Szezonsumma 2018: Két esélyest és egy új megjegyzendő nevet kaptunk
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban, melynek következő része a US Open két legnagyobb felkészítő versenyét, a Toronto és Cincinnati Masterst eleveníti fel.
Wimbledon után mindig “leülepszik” a teniszszezon, mert a a füves pályás idényt nem követi közvetlenül az év utolsó Grand Slamjére felkészítő időszak, a US Open Series. Három héten át tűkön ülhettek a sportág rajongói. Olyan érzése lehetett az embernek, mint amikor néz egy sorozatot a tévében, de az epizód pont akkor ér véget, mikor elkezdődne egy sorsfordító jelenet sor, s ezért nem győz várni a folytatásra.
Londonban kijutott a drámából: Kevin Anderson győzelme Roger Federer majd John Isner felett, Rafael Nadal és Juan Martin Del Potro összecsapása, na meg persze Novak Djokovic történelmi visszatérése – alig bírtuk kapkodni a fejünket a történések után!
Aztán az idő eltelt, Bergson filozófiája alapján ez persze lehetett a valóságnak megfelelően három hét, de érezhette az ember három hónapnak, vagy akár évnek is. Egyszer aztán az élmezőny tagjai hazatértek a kis pihenőből és átrepültek a tengeren túlra, mi pedig csak hátradőltünk és kértünk egy tasak popcornt. Nem csak augusztus hónap kezdődött el, hanem a legnagyobb sztárok felkészülése is a US Openre.
Indult a görög aludni, egy héten át álmodott
Ha a legtöbb embert megkérdeznénk, mit csinált azon a héten, amikor belépett a húszaséveibe, a legtöbben a tanulást, a munkát, vagy éppen a barátokkal való szórakozást válaszolnák. Sőt, nem is biztos, hogy sokan tisztán emlékeznének múltjának egy bizonyos hetére. A görögök ifjú titánja, Stefans Tsitsipas egyik kategóriába sem tartozna, hiszen biztos emlékezni fog utolsó tinédzser napjaira, elvégre az akkori világranglista top 10 tagjait ejtette ki sorra, egyik napról a másikra. A jövő nemzedékének egyik legnagyobb üdvöskéjét Torontóban ismerhette meg a világ. Igaz, korábban is számon tartották, de a Rogers Cup-ig a benne rejlő lehetőségeket “csak” Dominic Thiem barcelonai skalpjával és a Rafael Nadal elleni döntővel tudta igazolni jóformán.
Várták már az ifjú hellén berobbanását, de nem számítottak arra, hogy úgy fog megtörténni, ahogyan. Első győzelme a bosnyák Dzumhur felett még az eposz epilógusának számított, de ahogyan az ókori görög hősköltemények, úgy Tsitsipas menetelése is „in medias res” – belevágni a dolgok közepébe – módon folytatódott. A második fordulóban újra legyőzte az osztrák Thiemet (7.) két szettben, majd következett a legjobb formában és lelkierőben lévő teniszező, a friss wimbledoni bajnok Novak Djokovic (9.). Tsitsipas úgy győzte le a szerbet, hogy gyakorlatilag a meccs minden pillanatában legalább egálban voltak felek és nem volt hátrányban a görög.
Azt már megtapasztalhattuk, Djokovic-ra milyen hatással van, ha kijön egy mélyebb gödörből. Ezért is volt nagy fegyvertény, hogy legyőzte. Így nehezen hihette volna bárki is, hogy lehet még innen fokozni a dolgokat. Pedig lehetett. A negyeddöntőben Alexander Zverev (2.) várt a görögre, aki bizony majdnem véget vetett a tündérmesének, hiszen szett- és break-előnyben is volt, de Tsitsipas az utolsó három torontói fordulóban már nemcsak technikai, de mentális tehetségét is megmutatta. 3/6 1/4 és semmi-30-ra is állt, de képes volt innen is kiegyenlíteni. Egy maratoni tie-breakben – amiben egy meccslabdát is hárított –kiegyenlített, majd a döntőjátszmát is kétjátéknyi hátrányból nyerte meg. Majd másnap, Kevin Anderson (4.) ellen is táncolt egy kicsit a penge élén. Az elődöntőben is fordítania kellett, majd a rendkívül szoros meccs utolsó játékában, a rövidítésben újfent hárított egy meccslabdát.
Tsitsipas torontói lajstroma
2. forduló | Dominic Thiem (7.) | 6/3 7/6(6) |
Legjobb 16 | Novak Djokovic (9.) | 6/3 6/7(5) 6/3 |
Negyeddöntő | Alexander Zverev (2.) | 3/6 7/6(11) 6/4 |
Elődöntő | Kevin Anderson (4.) | 6/7(4) 6/4 7/6(7) |
Tsitsipas elképesztő körülmények között jutott be a Rogers Cup döntőjébe. A világranglista top 10 szinte felét önmagában nagy dolog négy nap alatt legyőzni, de ezt ő épp 20 évesen, „outsider”-ként tette meg. S ami még szembetűnőbb, hogy minden meccsén, s most beleértve a Dzumhur ellenit is, játszott legalább egy rövidítést, amit mondani sem kell, hogy a sportág mentális hadviselésének egyik legnagyobb mérvadója. Nos, a görög 6 tie-breaket játszott a döntőig, ebből 4-et megnyert.
Kétség kívül egy új nevet kellett megtanulnia a teniszrajongóknak azon a héten. Ráadásul minden tulajdonsága megvan, amiért meg lehetett szeretni egy teniszezőt az elmúlt 50 évben: a frizurája Björn Borgé, a küzdeni akarása Nadalé, egy kézzel üti a fonákot, mint Roger Federer, és olyan szívós az alapvonalon, mint Djokovic.
Nadal és Djokovic továbbra is üldözi egymást a Masterseken
New York kapui előtt végül két nagy esélyessel számolhattunk. A két nagy felkészülési torna bajnokaival, Rafael Nadallal és Novak Djokoviccsal. Az ekkor világelső spanyol a nüánszokon múlt Wimbledoni elődöntő ellenére önbizalommal tele érkezhetett meg Észak-Amerikába: elvégre bezsebelt egy újabb Roland Garrost, s nem mellesleg augusztus kezdetéig csak 3 vereséget számlálhatott 2018-ban. Ez a szám aztán Torontóban nem is emelkedett. Nem az a hét volt a Salakkirály karrierjének legemlékezetesebbike, de azt mindenképpen megmutatta, nem abban az állapotban volt, mint 2015-ben és 2016-ban, mikor a legsebezhetőbb volt. Csak Marin Cilic vett el tőle játszmát a negyeddöntőben, egyébként Benoit Paire, Stan Wawrinka és Karen Khachanov ellen is a helyzet magaslatán állt, hol könnyebben, hol nehezebben.
Végezetül pedig Tsitsipas menetelésének is véget vetett a döntőben. Eleinte úgy tűnt, hogy a görög “kipukkant” a végjátékra, de amikor Nadal a bajnoki címért szervált, még egyszer kihúzta oroszlánkörmeit. Még az egyenlítéshez is egy pontra volt, de a spanyol fejben egy teljesen más kategória. A mallorcai végül meg is nyerte a Rogers Cupot (6/2 7/6(4)) és 33. sikerével bebiztosította első helyét a Mastersek örökranglistáján.
Ennyi mérkőzést azonban pont elégnek tartott felkészülésként a US Openre, így a következő héten Cincinnatiben nem találkozhattunk vele. Helyette azonban Roger Federer visszatérésének örvendhettek a rajongók, aki pedig pont a kanadai tornát “áldozta be” a frissesség oltárán. A svájci örök ifjúnak volt elszámolni valója kedvenc terepe, Wimbledon után, hiszen ott a negyeddöntőben dupla-szettelőnyben, meccslabdáról kapott ki Kevin Andersontól. A 37 éves bázeli ha nem is tartott gálát Ohióban, de hozta a kötelezőt minden meccsén. Peter Gojowczyk és Leonardo Mayer csak pár-pár pillanatban érezhette magát nyeregben, de a legjobb 8 között Stan Wawrinka ellen lógott a feje fölött Damoklész kardja (6/7(2) 7/6(6) 6/2). A David Goffin elleni elődöntőben pedig már egy szett után fogadhatta a gratulációt, hiszen a belga feladta a meccset.
A másik ágon Novak Djokovic jutott be a döntőbe, de látszólag nem volt jobb a játéka Torontó óta. Első meccsén még nem veszített játszmát, de a döntőig bezárólag mindegyik ellenfele, Adrian Mannarino, Grigor Dimitrov, Milos Raonic és Marin Cilic is elcsent tőle egyet. Ezután bizonyította csak igazán viszont, hogy ha a játéka még éppen nem volt olyan, mint a legszebb napjaiban, de a mentális állapota már igen. Hiszen Federer ellen az álomdöntőben már újra magabiztos győzelmet aratott (6/4 6/4). Az nem meglepetés, ha jobban fogad a svájcihoz képest, de ezen a meccsen a nyitások mögött is jobb arányban hozta a pontokat, mint a kissé türelmetlen és kapkodó Federer. Djokovic tornagyőzelmének pedig nagy jelentősége volt, hiszen ez volt az utolsó torna, ami hiányzott még neki a Masters-kollekcióból, nem beszélve arról, hogy 5 elvesztett döntő után emelhette magasba a vázára hasonlító trófeát. A szerb lett az első teniszező, aki mindegyik tornát megnyerte már legalább egyszer az 1000-es kategóriában és Nadal mellé ő is bejelentkezett a US Open bajnoki címére.
Két hét: két meccs Stan Wawrinka ellen
Végezetül zárjuk ezen összefoglalónkat Fucsovics Mártonnal. Legjobb férfi teniszezőnk hétről hétre egyre jobban “felcseperedett” az ATP World Tour nívójához 2018-ban. Tavasszal már tornagyőzelmet ünnepelhetett Genfben, a nyár végén pedig egy többszörös Grand Slam-bajnoknak is megnehezítette a dolgát. A nyíregyházi versenyző a Rogers Cup második fordulójában Stan Wawrinka ellen mérkőzhetett meg. Marcinak jó emlékei lehettek a svájcival kapcsolatban, hiszen a genfi döntőhöz rajta keresztül is vezetett az út.
Akkor nagyon simán nyert, s a folytatás Torontóban is ígéretesen kezdődött, miután az első szettben csak egy játékot engedett “Stan the Man”-nek. Ezután azonban egy nagyon kiélezett ütközet vette kezdetét. Wawrinka végül két rövidítésben fordított, de az utolsó játszmában Fucsovics break-előnyben volt, majd a meccs utolsó játékban négyszer is mérkőzéslabdához jutott (6/1 6/7(2) 6/7(10)). Nüánszok hiányoztak egy Nadal elleni mérkőzéshez.
Cincinnatiben aztán majdnem Federerrel játszhatott volna a legjobb 8 között, de előtte megint Wawrinával hozta össze őt a sors. A háromszoros GS-bajnok azonban egy héttel később már sokkal magabiztosabb győzelmet aratott a magyar felett (6/4 6/3). Minden esetre önmagához képest Fucsovics is remekül készült fel az év utolsó Grand-Slamére.
Epizódunk végéhez értünk. Hamarosan jelentkezünk a folytatással!