Szezonsumma 2018: Karriercsúcs és nemzeti siker
Az év végéhez közeledtével összegezzük az idényt. Versenyeket és játékosokat is górcső alá teszünk évadértékelő sorozatunkban. Az alábbi sorokban a horvát Marin Cilic szezonja lesz terítéken.
Marin Cilic a 2013-as doppingeltiltását követően elég mélyről kellett elkezdenie építkezni újra. Ezt a visszatérő évében, 2014-ben igazán nagyvonalúan tette meg, hiszen Grand Slam-bajnok lett a US Openen és ezzel (elsősorban) stabil tagjává vált az ATP World Tour élmezőnyének. Pozícióját azóta is tartja, annak is köszönhetően, hogy tavaly Wimbledonban döntőt játszhatott. 2018-ra egyértelmű célja lehetett az, hogy ne essen lejjebb a táplálékláncban, vagy inkább kerüljön feljebb.
A világranglista dobogóján
A magas horvát az indiai Punéban elért elődöntővel melegített be az év első Grand Slam-jére, az Australian Openre, amely végül az idei szezonjának az egyik tetőpontja lett. Ötödik kiemeltként az ekkor világelső Rafael Nadal negyedébe sorsolták és a korábbi fordulókban érvényesítve a papírformát el is jutott a legjobb 8-ig Melbourne-ben. Összejött a spanyol elleni meccs, melyet úgy tudott végül megnyerni, hogy az első szett után még hátrányban volt, de nem adta fel a harcot. Megtette ezt végül helyette a Salakkirály, persze nem motiváció hiányában. A nagy csatában megsérült a csípője és emiatt a döntőszett elején kénytelen volt feladnia a mérkőzést.
Hét hónapon belül két Grand Slam-döntőbe jutott be.
Kép forrása: bljesak.info
Cilic a nagy skalpot követően nem állt meg. A 4 között magabiztosan legyőzte a torna egyik meglepetés-szereplőjét, a brit Kyle Edmundot ezzel bejutott karrierje harmadik Grand Slam-döntőjébe, amit aztán a másodikhoz hasonlóan Roger Federer ellen vívhatott meg. A címvédő svájci örök ifjút sem hagyta sokáig kibontakozni. Ameddig a szabályok engedték, addig mindig volt válasza arra, ha Federer megnyert egy játszmát. A döntő felvonásra azonban elkészült az erejével, csak egy játékot tudott megnyerni, így nem tudta megakadályozni a svájcit 20. Major-győzelmében. A vereség ellenére így is örömittasan mérlegelhette ezt az Australian Opent, hiszen a megszerzett 1200 ponttal a világranglista 3. helyéig kúszott fel, ami természetesen karriercsúcsot jelent számára.
Kiegyensúlyozottság
Hasonló, áttörést jelentő eredményt aztán ebben az évben nem is nagyon ért el, de azzal, ahogyan kezdte az évet, plusz azzal, hogy a szezon hátralevő részéig az esetek zömében csak egy esélyesebb vetélytárs tudta legyőzni a versenyeken, stabilan meg tudta őrizni top 10-es rangját.
A tavaszi, amerikai kemény pályás idény nem sikerült a legjobban: Indian Wellsben (itt Fucsovics Mártont győzte le) a legjobb 32-ig, Miamiben a legjobb 16-ig jutott el. A salakszezon már kicsivel jobban sikerült, a Masters-tornákon mindig csak a későbbi döntős tudta csak legyőzni: Monte Carlóban (negyeddöntő) Kei Nishikori, Rómában (elődöntő) Alexander Zverev. Tavalyhoz hasonlóan aztán a idén is el tudott jutni a Roland Garros negyeddöntőjébe, ahol azonban négy szettben kapott ki Juan Martin Del Potrótól.
Ugyanilyen teljesítményt produkált nyár végén is, amikor újra a tengerentúl volt a színterep. A US Open két legnagyobb felkészítő tornáján, Torontóban és Cincinnatiben is a későbbi bajnoktól kapott ki: Nadaltól Kanadában a negyeddöntőben, Ohióban Djokovictól az elődöntőben – mindkettejük ellen tudott szettet nyerni. Karrierje legnagyobb sikerének helyszínén aztán szintén eljutott a végjátékig, de eseményekben nem volt hiány az útján. A harmadik fordulóban az ausztrálok fiatal tehetsége, Alex De Minaur ellen a szezon egyik legemlékezetesebb meccsét vívta. A látványos labdameneteket hozó találkozó első két szettjét a még mindig csak 19 éves teniszező nyerte meg. Cilic innen kiegyenlített, majd a döntőszetten belül olyas valami valósult meg, mint az egész meccsen. Nagy előnyben volt a horvát az ötödik játszmában, de azt a tőle megszokott módon eltékozolta, viszont mégis ő lett a győztes. A mérkőzés pikantériáját az is megadta, hogy helyi idő szerint hajnal 2-ig nyüstölték egymást a felek.
“Hajnalig tartott a buli” az ausztrál De Minaur ellen. Kép forrása: espn.com
A legjobb 8 között aztán megvalósult a 2014-es döntő visszavágója Kei Nishikori ellen, s az elején úgy tűnt, nem fog revánsot venni japán, hiszen sokáig Cilic érezhette magát jobb helyzetben. Nishikori azonban visszaküzdötte magát a mérkőzésbe és végül mégis vissza tudott vágni a négy évvel ezelőtti vereségért öt szettben.
Öröm és csalódottság füvön
Amerika előtt természetesen a még füves pályán játszott a horvát. Akadt teendője, hiszen tavaly Wimbledonban a döntőig jutott el, így sokan várták tőle, hogy megközelíti, akár megismétli azt a szereplést. Ehhez kellőképpen bemelegített a Queen’s Club-ban, ahol aztán idei egyetlen tornagyőzelmét aratta. Ellenfele Novak Djokovic volt, aki ekkortájt már közel volt ahhoz a formához, amellyel visszatért a trónra. A délszláv csatát úgy nyerte meg végül a horvát a szerb ellen, hogy hárított egy mérkőzéslabdát. Kétszeres bajnok lett így “Wimbledon előszobájában” – első győzelme még az az ominózus 2012-es volt, amikor David Nalbandian figyelmetlenségében az egyik vonalbírón vezette le pillanatnyi dühét, s léptették le emiatt.
“Az egy tornagyőzelem” Djokovic ellen született meg.
Kép forrása: kfgo.com
A remek felkészüléshez képest végül Cilic szezonjának fekete pontja pont Wimbledonban jött el. A második fordulóban az argentin Guido Pella volt az ellenfele, aki ellen 2-0-s szettelőnybe is került, de még mielőtt lezárta volna a találkozót, megérkezett az eső London városába (mily meglepő módon). Mivel ez a meccs a még nem befedhető 1-es pályán zajlott nem volt lehetőség az azonnali folytatásra. S ahogyan az gyakran előfordult már a horváttal, képes volt kikapni ekkora előnyről. Persze, ha ezt Roger Federer ellen teszi meg (mint 2016-ban), azt még nagy nehezen aláírja az ember, de a világranglista akkori 82. helyezettje ellen, akinek ráadásul a villámgyors zöld gyep teljesen testidegen, ellene nem igazán. Ez a meccs volt a szezon egyik legnagyobb meglepetése.
A nagy sikert azonban nagy blama követte.
Kép forrása: clickorlando.com
A haza hőn-áhított győzelme
Cilic az idény végén már nem alkotott maradandót, legalább is ami az egyéni karrierjét illeti. Legjobb eredménye az ázsiai kemény pályás és az európai fedett pályás tornák időszakában egy párizsi Masters-negyeddöntő volt, ahol újfent három játszmában kapott ki Djokovictól. Az ATP Finals részvétele nem forgott veszélyben, de egyébként is rossz, itteni mérlegét nem idén tudta javítani. Egy meccset ugyan megnyert John Isner ellen, de Alexander Zverev és újra Djokovic legyőzte. 2018-at így a világranglista 7. helyén zárta 44 megnyert és 20 elveszített mérkőzéssel.
A nemzeti színekben azonban annál inkább hősévé vált ennek az évnek. Hiszen azok után, hogy 2016-ban hazai közönség előtt 2-0-ról bukta el Horvátország a Davis Kupa döntőjét Argentína ellen, két évvel később a címvédő Franciaország vendégeiként már megszületett délnyugati szomszédaink első győzelme a 2005-ös siker óta. Ennek a vezéralakja pedig Cilic volt. Csak egy válogatott meccset veszített el az idei 8-ból, mégpedig Sam Querrey ellen Zadarban, a szeptemberi elődöntőben. A kazahokkal megvívott áprilisi negyeddöntőben szerzett két sima győzelem szinte formalitás volt, de a végső összecsapáson Lille-ben nem osztott lapot sem Jo-Wilfired Tsongának, sem Lucas Pouille-nak. A győzelmet ő is vívta ki a pályán, ennek pedig azért volt jelentősége, mert Horvátország győzelmével búcsúzott el a Davis Kupa eddig megszokott lebonyolítása.
Minden jó, ha jó a vége…
Kép forrása: sport.inquirer.net
Utóbbi és esküvője miatt vélhetően kedves emlékek fogják majd fűzni Marin Cilicet 2018-hoz. Ezt pedig csak tetézheti az Ausztráliában elért döntő és az abból kifolyó világranglista 3. hely. Mégis azt a következtetést vonhatjuk le, hogy továbbra sem képes igazán kilépni a saját árnyékából. A nála gyengébbeket legyőzi, de a bravúr lehetősége nem nagyon rejlik benne továbbra sem, emellett a már megnyert meccseket még mindig nem tudja befejezni. Ezeket újra tapasztalva pedig egyre meglepőbb lenne, ha a jövőben képes lesz pozitív értelemben megváltozni.
A kiemelt kép forrása: theworldnews.net