Szezonsumma 2017: Mallorcai reneszánsz és egy meglepetés siker
Az év első hónapjaiban azt érezhettük, mintha egy bő évtizeddel visszautaztunk volna az időben, hiszen hosszú idő után újra Federerről és Nadalról szólt minden. Aztán ahogy a salakszezon alatt átléptünk a tavaszból nyárba, akkor sem változtak a dolgok.
Aki a svájci és a spanyol teniszező uralta korszak idején szerette meg ezt a sportágat, üdvözítően követhette 2017 elején a történéseket, mert újra ez a két időszakos zseni diktálta a tempót mindenki másnak. Kettejük közül is Federer volt az igazi úr kemény pályán, Nadal gyakorlatilag miatta állt még tornagyőzelem nélkül majd 4 hónapot követően. A mallorcai teniszező azonban annak ellenére sem búslakodhatott, hogy ötödik nekifutásra is elveszítette a miami döntőt, hiszen csak ezután következett az életművét éltető borítás, a salak.
Federer a borításnak a komplett szezonját hagyta ki, viszont így is joggal hihette mindenki, hogy ha Nadal kemény pályán volt olyan meggyőző, amilyen, akkor kedvenc terepén csak még eredményesebb lehet majd. Végül ez is történt meg. Hagyományosan festői környezetben, Monte-Carlóban rendezték meg a borítás első Masters-tornáját, amin a legfontosabb nevek zöme részt is vett. Egyik sem tudott azonban akadályt jelenteni Rafael Nadal számára, aki csak első meccsén, a brit Kyle Edmund ellen veszített szettet, az azt követő ellenfeleknek azonban fikarcnyit sem kegyelmezett. A 16 között Alexander Zverevnek két játékot, az elődöntőben David Goffinnek mindössze négy játékot engedett. Amíg a Salakkirály reneszánszát élte, addig Novak Djokovic és Andy Murray továbbra is csak kereste önmagát. Az akkor még világelső második meccsén kikapott a spanyol Albert Ramos-Vinolastól úgy, hogy a döntőjátszmában 4/0-ra is vezetett. A skót kiejtője aztán élt a gyengévé váló felső ág adta lehetőséggel és bejutott karrierje első fináléjába egy 1000-es versenyen. A másik alapvonal-harcos, Djokovic a negyeddöntőig jutott a városállamban, a belga Goffin hiúsította meg a Nadal elleni álom-elődöntőt (6/2 3/6 7/5). Később aztán a spanyol házi döntő semmiféle meglepetést nem tartogatott magában, Rafa sima két szettben nyerte meg a balkezesek csatáját (6/3 6/1). Toni Nadal unokaöccse megszerezte első tornagyőzelmét 2017-ben, de még fontosabb, hogy salakon 50. sikerének örvendhetett (20 százalék ebből innen származik), e mérföldkővel pedig rekorderré vált a borítás örökranglistáján. Azt követően pedig, hogy legitimmé vált a „Salakkirályság” stigmája, a következő héten rutin szerűen kilencedszer is megnyerte a barcelonai 500-as tornát (Dominic Thiemet legyőzve a döntőben), melynek centerpályája idéntől már az ő nevét viseli.
Az akkor még 14 Grand Slam-győzelemnél járó spanyol következő úticélja hazája fővárosa, Madrid volt, a szezon következő Masters-versenye. Itt is az első meccs volt a legkényesebb, hiszen újra elveszített egy szettet, ezúttal viszont Fabio Fognini kényszerítette túlórára. Ezután azonban újfent nem került homokszem a fogaskerekek közé: Kyrgiost, Goffint, majd Djokovicot is két játszmában győzte le, s jutott be egy újabb döntőbe. A másik ágon, a felsőn, Murray újra kudarcot vallott, első meccsét ugyan még megnyerte, de utána váratlanul simán kapott ki a fiatal horvát, Borna Corictól. A tábla ezen részén így Dominic Thiem vált favorittá, aki a komplett salakszezon alatt jóformán csak Nadaltól kapott ki. Épp, ahogyan a madridi döntőben is, amibe viszont nagyon nehezen jutott el, de nem a negyeddöntőbe vagy az elődöntőbe tört bele a bicskája, hanem a Grigor Dimitrov elleni nyolcaddöntőbe. Ott az osztrák összesen 5 mérkőzéslabdát hárított, s nyerte meg az év egyik legdrámaibb meccsét (4/6 6/4 7/6(9)). Thiem Nadallal tehát egy újabb spanyolországi döntőt vívott meg, de a barcelonai 6/4 6/1 után most egy jóval szorosabb meccset játszottak. A fiatal osztrák egy igazi rakkolós, salakos mérkőzésre késztette a mallorcait, aki az első szettben break-hátrányban is volt, illetve két alkalommal is egy pontra került a szetthátránytól. Nadal kiharcolt játszmaelőnye azonban jóformán rányomta a bélyegét a meccs hátralevő részére, melyet végig break-előnyben játszott a spanyol. Csak a befejezés volt roppant izgalmas, Nadal az utolsó játékot adogatóként 15-40-ről és négy fogadóelőny hárítása után nyerte meg, negyedik meccslabdáját kihasználva (7/6(8) 6/4). Újabb salakos siker puttonyba, újabb ok arra, miért lesz ő újra a Roland Garros favoritja.
Jött azonban egy nem akár milyen slusszpoén a párizsi Grand Slam előtti utolsó nagy tornán, a római Mastersen. Az osztrák és a spanyol újra összefutott egymással, ezúttal a negyeddöntőben. Thiem pedig karrierje legnagyobb győzelmét aratta a spanyol felett (6/4 6/3). Bár nem ez volt az első alkalom, hogy Nadalt megverte salakon (első: 2016, Buenos Aires), de akkor nem két szettben nyert, s nem is egy kimondottan erős Nadal ellen. Az olasz fővárosban úgy aratta ezt a sikert egyébként, hogy előtte egy körrel az amerikai Sam Querrey ellen három meccslabdát kellett hárítania.
A slusszpoént azonban nem Nadal korai kiesése okozta, de nem is Andy Murray első körös veresége Fognini ellen. Az egyik meglepetés az volt, hogy Thiem dicsőséges győzelmének másnapján Novak Djokovic játékszere volt az elődöntőben (6/0 6/1). A szerb pedig azok után mért megsemmisítő vereséget rá, hogy aznap még a Juan Martin Del Potro elleni negyeddöntőt kellett befejeznie. Még ez sem volt azonban a slusszpoén. Az a végére maradt. A tábla felső ágán ugyanis a fiatal német, Alexander Zverev menetelt. Kiejtette Milos Raonicot a 8 között, az elődöntőben pedig papírforma győzelmet aratott az amerikai John Isner felett, így karrierje első Masters-döntőjébe jutott be. Sokan azt hitték, hogy ezen a meccsen Djokovic nyer, s ezzel végre arra az útra térhet vissza, melyen 2015-ben és 2016 első felében járt. Ehelyett azonban az ifjabbik Zverev-fivér ellentmondást nem tűrő játékkal meg is nyerte ezt a bizonyos első Masters-finálét. A világ legjobb fogadójának tartott szerbet az egész meccsen nem engedte break-labdához, s végül kettő szettben diadalmaskodott (6/4 6/3). A német ekkor volt 20 esztendős és egy hónapos, ilyen fiatalon pedig még senki nem nyert egy 1000 ranglistapontot érő versenyt. Érdekesség, hogy pont Djokovic 2007-es miami sikerét adta át ezzel a múltnak.
Úgy indult tehát ez a salakszezon, hogy Nadal érdemleges kihívó nélkül maradt, ám a Rómában felkeveredett az állóvíz kicsit. Thiem szintet lépett, Djokovic látszólag javult, Zverev pedig berobbant. A felkészülési időszak hajrájának köszönhetően pedig mégis izgatottan várhattuk az idény ezen etapját lezáró tornát, a Roland Garrost.
A kiemelt kép forrása: maxsportstz.blogspot.hu