Szezonsumma 2016: Komoly elégtétel következményekkel jár
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyek, játékosok idei teljesítményei kerülnek górcső alá sorozatunkban. Mostani cikkünkben Novak Djokovicról lesz szó, aki a régóta áhított Roland Garros győzelem után talán túlságosan is megnyugodhatott, ez pedig az év végi világelsőségébe került.
A 29 éves szerb teniszező 2015-ben a tenisztörténelem egyik legnagyobb dominanciáját valósította meg. Erre az évre sokan elkezdték félteni, hogy lehet, túl nagyra tette fel a mércét, és azt a teljesítményt képtelenség újra véghezvinni. Szinte mindenhol címvédőként indult idén, mégsem változott a motivációja. Ott volt ugyanis a Roland Garros, ami még mindig hiányzott a Grand Slam-gyűjteményből. Emiatt joggal lehetett azt gondolni, hogy „Nole” hasonló elszántsággal vág neki 2016-nak is.
Status Quo
Az év első hónapjaiban jelek nem mutatkoztak arra, hogy bármennyit is visszavenne a tempóból. Dohai tornagyőzelemmel melegített legeredményesebb GS-ére, az Australian Openre. A katari döntőben Rafael Nadalt győzte le nagyon simán (6/1 6/2), a meccs kapcsán a spanyol azt mondta, nem látta még így játszani régi, jó vetélytársát. Ennek a lendületnek viszont nem mutatkoztak egyből jelei Melbourneben. A legjobb 16 között Gilles Simon ellen kínkeserves mérkőzésen nyert, öt szettben, több mint 100 (!) ki nem kényszerített hibát vétve. Az ezt követő meccseken viszont újra legnagyobb fegyverét, rendkívül gyors formaidőzítését mutatta meg a világnak.
Hatodik csók a Norman Brookes-kupára
Kép forrása: ibtimes.co.in
Nishikorinak nem osztott sok lapot, majd Roger Federert az elődöntőben élete egyik legjobb teniszével ejtette ki. A változatosság kedvéért Andy Murray várt rá a fináléban. A skót ellen már nem volt szükség hasonlóan jó játékra, de így is könnyebben nyert, mint a 2015-ös döntőben (6/1 7/5 7/6(3)). Megszerezte ezzel 11. Grand Slam-győzelmét és 6. Australian Open-sikerét. Utóbbival az „Open éra” legeredményesebbjévé vált, összesített tekintetben pedig Roy Emersonnal lett társ-rekorder. Legközelebb februárban lépett pályára, szokás szerint Dubaiban, ahol viszont borzolta a kedélyeket, mert a Feliciano Lopez elleni negyeddöntőt szemfertőzés miatt feladta, nem is fogadta ezt pozitív ovációval a közönség. Tavasszal aztán szóba sem jött ez az eset, Indian Wellsben és Miamiban immáron egymás után harmadjára sem talált legyőzőre. Előbb Milos Raonicot, aztán Kei Nishikorit verte meg a végső győzelemért. Sokkal nehezebb meccseket játszott, mint tavaly, de elhivatottságával senki sem tudott szembe szállni, még Nadal sem az Indian Wellsi elődöntőben (7/6(5) 6/2). A salakszezon előtt úgy érezhettük, mintha nem is kezdődött volna új idény.
Champion de Paris
Jött aztán a hideg zuhany Monte Carlóban, ahol Djokovicnak már nem sikerült a címvédés. A szezon egyik legnagyobb meglepetése történt meg, amikor legelső meccsén kikapott a cseh Jiri Veselytől. Utólag elmondható, hogy akkor csak rossz napot fogott ki. Nem sokkal később a madridi Masters tornán újra régi fényében tündökölt. A döntőbe szett elvesztése nélkül jutott be, ahol újra Andy Murray volt az ellenfél. Ezen a meccsen is nála volt a karmesteri pálca, a skót nagyon küzdött, de megint csak a meccs lezárásának meghosszabbításáról gondoskodott (6/2 3/6 6/3). A szerb sikerével tovább folytatta a Nadallal megvívott versenyt, ami a Masters-győzelmeket illeti, és 29. trófeájával egyedüli rekorderré lépett elő. A 30-at nem sikerült megszereznie Rómában, hiába jutott el itt is a döntőig. Címvédőként nem volt jó hete a Foro Italicón. A nyolcaddöntőben a brazil Thomaz Bellucci 6/0-ra nyerte meg ellene az első szettet. Djokovic viszont hozta ezután a formáját. A következő körben, a legjobb 8 között Nadalt egy pazar meccsen győzte le 7/5 7/6-ra. A Nishikori elleni elődöntőben viszont újra akadozó játékot láthattunk tőle, főleg, ami a mentális szegmenset illeti. Szetthátrányból kellett fordítania és rég nem látott rossz statisztikája volt a break-labdák kihasználásában. A győzelem ugyan meg lett, de nem tudta rögtön befejezni a meccset (2/6 6/4 7/6), ezzel pedig túl nagy árat fizetett. Másnap ugyanis nem sok esélye volt a nagyon magára találó Murray ellen (3/6 3/6).
A várva várt győzelem pillanata
Kép forrása: blogs-ft.com
A Roland Garrosra esélyesként érkezett meg, de nem csak őt tartották favoritnak, hanem a skótot és Nadalt is. A döntőbe jutás könnyebb úttá vált, miután a Salakkirály visszalépett a második kör után. Csak a nyolcaddöntő volt nehéz Bautista-Agut ellen, a hatalmas esőzések és szünetek miatt. Az álomfinálé végül kialakult, mert a másik ágon Murray jutott be a döntőbe. A skót olyan játékkal kezdte a meccset, mint amilyennel Rómában nyert, ennek is köszönhetően nyerte meg az első szettet. Murray (már ekkor is) élete formájában volt, mégis elbukta innen a meccset. Djokovic nem nyújtotta élete teniszét, de belehajszolta magát a győzelembe, amiért már nagyon régóta ácsingózott (3/6 6/1 6/2 6/4). Teljesítette a Karrier-Grand Slamet, és Rod Laver óta (1969) ő lett az első teniszező a férfiak közt, aki megnyert négy GS-t egymás után. Kíváncsian várta mindenki a további fejleményeket, néhányan már a naptári-Grand Slamet is kilátásba helyezték.
Mikor az ember nagyon megkönnyebbül
Első vereség egy Grand Slamen, 30 nyertes meccs után
Kép forrása: dailymail.co.uk
Lejtmenet következett azonban Djokovic évében. Wimbledonban váratlan vereséget szenvedett Sam Querreytől a 3. fordulóban. Elmondása szerint nem volt rendben a könyöke azon a meccsen, de nem ennek akarta tulajdonítani vereségének okát. A nyári szünet után Torontóban tért vissza. Az olimpia közeledtével csonka mezőny volt jelen Kanadában, meg is szerezte játszmavesztés nélkül 30. Masters-győzelmét (döntő: Nishikori ellen 6/3 7/5), így jól melegített be Rióra. Az olimpiai álmok aztán hamar szertefoszlottak. Az ötkarikás torna első körében rögtön a visszatérő Juan Martin Del Potrót sorsolták hozzá, és az argentin kisebb meglepetésre kiejtette. 2016 egyik legemblematikusabb momentuma volt, mikor Djokovic sírva hagyta el a pályát. Ezt követően bejelentette, hogy könyöksérülés miatt nem indul Cincinnatiban. A US Openje aztán nagyon érdekesen alakult. Bejutott itt is a döntőbe, de ehhez elég volt mindössze 3 meccset befejeznie, visszalépések és meccsközbeni feladások miatt. A finálé aztán megmutatta, hogy nem volt legjobb formájában. Stan Wawrinka úgy győzte le egy újabb GS-döntőben, hogy ő sem játszotta élete teniszét (7/6(1) 4/6 5/7 3/6). New York után nagy szünet következett, folytatódó csukló problémái miatt pedig ősszel már csak 3 tornán vett részt. Ekkor derült ki, hogy nyáron nehéz időket élt meg feleségével, Jelenával. Problémájukon pedig egy bizonyos Pepe Imaz segítetett. A spanyol ex-teniszező nem csak magánéleti, de szakmai szempontból is „coaching”-ot tartott Djokovicnak. Sokan ennek a számlájára írták azt, hogy a szerb elmondása szerint már nem volt annyira elkötelezett a világelsőség szempontjából. Ennek meg is lett az eredménye.
“Már megint te…”
Kép forrása: eurosport.com
Shanghaiban az elődöntőben, Párizsban a negyeddöntőben esett ki. Mindkét tornán olyan teniszező győzte le, aki addig még soha: Marin Cilic és Roberto Bautista-Agut. Amíg jóllakottá vált első sorban a Garros-siker miatt, addig Murray töretlenül menetelt a világelsőség felé, amit a francia fővárosban megszerzett, majd hazai közönség előtt, Londonban be is biztosította az év végére. Djokovic összeszedte magát az évzáró VB-re, eljutott a döntőig, de skót vetélytársával szemben rendesen alulmaradt (3/6 4/6). Nem sokkal a World Tour Finals után pedig bejelentette Boris Beckerrel, hogy elválnak útjaik.
Djokovic statisztikái 2016-ban:
- 65-9-es mérleg
- top 10-esek ellen: 20-4
- 7 tornagyőzelem (10 döntőből)
- Australian Open, Roland Garros
- ATP Masters 1000: Indian Wells, Miami, Madrid, Kanada (Toronto)
- ATP 250: Doha
- Ranglistás helyezés az év elején: 1.
- Ranglistás helyezés az év végén: 2.
A tenisz világa keresi az okát annak, miért is esett vissza olyan látványosan Djokovic a szezon második felére (ez persze relatív). Van, aki Pepe Imazt okolja, amiért állítólagosan túlságosan spirituális útra tereli a szerbet. Van, aki pedig a könyökproblémák számlájára akarja felírni a „hanyatlást”. Mégis azt lehetne mondani, hogy csak egyszerűen túlságosan megnyugodott a Roland Garros sikere után és egy kis időre elvesztette a motivációját. Azóta viszont visszanyerhette, mert már nem ő a világelső. 2014-ben volt utoljára ilyen helyzetben, akkor nem állította meg senki és semmi. Ez a helyzet most más lehet, mert már aligha lehet hiányérzete, de „becsületbeli ügy” miatt számíthatunk, arra, hogy megindítja az attakot 2017-ben is. Meg azért mégiscsak 2 GS-re van Nadal és Sampras 14 győzelmétől…
A kiemelt kép forrása: atpworldtour.com