, világelső Naomi Osaka. Nem lenne furcsa ezt olvasni olyasvalaki számára, aki az utóbbi 6 hónap során nem követte a teniszt, vagy nem látta Osaka meccseit. Gondoljunk csak bele, utoljára keménypályás Grand Slam-tornán a 2018-as Australian Openen veszített mérkőzést, Simona Halep ellen. Igen, akkor, amikor még Novak Djokovic legutolsó Grand Slam-győzelme a 2016-os Roland Garros volt (csak hogy érzékeltessem, milyen régen volt). A melbourne-i döntő után Osaka kérdés nélkül a világ legjobb játéka volt, aki ráadásul a legnagyobb versenyekre időzi a legjobb teniszét.
A döntő óta eltelt időszak persze egészen más volt. Sorozatos vereségek, kis és nagy versenyeken is, a salakszezon és végül Wimbledon is elég csúnya véget ért Osaka számára. A képet árnyalja, hogy Kanadában és Cincinnatiben már kezdett életjeleket mutatni, mindkét versenyen a negyeddöntőig jutott, csakhogy az utóbbi versenyen sérülés miatt fel kellett adnia a meccsét. A US Open előtti edzésein is látszik, hogy valószínűleg még nem 100%-osan épült ebből fel. Így érkezik tehát életében először címet védeni New Yorkba.
Be kell ismernem, kedvelem Naomi Osakát és úgy érzem nagy szüksége van rá a tenisznek. Kifejezetten tetszik az okos támadótenisze, amelyben benne van kockázat, de ugyanakkor stabilan képes egy hosszú labdamenetet is végigjátszani, ha arra van szükség és nem csak Ostapenko-módra csapkodja a labdákat, amerre épp áll. Komplett teniszről van szó, amelynek nincs súlyos gyenge pontja és ami a legfontosabb, alakítható, formálható. Komoly lehetőség van benne, sőt, az ATP NextGen-el ellentétben nem csak lehetőség, hanem már most jelentős eredményei is vannak. Sok kiváló játékos egész karrierje során nyer két Grand Slam-tornát, olyanok is, mint például Amélie Mauresmo vagy Li Na. Osaka ezt a szintet már most elérte, de mind érezzük, hogy ennél is több van benne. Visszafogott beszédstílusából fakadó egyénisége és egyedi humora alapján megvan a megfelelő egyénisége és a megfelelő tenisze is ahhoz, hogy akár éveken át a teniszvilág vezetőinek egyike lehessen, aki évről évre nyeri a nagy tornákat és aki rajongók tömegét tudja lázba hozni. Ehhez azonban első lépésként ki kell jönnie abból a gödörből, amelybe most belekerült. És persze lehet sejteni, hogy hol kezdődött mindez.
A kép forrása: businessinsider.com
Az idei év egyik legváratlanabb, legvitatottabb döntése volt a világelső szakítása az edzőjével, Sascha Bajinnal. Senki nem tudja mi zajlott le pontosan a háttérben, itt nem is ebbe szeretnék mélyebben belemenni. Osaka homályos utalásokat tett, hogy kibeszélték a háta mögött, meg hogy már nem volt kedve felkelni edzeni Bajin mellett. Bármi is történt, a lényeg, hogy valószínűleg nem volt már meg az az emberi kapcsolati alap, amivel együtt lehetett volna dolgozni. Ilyen esetben nem lehetett más a döntés, mint az edzőcsere, mert hosszú távon az a legfontosabb, hogy a játékos élvezze is a közös munkát. Az együtt töltött idő alatt azért ki lehet ismerni egy edzőt, egy világelsőnek pedig nem kell minden egyes mérkőzés előtt órákig az edzővel konzultálni ahhoz, hogy teljesítsen. Nyilván sok tanácsot megjegyzett és néha tud is arra következtetni, hogy mit mondana Bajin, ha erre van szüksége.
Fontos megjegyezni, hogy ha valaki hosszú távon akar sikeres lenni, az eleve nem függhet egyetlen edzőtől. Ritka, hogy mondjuk egy edző 15 éven át, egész karrierje során a tanítvány mellett maradjon, és persze a tenisz maga is folyamatosan változik, akár még az is lehet, hogy 10 év múlva Sascha Bajin tanácsai közel sem érnek annyit, mint a mostani teniszben.
Augusztusi Twitter bejegyzése alapján nem lehet kérdés, hogy érzelmileg eléggé a mélypontra került Osaka a szakítást követő vereségsorozatnak köszönhetően, azonban neki és bármely fiatal játékosnak meg kell tanulni túllépni az ilyeneken. Emberekkel dolgoznak együtt és néha az emberi kapcsolatok nem működnek úgy, ahogy szeretnénk, néha nem illenek össze azok, akik együtt kívánnak dolgozni. A jelenlegi edzője Jermaine Jenkins, aki Venus Williams csapatában dolgozott korábban, nyilván ő is ért a játékhoz. Persze az is lehet, hogy vele nem illik szakmailag sem össze, de az viszont nem lehet, hogy csakis egyetlen ember segédlete mellett legyen képes sikereket elérni.
Nem kérdés, hogy Osaka vereségsorozatában nagy szerepet játszott ez az ügy, azonban hiba lenne, ha csak az edzőkérdésre fognánk a világelsőség utáni visszaesést. Amikor Roger Federert nemrég megkérdezték, hogy mi lehet az oka Osaka vereségeinek, az válaszolta: Néha nincs magyarázat, a vereségek csak megtörténnek.
A kép forrása: The Economic Times
Szerintem érthető, mire gondolt itt Federer. Nincs magyarázat, vagyis a magyarázat valami olyan alapvető része a tenisznek, ami ellen nem lehet küzdeni. A formák a teniszben ingadoznak, minden játékosnál. A jó időszak után egy rosszabb jön és fordítva. Könnyebb mélyről a csúcsra jutni és a csúcsról a mélybe zuhanni, pontosan ismerjük ezt a dinamikát, ismerjük az okait is, még a legkiegyensúlyozottabb teniszezőkre is jellemző. Serena Williams vagy Rafael Nadal például kifejezetten élvezik, ha egy visszatérés után, kevés elvárással, alulról kezdve játszhatnak, javul a teljesítményük is. Federer azt is elmondta, hogy amikor ő berobbant, utána ő is egy ideig szenvedett (2003-ban), mert mindenki őt akarta elverni, mindenki nagy meccsnek tartotta, ha ellene játszhat és alaposan ismerték az erősségeit. Ha ebből a szempontból nézzük, jól is jöhet Osakának, ha „túl lesz” ezen a US Openen és nem úgy írnak majd róla, hogy a „címvédő világelső”. Ha egy kicsit kevesebb figyelem fordul felé, akkor talán hosszabb távon tud majd gondolkodni és ez segíthet a javulásban. Ha a negatív időszaknak vége, akkor újra egyre jobb formába fog tudni kerülni, hogy újra a csúcson legyen és aztán persze megint visszább essen kicsit. Ez pedig már túlmutat Bajinen.
Egyedül arra kell figyelnie, hogy egy ilyen időszak alatt azért egy bizonyos szinten megmaradjon, ne essen ki mondjuk a top30-ből vagy top50-ből. Egy idősebb, rutinosabb játékos persze onnan is visszatérne, de egy fiatal, akinek nincs tapasztalata visszatérések terén, nem biztos. Láttunk már olyat, hogy egy fiatal játékos a kezdeti sikerek után annyira visszaesett, hogy már teljesen beleszokott abba a szintbe és nem tudott többé visszatérni a korai sikerei szintjére. Ana Ivanovic vagy Eugenie Bouchard idevágó példák lehetek. Ha túl sokáig marad „mélyen”, az az önbizalma, hite kárára mehet, ezért nem szabad beletörődnie a vereségekbe, inkább hagyjon akkor ki némi időt, ha az kell.
Ezen a US Openen tehát nem Osaka az esélyes, sőt, nem is egyike a fő esélyeseknek. Mivel nincs komoly formában, így valószínűleg nem derül fény a nagy kérdésre, hogy hogy bírja a nyomást címvédőként, hiszen ha veszít, az valószínűég inkább lesz indokolható a formájával. Ennek ellenére persze igaz a nagy közhely, hogy egy új helyzetben bármi lehet, a pálya akár a pozitív emlékeket is előhozhatja (vagy a döntő alakulása miatt a negatívakat is).
Akármi lesz, Osakának előre kell nézni és hosszú távra tervezni. Szüksége lesz rá a női tenisznek a következő 15 évre.
A kiemelt kép forrása: CNBC.com