Szezonsumma 2017: Felkészülési időszak erőviszonyok nélkül
Év összefoglaló sorozatunkat a nyár végi US Open Series-zel folytatjuk. A két Masters tornán, Montrealban és Cincinnatiban is más és más teniszezők jutottak oda a véghajrára. A szezon egyik legbizarabb időszaka volt ez.
Montreal: Jelen volt a jövő
A Rogers Cup volt az első jelentős torna Wimbledon óta, s a hagyományos nagy szünet után újra Roger Federert és Rafael Nadalt csodálhatta meg a közönség. Mivel az akkor még világelső Andy Murray-ről már lehetett tudni, hogy nem vesz majd részt a Montreal-i seregszemlén, Nadal világelsősége elérhető közelségbe került. Második meccsén azonban keresztül húzta a számításait egy 18 éves kanadai srác, Denis Shapovalov. Az izraeli születésű tini nevét a tenisz legelkötelezetteb rajongói ismerhették már korábbról, de a balkézzel játszó és egykezes fonákot ütő srác ezen a tornán robbant be a köztudatba. Karrierje második ATP-évében már Rafael Nadal skalpját gyűjtötte be. Ezt a meccset azóta az ATP megválasztotta a szezon legnagyobb meglepetésének, nem véletlenül. Shapovalov „bevállalós” teniszének úgy lett eredménye, hogy az első szettet még a 10-szeres Roland Garros-bajnok nyerte meg. A fiatal kanadai azonban felvette a kesztyűt a spanyollal, kiegyenlített, majd a döntőszettet, s így a meccset is tie-break-ben nyerte meg (3/6 6/4 7/6(4)) és vált minden idők legfiatalabb Masters-negyeddöntősévé. Tette ezt úgy, hogy az első körben még meccslabdákat hárított a brazil Dutra Silva ellen, majd kiejtette Juan Martin Del Potrót is a második fordulóban.
Az új tinisztár mesébe illő útja az elődöntőben ért véget, ahol a nem sokkal idősebb, de már eredményesebb Alexander Zverevvel (4.) találkozott. Zverev a washingtoni 500-as versenyt megnyerve érkezett Kanadába, jó formáját pedig nem hagyta az amerikai fővárosban. Persze, a kiesés szele őt is megszellőztette, hiszen Shapovalovhoz hasonlóan ő is négy meccslabda hárítására kényszerült, még Richard Gasquet ellen (az egyik pontot egy több, mint 40 ütéses labdamenetben nyerte meg). A francia után viszont sem Nick Kyrgios, sem az újra magára találni kezdő Kevin Anderson, majd Shapovalov sem nehezítette meg a dolgát, így idén már a második Masters-döntőjére készülhetett. Ott aztán Federer várt rá, aki Nadallal ellentétben minden meccsén képes volt hozni a papírformát. Csak a spanyol veterán, David Ferrer vett el tőle szettet. Roberto Bautista-Agut és Robin Haase ugyanerre már nem volt képes.
A Halle-i füves pályás torna után most kemény borításon dőlt el egy tornagyőzelem Federer és az ifjabbik Zverev fivér között. Ahogyan a rutinos svájci macska-egér játékot játszatott ott a feltörekvő német tehetséggel, sokan elkönyvelték, hogy ezt a döntőt is Federer fogja nyerni. Zverev viszont, Rómához hasonlóan és Djokovic ellen, most újra meglepetést okozott. Nem is a győzelme volt meglepő, hanem az, ahogyan dominálni tudott a sportág egyik kultikus személyével szemben. A német egyszer sem veszítette el a szerváját, mindössze három break-labdát kellett hárítania, miközben szettenként egy-egy fogadójátékot megnyert (6/3 6/4). Két hét alatt két nem akármilyen tornát nyert meg, így ugyanúgy azt hihették az emberek, mint a Róma után, hogy ez a német srác, bevágta az ajtót az élmezőnyre.
Ez a torna egyébként nem a kiemeltekről szólt, emiatt tudott eljutni egy Robin Haase-kaliberű teniszező az elődöntőbe és Adrian Mannarino a negyeddöntőbe. Dimitrov, Tsonga, Raonic és Nishikori is ideje korán szedhette a sátorfáját. A japán veresége volt a legkiemelkedőbb, ugyanis a szezon egyik legdrámaibb meccsét veszítette el Gael Monfils ellen. A francia teniszező a döntőszett rövidítésében 2-6-ra állt, ami azt jelentette, hogy négy egymást követő meccslabdával kellett szembe néznie. Monfils végül mind a négyet hárította és megfordította az állást, ezek alatt pedig két labdamenetet is roppant látványosan nyert meg. Nem csoda, hogy az ATP az év legjobb két nyert szettre menő meccsei közé válogatta be ezt a találkozót.
Cincinnati: Grigor Dimitrov kihasználta a remek lehetőséget
A következő héten rögtön meg is rendezték a US Open Series második 1000 pontos tornáját, az Egyesült Államokban, Ohio államban. A verseny elején ugyanaz volt a kérdés, mint a Roland Garros előtt: mennyit fog érni valójában Alexander Zverev nagy sikere? Mint kiderült, ez sem annyit, amennyit sokan reméltek. A német első meccsén kikapott az amerikai szabad-kártyás tinédzsertől, Frances Tiafoe-tól. Ám nem is Zverev veresége borzolta igazán a kedélyeket, hanem az, hogy Federer hátsérülés miatt visszalépett a versenytől. A svájci távolléte mellett a kiemeltek további vesszőfutása csak tovább gyengítette a mezőnyt, különösen az alsó ágat. Egyre nagyobb esély kínálkozott arra, hogy Nadal garantált világelsőségét egy Masters megnyerésével ünnepelje. A Salakkirály el is jutott a negyeddöntőig, ott azonban Nick Kyrgios meglepetést okozott a világnak. Nem a győzelmével, hiszen a képességei igazán megvannak, hogy akár egy korszakos zsenivé váljon, hanem azért, mert a legjobb 8 között a spanyol ellen újra volt igazán kedve játszani a fiatal ausztrálnak. Rég nem látott extravagáns teniszével előrukkolva két szettben ejtette ki Nadalt, majd David Ferrert legyőzve bejutott karrierje első Masters-döntőjébe.
A roppant módon meggyengült alsó ágon Grigor Dimitrov bizonyult a legerősebbnek. A bolgár teniszező az Australian Open-elődöntő után nem nagyon ért el jelentős eredményt a szezonban, de kihasználta a kínálkozó lehetőséget. Legnagyobb skalpját még az első meccsén gyűjtötte be, Del Potro ellen, az argentin után Yuichi Sugita és John Isner sem jelentett akadályt és Kyrgios-hoz hasonlóan ő is első Master-döntőjébe jutott be. A mérföldkövet jelentő sikert végül a bolgár tudta elérni, úgy, hogy az egész verseny alatt nem veszített játszmát (a döntő végeredménye: 6/3 7/5).
Régen tapasztalhattuk meg azt, amit az év ezen szakaszán lehetett. Előttünk állt egy Grand Slam-torna, amin jóformán favoritot, vagy favoritokat nem lehetett egyszerűen megnevezni, talán Federert és Nadalt rutinjuk miatt.
A kiemelt kép forrása: mikefloydcreative.com