Legyenek 2020-ban teniszversenyek? Hát persze!!

2020. május 12.
by Írókéz

Kedves Olvasó! Mielőtt írásomat elolvasnád, felhívom szíves figyelmedet, hogy ez egy blogbejegyzés, amely nem a teniszvilag.com hivatalos álláspontja, kizárólag az én személyes, szubjektív véleményemet tükrözi! Természetesen nem kell velem egyetértened, nyugodtan vitázz az állításaimmal, megköszönöm, ha ezt komment formájában megteszed. Jó olvasást kívánok!

Elég hosszú idő telt már el profi tenisz nélkül. Az elvonási tünetek egyre súlyosabbak, a hardcore fanok már a hetvenes éveknél járnak, Nastase meccseit nézik vissza, az Instán Kyrgioson röhögnek, aki Tsitsipas haját applikálta magára (szörnyű látvány), és minden hírmorzsára kettőzött erővel és sebességgel csapnak le, például arra, hogy Federer az ATP és a WTA egyesülését szorgalmazza (remélem, ez nem azt jelenti, hogy egyenlőek lesznek a pénzdíjak). Rossz ez így, na. Nadal és mások is azt nyilatkozták, hogy szerintük 2020-ban nem lesz már profi teniszverseny. De miért nem? Mi az akadálya?

Tulajdonképpen semmi. A félelmetes, nagy járvány az utolsókat rúgja. A svédek néhány héten belül elérik a nyájimmunitást, a többi ország rövidesen csatlakozik hozzájuk. Hazánkban 8200 emberből 2-nek lett pozitív a tesztje. Bebizonyosodott, hogy a vírus kizárólag az idős, krónikus betegségben szenvedő emberek közül szedi halálos áldozatait (és ők sem biztos, hogy a vírus okozta betegségbe haltak bele, a statisztikákat ugyanis hamisítják). Az is kiderült, hogy aki fiatal, nem elhízott, nincs krónikus alapbetegsége (pl cukorbetegség, vagy rák), és szedi a D-vitamint, gyakorlatilag teljes védettséget élvez a Covid-19-cel szemben. Magyarul, a teniszezőknek nem kell félniük a koronavírustól. Egyre inkább úgy tűnik, mesterségesen lett felkorbácsolva a világon a járványt kísérő pánik és hisztéria, és túlzóak azok az intézkedések, amelyek megtiltják az egyéni, non-contact sportágak versenyeit.

Pedig gond nélkül meg lehetne rendezni a profi versenyeket, nézők nélkül. Csak az a játékos indulhatna, akinek negatív a vírustesztje, a staff szintén le lenne tesztelve, a sajtótájékoztatók online mennének. A rendezők bevételeinek úgyis csak kisebb része származik a jegyeladásokból, és a helyszíni fogyasztásból, a bevétel oroszlánrészét a tévés közvetítési díjak és a szponzori juttatások adják. Valamivel csökkentenék a pénzdíjakat, és máris rentábilis lenne a verseny. A versenyzők ezekkel a feltételekkel is boldogan vállalnák a részvételt. Sőt, lehetne akár valami #supporttennis, vagy más idióta hashtaggel egy kampányt is indítani, hogy aki profi teniszt akar nézni, fizessen érte néhány dollárt. A közösségi média felkapná az ügyet, és több bevétel lenne, mint nézőkkel lett volna. Nem látok észérvet, ami ez ellen szólna, ez a megoldás veszélytelen lenne, és mindenki érdekét szolgálná. A teniszkedvelők láthatnák kedvenceiket, a játékosok játszhatnának és pénzt kereshetnének, a szervezők pedig nyereséget könyvelhetnének el a versenyek elmaradása miatti veszteségek helyett.

E helyett mi történik? Federer, Nadal és Djokovic egy pénzalap létrehozását szorgalmazza, amely az alacsonyabban rangsorolt játékosokat segítené, akiknek nincsenek tartalékaik. Az elképzelés szerint a top 100 fizetne a 100-on kívüli játékosoknak, hogy azok meg tudjanak élni. Ez a terv persze többeknél kiverte a biztosítékot, például Balázs Attilánál, aki közvetlenül a karantén előtt került be a 100-ba, és most fizetnie kéne, miközben ő több, mint 10 évet töltött el a 200. hely környékén, és soha, senkitől egy fillér támogatást sem kapott. Nem valami igazságos, ugye? Dominic Thiem is felemelte szavát az elképzelés ellen. Megjegyezte, hogy egyetlen teniszezőről sem tud, aki éhezne, és bizony sokan azért nem tartanak előrébb, mert nem igazán tesznek meg mindent a karrierjük érdekében – amiben lássuk be, van némi igazság. Sok journeyman edzeget és lébecol challengereken, és egészíti ki soványka jövedelmét fogadási csalásokkal (jaj, ezt nem lett volna szabad leírnom). Azt már én teszem hozzá, hogy ha úgysincs verseny, el lehet menni akár dolgozni is, amint azt néhány milliárd ember teszi a világon, köztük Kevin Krawietz, aki tavaly Roland Garrost nyert párosban, és most árufeltöltőként dolgozik egy áruházban.

Persze Thiemre is rátámadtak a social mediában, mint mindenkire, aki őszintén el meri mondani non PC véleményét. Ines Ibbou algériai teniszezőnő (fenébe, megint szexista voltam) szívhez szóló videóban ecsetelte, milyen nehéz Algériában teniszezőként érvényesülni, ahol se pénz, se posztó (akarom mondani, pálya), se szponzorok, se edzők, meg úgy általában semmi nincs, bezzeg a gazdag Dominicnek minden megadatott. Dear Ines, welcome to the real world, te valóban halmozottan hátrányos helyzetű vagy, de a járvány nélkül is az lennél. Aki Algériában, nőként, profi teniszező szeretne lenni, annak bizony leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal kell szembenéznie, de ezt szerintem eddig is tudtad. Meríts erőt abból a tudatból, hogy a világ nagy részén a gyerekek ugyanilyen nehézségekkel küzdenek, ha az az álmuk, hogy teniszprofik legyenek, például Frau Schweinsteiger, született Ana Ivanovic, későbbi Roland Garros győztes a polgárháború idején egy medencében (üresben) edzett. Csak Magyarországon kapásból legalább tíz nevet tudnék felsorolni, akiknek megvolt a tehetségük, de a körülményeik nem tették lehetővé, hogy tehetségüket eredményre váltsák. Félve írom le, de még az is eszembe jutott, hogy nem feltétlenül kell algériai nőként profi teniszezőnek lenni. Ha viszont szerinted mégis, akkor esküszöm, teljes szívemből szurkolok neked, egyszersmind  ajánlom figyelmedbe Henry Ford örökbecsű mondását, mely szerint az akadály az a félelmetes dolog, amit akkor látsz, ha leveszed a szemed a célról.

Nektek mi a véleményetek? Legyenek még profi versenyek 2020-ban?

Kiemelt kép forrása: thefederal.com