Djokovic felérkezett Federerre és Nadalra! Ismét megnyerte Wimbledont!
Matteo Berrettini rendesen megszorongatta a szerbet, de a történelmi pillanatot nem lehetett elkerülni végül.
A nyitójátszma első fele arról szólt, hogy ki tud hamarabb megnyugodni. Mindkét fél izgulhatott, Berrettininek elvégre ez volt az első Grand Slam-döntője, Djokovic pedig Federer és Nadal rekordjára hajtott, vagyis a 20. major címre. A világelső keze talán meg is remegett a meccs elején, mert nem volt túl még a második adogatójátékán sem de máris 3 kettős hiba volt a neve mellett. Nem sok időbe telt azonban, hogy felvegye a ritmust: övé volt az első break a meccsen, ebből fakadó előnyét pedig sokáig meg is tudta tartani.
Jött azonban az 5/2-es állás, amikor Berrettininek a szettben maradásért kellett szerválnia. Az olasz ekkor még nem nagyon találta a helyét a pályán és bele is bonyolódott egy nagyon hosszú játékba, mely során még egy játszmalabdát is kellett hárítania. A maratoni game alatt viszont szépen, lassan „megérkezett a mérkőzésbe”. A majdnem 10 perces játék megnyerését karjai szerény kitárásával konstatálta, kérve ezzel az ovációt a Centerpálya közönségétől. Több nem is kellett a hetedik kiemeltnek, tenisze egyre energikusabb lett és némi meglepetésre, tie-breakben megnyerte a nyitószettet. Ha valaki az első Grand Slam-döntőjén Novak Djokovicot szeretné legyőzni, elengedhetetlen a vezetés megszerzése. Nos, ez Berrettininek sikerült.
Az olasz szerezte meg a vezetést egy nagy fordítás után.
Kép forrása: twitter.com/Wimbledon
Aligha gondolta volna az olasz, hogy a következő négy játékban nem lesz sikerélménye, márpedig ez történt. Djokovic a hátrány tudatában elkezdett jobban játszani, a kétszeres címvédőre rá is fért a javulás, mert kicsit passzívnak tűnt annak ellenére is, hogy olykor-olykor 200 kilométer/órás sebességű szervákat is úgy tett vissza a pályára, hogy abból ő nyerte meg az adott labdamenetet. A világelső aztán egy újabb szettben jutott el az 5/2-es vezetésig, de ismételten nem tudta innen egyből lezárni azt: miután elbukta az adogatását, fogadóként semmi-40-ről veszítette el a következő játékot is, magyarán három játszmalabdát tékozolt el. Ismételten nem nézett ki jól Djokovic „aurája”, de 5/4-nél már nem adott esélyt Berrettininek és háromnegyedóra alatt sikerült kiegyenlítenie.
A harmadik szett már olyan, minőségi labdameneteket hozott, amilyet az átlag teniszrajongó elvár egy Grand Slam-döntőtől. Mindez úgy is elmondható volt, hogy a játszma elején a világelső elvette ellenfele szerváját, az olasznak így az eredmény után kellett mennie. Az ő tenyeresei „egyre nagyobbat szóltak, miközben technikás megoldásokkal is megörvendeztette a nagyérdeműt. Djokovic kicsit passzív volt a szettben, legalább is az 5 nyerője erre enged következtetni, de emellé csak 3 ki nem kényszerített hibát vétett, mindemellett a látványos befejezéseket akkor hozta, amikor nehéz helyzetbe került. A felek ugyanannyi pontot nyertek a harmadik játszmában (28-28), de ahogyan jó párszor megtörtént már egy Djokovic-meccsen, most is a szerb tette fel az i-re a pontot. Újabb lépést tett ezzel a hőn-áhított 20. Grand Slam-győzelem felé.
Hatalmasat kellett küzdenie Djokovicnak a történelmi sikerért.
Kép forrása: twitter.com/ATPTour
A világelső szimpatizánsai azt remélhették, hogy a hátrány miatt Berrettini játéka megtörhet, ám csalódniuk kellett, mert az olasz képes volt tartani a tempót. Sőt: volt, hogy ő diktálta azt. 3/2-re vezetett a negyedik játszmában, mikor két, egymást break-labdát harcolt ki, de Djokovic szenzációs megoldásokkal színezve hárította őket és végül hozta a szerváját. Ez a game pedig a végjátékra is hatással volt végül. Berrettini következett adogatni és 30-mindnél a szerb egy hosszabb labdamenetet egy olyan tenyeres kereszttel nyert meg, amilyet talán csak ő tud ütni a mezőnyben. A következő pont alapvolnal-ütés nélkül ért véget, Berrettini kettős hibával veszítette el a szerváját. Innen pedig már tényleg nem volt visszaút. Djokovic egy hosszabbra nyúlt játékban megnyerte a mérkőzést – közel három és félórás csatában – hatodik alkalommal Wimbledont és ami a legfontosabb huszadik alkalommal egy Grand Slam-tornát.
Végeredmény: Novak Djokovic (szerb, 1.) – Matteo Berrettini (olasz, 7.) 6/7(4) 6/4 6/4 6/3
Megtörtént tehát a történelmi pillanat. Novak Djokovic immáron ugyanannyi GS-sikerrel büszkélkedhet, mint a két nagy vetélytárs: Roger Federer és Rafael Nadal. Kimondani is elképesztő, hogy van egyáltalán olyan férfi teniszező, akinek 20 GS-győzelme van – pláne az, hogy három ilyen klasszis is van, ráadásul egy és ugyanazon korszakban. Rod Laver óta (1969) a szerb az első teniszező, aki az adott naptári év első három major tornáját megnyeri. Jó kérdés, hol ér véget ez a sikersztori? A szerbnek már csak a US Open hiányzik, hogy az ausztrál legenda után ő is megcsinálja a Naptári Grand Slamet, ami talán a legnagyobb tett, ami véghez vihető ebben a sportágban.
Matteo Berrettini is megérdemli a dicsérő szavakat. Szinte tökéletes füves pályás szezont tudhat maga mögött, amit azzal koronázott meg, hogy a Queen’ Club-i verseny megnyerése után először döntőzhetett a négy nagy torna valamelyikén. Az olasz pedig felnőtt a feladathoz, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Djokovic nyilatkozata a díjátadón: a világelső azt mondta neki bíztatva, hogy ez csak a kezdet.
Wimbledon történetének első olasz döntőse.
Kép forrása: twitter.com/Wimbledon
A férfi tenisz azonban most némileg pihenőre vonul. A következő hetekben „átmeneti” tornák lesznek, leginkább salakpályán Európában. Július végén Olimpia – habár a fogadtatása a körülményeknek még érdekes lehet – augusztusban pedig kezdődik az amerikai kemény pályás idény, végén a US Opennel, ahol talán a mostaninál is nagyobb történelmi pillanata érkezhet a tenisznek…
Borítókép forrása: twitter.com/Wimbledon