Rafael Nadal és a Roland Garros története: A leggyengébbtől a legjobb évéig – 2. rész
A Rafael Nadal Roland Garros szerepléseit bemutató cikkek második részéből kiderül az első hét helyezett sorrendje és részletes indoklásuk.
Nadal eddigi 15 Roland Garros szerepléséből a 2016-ost nem nézzük, mert akkor sérülés miatt visszalépett, de a többit rangsorba helyeztem. A 14.-től a 8. helyezésig az előző részben jutottunk el. Aki lemaradt volna, az IDE KATTINTVA olvashatja el az első részt.
A második részben már a hetedik legjobbtól nézzük tovább.
7. helyezett – A 2005-ös Roland Garros
A 2000-es évek elején Gustavo Kuerten volt az egyetlen, akinek sikerült többször is megnyerni Roland Garrost, de az évtized közepére ő sem tudta már a korábbi szintjét tartani. Kuerten után spanyol és argentin salakspecialisták küzdöttek a párizsi kupáért, kérdés volt, hogy ki lesz a következő, aki tartósan képes lesz uralkodni ezen a Grand Slam-tornán.
Kép forrása: bbc.com
Rafael Nadal egészen fiatal korától tehetséget mutatott a salakteniszhez, azonban a korai éveiben még nem látszott igazán, hogy a salak lesz az igazi terepe. 2003-ban hatalmas tettet hajtott végre: a mindössze 16 éves Nadal a monte carlói Masters versenyen két szettben legyőzte, az akkori Roland Garros címvédőt, Albert Costát! Ez volt Nadal karrierjének első emlékezetes pillanata, innentől már a jövő nagy salakosaként emlegették. Ám ennek ellenére a fiatal Nadal keménypályán és füvön mutatta meg még komolyabban, hogy mire képes, Wimbledonban 2003-ban például eljutott a harmadik körig. Ezen a tornán Nadal még nem volt az a fiatal Nadal, akit később megismertünk: játékában kevesebb pörgetés, több támadójáték volt, még a megjelenése is más volt: közel sem tűnt olyan izmosnak, mint később, ujjatlan póló helyett pedig egy bő, nagy „ujjas” póló volt rajta.
Röviden tehát: a korai ígéret ellenére nem tűnt úgy akkor, hogy valóban a Roland Garros nagy bajnoka lesz. Ekkor jött 2004, ahol szintén keménypályán volt jó, a Garroson sérülés miatt nem is indult, majd jött 2005. Ebben az évben már Nadal játékán és megjelenésén is látszott, hogy a salakra készült fel. Monte Carlóban máris Masters győzelmet szerzett, Rómában pedig Guillermo Coria ellen egy hihetetlenül nagy 5 szettes mérkőzést nyert meg. Nadal végre megtalálta salakos önmagát, de mindenki feltette a kérdést: mit fog ez jelenteni egy Grand Slam-tornán?
Rafael Nadal 2005-ben, életében először elindult a Roland Garroson. Soha korábban egy mérkőzése sem volt itt, mégis, jól kezdett és a klasszikus salakteniszt egy korábban soha nem látott magas szinten tudta játszani. Persze, még nem volt olyan kiforrott, mint később, de a mozgása, ereje segítségével túljutott a nehézségeken. Tulajdonképpen itt alapozott meg mindent, ami a következő 15 évben történt. A torna során egyre jobban játszott és így érkezett el az elődöntőbe, ahol a világelső várta. Roger Federer is éhes volt már egy nagy győzelemre az ausztráliai veresége után. Játszottak már korábban, tudta Federer, hogy számára Nadal nehéz ellenfél, de remélhette, hogy egy nagy tornán talán könnyebb lesz.
Ellenfelét azonban nemhogy nem nyomasztotta a tét, de az elődöntőben élete addigi legjobb teniszét húzta elő. Az első szettben még Federer kezdett lassan, de a második, harmadik és negyedi szettben már ő is kifejezetten jól játszott, az akkori salakos játéka legjobbját, számos nagy fonák nyerővel. És ennek ellenére is felül tudott kerekedni Nadal, ennek ellenére is jobb tudott lenni és négy szettben legyőzte.
A nagy győzelmet követően a döntőben az első szettben Marino Puerta ellen még nem találta a játékát az első szetten. De utána mégis sikerült összeszednie magát és négy szettben győzni tudott.
Mai szemmel elképesztőnek tűnik, hogy egy 19 éves játékos életében először indul a Roland Garroson és megnyeri, Federert is legyőzve. Nadal ezen a tornán mutatta be, hogy ki is ő valójában, hogy mégiscsak ő jövő embere salakon: magasabb szintre emelte a salakteniszt és a mentális erejét is megmutatta, ahogy a döntőben fordított. Ez egy üzenet volt a többieknek: itt vagyok és számolnotok kell velem mostantól, legfőképp Párizsban!
6. helyezett – A 2014-es RG
Ez az év, 2014 nem tartozik éppen Nadal legjobb évei közé. Ebben az évben váratlan vereségek és sérülések követték egymást, de az igazi pofon a salakszezon volt. Itt olyan vereségeket kapott a Salakkirály, amikre tényleg senki nem számíthatott a világon.
Monte Carlóban például David Ferrer két szettben kiejtette! Abban a Monte Carlóban, ahol korábban zsinórban nyolcszor (2005-2012) tudott nyerni és 2013-ban is csak a döntőben győzte le Djokovic. Attól a Ferrertől kapott ki, aki korábban az egyik legkellemesebb ellenfél volt a számára, akit mindig le tudott győzni. „Ha még Ferrer ellen sem megy, mi lesz Djokovic ellen?” – tették fel sokan a kérdést.
Barcelonában azonban még ennél is súlyosabb vereséget mértek Nadalra: a gyenge mentális erejéről ismert Nicholas Almagro egy szoros, 3 játszmás mérkőzést követően búcsúztatta a nagy bajnokot. Ezt követően pedig már temetni kezdték Nadalt, hogy ebben az évben véget ér az uralma a Roland Garroson. Madridban már egy fokkal jobban játszott, de a döntőben Kei Nishikori ellen nagy hátrányba került. Ekkor a japán megsérült és végül feladta a döntőt, ezzel Nadalé lett a kupa. Rómában szintén a döntőig jutott, de Djokovic jobb volt nála.
Kép forrása: zimbio.com
Ez pedig azt jelentette, hogy először fordult elő karrierje során, hogy csak egy kisebb versenyt tudott nyerni a salakszezonban, mielőtt a Roland Garros jött volna. Párizsban azonban megmutatta Nadal, hogy ez nála semmit nem jelent…
Már első mérkőzésen is kiosztott két 6-0-s szettet is Robby Gineprinek, innen pedig tovább javult a játéka. Aztán a negyeddöntőbe érkezett és David Ferrer következett számára. Az első szettet itt elveszítette és viszonylag küzdelmes első két játszmája volt. Itt akár lehettek is olyanok, akik úgy gondolták, hogy ez lesz az az év, amikor Djokovic végül legyőzi. Pedig innen indult csak be igazán a henger! A harmadik és negyedik játszmában lemosta Ferrert a pályáról, majd az elődöntőben Andy Murray következett. Szegény Murray hatalmas küzdelmek árán került be ebbe a negyeddöntőbe, ahol aztán olyan brutálisan nagy vereséget mért rá Nadal, amit még most, 2020-ben is emlegetett Murray egy interjúban. 6-3, 6-2, 6-1, esélye sem volt a skót játékosnak.
Ekkor jött a döntő, ahol Djokovic várta. Sokan már úgy gondolták, hogy mivel 2013-ban nagyon kevésen múlott, hogy ne nyerjen Djokovic és mivel Rómában is ő nyert, ez lehet a szerb teniszező nagy éve, amikor megszerzi az áhított címet.
A döntő napján nagyon meleg volt, erős napsütéssel. Az első szettet Djokovic jó tenisszel meg is nyerte, ezzel először vezetett Nadal ellen a Roland Garroson. Csakhogy azzal nem számolt, hogy Nadal számára innen kezdődött csak igazán a mérkőzés. A második játszma szoros volt, de a végére a címvédő egyre jobb lett és egyenlíteni tudott. Innentől kezdve Nadal kezében volt a meccs, újra a legjobb, legmagasabb szintet mutatta. A döntőt persze az is befolyásolta, hogy Djokovic azon a napon nem bírta a meleget és hánynia kellett a döntő közben, Nadal pedig a negyedik szettben hátfájással kezdett bajlódni. A találkozó végén már egyiken sem voltak a helyzet magaslatán, ami az egészségüket illeti. A negyedik szett hullámzó volt, de végül Nadal bírta jobban és karrierje kilencedik győzelmét szerezte a párizsi salaktornán.
Ezen a Garroson Nadal bebizonyította, hogy gyenge salakszezon esetén is képes a szintjét magasra emelni a Roland Garros idejére.
5. helyezett – A 2010-es RG
Rafael Nadal karrierje 2010 elején veszélyben forgott. A térde egyszerűen nem bírta már tovább a terhelést, nem bírta tovább a klasszikus salakteniszt és a régebbi játékstílusát. A szurkolói közt sokan féltek, hogy ilyen fiatalon, 23-24 évesen befejezheti. A 2008-as salakszezontól a 2009-es salakszezonig tartó menetelését pedig már végképp kevesen gondolták, hogy valaha is újra láthatják. A 2010-es salakos szezonig Nadal egyre inkább visszaesett a ranglistán, legyőzte őt Ivan Ljubicic és Andy Roddick is a tavaszi keménypályás szezonban.
Kép forrása: Sportskeeda com
És ekkor jött a salakszezon. Nadal a salakszezon előtt először kapott a térdébe egy úgy nevezett PRP ízületi injekciót, amely komoly fordulópontot jelentett számára. A kezelés nagyon hatásos volt, már hetekkel utána is ezt nyilatkozta, az eredményein pedig szintén megmutatkozott mindez. Monte Carlóban talán karrierje legkomolyabb dominanciáját mutatta be, szinte, már-már játékot is alig veszített. A döntőben Fernando Verdasco ellen 6-0, 6-1 arányban nyert, ez lehetett talán egy egyik legjobb mérkőzés, amit Nadal egész karrierjében játszott, érdemes rákeresni az interneten.
És ekkor hozott egy olyan döntést, amit a régi, térdsérülése előtti Nadalra ritkán volt jellemző: visszalépett Barcelonától, hogy kisebb terheléssel mehessen a Garrosra. A következő tornája Róma volt ahol szintén nyert, majd Madrid, ahol Federert győzte le a döntőben. Karrierje során először nyerte meg mindhárom salakos Masterst egy évben. És ehhez valószínűleg kellett az, hogy ne utazzon el Barcelonába.
A Roland Garroson Nadal szintén okosan játszott. Nem volt a kelleténél dominánsabb, nem osztogatott 6-0-ákat, mint Monte Carlóban, voltak is szoros szettjei. Thomaz Bellucci, Nicholas Almagro és még az elődöntőben Jürgen Melzer is szoros szettekre tudta kényszeríteni, de valójában egyiknek sem volt esélye. Nadal nem bukott szettet a döntőig, de nem is erőltette túl magát. A játéka sem a klasszikus salaktenisz volt már, javult a szervája, közelebb állt az alapvonalhoz, gyakrabban támadott. A döntőben pedig a 2009-ben őt legyőző Söderling várt rá. Söderling újra megpróbálta az előző évi játékát nyújtani, de Nadal itt már nagyon felkészült. Alig várta, hogy végre újra nyerjen és nagyon rákészült Söderlingre. A döntőre újra elővette kicsit a védekező játékát, ezzel pedig a torna végére egyre inkább kimerülő Söderlingnek lehetetlen feladatot adott. A svéd játékos sem tudott játszmát nyerni, ezzel Nadal szettveszteség nélkül nyerte a Roland Garrost és teljesítette a „Salak Slamet”, vagyis a három Mastert és a RG-t is ő nyerte.
Több volt ez, mint egy rutingyőzelem, de mégis, annyit játszott, amennyit kellett. Persze ebben az évben nem voltak más olyan salakosok, akik a csúcson lettek volna, például Melzer is meglepetésként került elődöntőbe. De Nadal ebben az évben megmutatta, hogy ilyen okosan, az erejét beosztva is lehet ugyanolyan hatékony, mint régen, nem véletlen, hogy 2010 Nadal legsikeresebb éve lett.
4. helyezett – A 2007-es RG
Sokan talán már is emlékeznek rá, hogy a 2007-es Roland Garroson mennyire jó volt Nadal. Ebben az évben Nadal kétszeres címvédőként ment a Roland Garrosra, azonban a sajtóban inkább azt a tényt hangsúlyozták legtöbbet, hogy Hamburgban megszakadt a hosszú salakos veretlenségi sorozata, ugyanis a világelső Roger Federer legyőzte a döntőben. Talán Federer megtalálta végre az ellenszert Nadal játékára?
Kép forrása: chinadaily.com
Ebben az évben kifejezetten erős volt a salakos mezőny. Federer az abban évben kiválóan játszó Davygyenkót kapta meg elődöntős ellenfélként, Nadal pedig Novak Djokovicot. Djokovic ebben az évben már győzte le Nadalt és mint tudjuk, ugyanezen év US Openjén már Federert szorongatta a döntőben. Persze odáig el kellett jutni.
Az első héten Nadal lényegesen dominánsabb és erősebb volt, mint akár 2005-ben, akár 2006-ban. A negyeddöntőben az 1998-es RG győztes Carlos Moya ellen játszott, aki ellen egyre jobban játszott, a harmadik szettben már 6-0-át osztott ki honfitársának. Ekkor jött Djokovic az elődöntőben. Djokovic nagyon felkészült, nyilatkozta is, hogy úgy gondolja, hogy van esélye nyerni. Az első szett szoros is volt, de aztán kiderült, hogy Djokovic hiába játszott jól, ez is kevés volt Nadal ellen, aki még magasabb szintet mutatott be. 7-5, 6-4, 6-2 arányban győzött a címvédő.
Ekkor jött az a döntő, ahol Federer várt rá. Itt egy szoros, fordulatos döntő következett, rengeteg break-labdát hárított Nadal, küzdenie kellett. De végül bebizonyította, hogy a Roland Garroson még jobban tudott játszani, mint a korábbi tornákon, négy szettben legyőzte Federert is.
Ez a győzelme legalább olyan domináns volt, mint a 2010-es, viszont a torna végén egy (akkori önmagához képest) jó Djokovicot és egy salakon a 2011-es RG után talán második legjobb salakos teniszét mutató Federert vert meg. A klasszikus salakteniszt tényleg magas szinten mutatta be, a mozgása, ez ereje, a védekezése a csúcson volt. Csak egyetlen egyszer játszott még ennél is jobban klasszikus salakteniszt, nemsokára kiderül mikor…
3. helyezett – A 2017-es RG
Már 3 év telt el azóta, hogy Nadal utoljára Grand Slam-tornát tudott nyerni. Sokan már úgy gondolták, hogy örökre 14 győzelemnél fog maradni. 2017-ben azonban Nadal és Federer is visszatértek a tenisz csúcsára. Az év első negyede egyértelműen Federeré volt, de már ekkor lehetett sejteni, hogy a salakszezon Nadalé lehet.
Kép forrása: 570news.com
Nadal megnyerte Monte Carlót, Barcelonát és Madridot is, akárcsak a „régi időkben”. Volt azonban egy játékos, aki mint új salakos ellenfél jelent meg a színen: Dominic Thiem. Thiem már 2016-ban legyőzte salakon Nadalt, ebben az évben Barcelonában még simán, Madridban egy szoros meccsen kapott ki, de Rómában már újra legyőzte.
Nadal a 2017-es Roland Garroson viszont megmutatta, hogy szinte felesleges is esélyekről beszélni. Az első héten magas szinten játszott, olyan dominánsan, taktikusan, hogy senkinek sem volt esélye. Minden tapasztalata, rutinja benne volt, látszott rajta, hogy három év után nagyon vágyik egy nagy győzelemre. A harmadik körben például majdnem három 6-0-al nyert, csak egyetlen játékot veszített végül el és 6-0, 6-1, 6-0 arányban győzött. A fonákja is teljesen jó volt, pedig ez máskor támadási felületet jelentett, a mozgása jó volt, minden szurkoló érezhette, hogy Nadal visszatért. Játszmaveszteség közelében sem volt mikor az elődöntőbe került, itt már Thiem következett. De itt sem voltak kérdések, a harmadik szettben 6-0-át adott osztrák ellenfelének.
A döntőben már egy igazán komoly ellenfél következett, az a Stan Wawrinka, aki addig még nem veszített GS döntőt. De Wawrinkának sem volt semmi esélye. Rafael Nadal 31 évesen úgy teniszezett, mintha csak 24 lenne. A játék minden elemében kihozta magából a maximumot és még Wawrinka fonákjai sem jelentettek túl nagy kihívást számára. Legvégül harmadik alkalommal is játszmaveszteség nélkül nyert Párizsban, sőt, még szoros szettje sem volt, még egy „7-5” sem fordult elő. Senkinek nem volt esélye sem szettre, ami egy 31 éves játékostól hihetetlen teljesítmény, főleg azok után, hogy ez már az „okosabban” játszó, energiát spóroló Nadal, nem a 2010 előtti. Ezzel kerek 10. Roland Garros győzelmét szerezte.
2. helyezett – A 2008-as RG
Nadal 2008-ban megelégelte a másodhegedűs szerepet és úgy döntött, bármi áron felül fog kerekedni Federeren. Federer az év eleji betegsége után gyengébb volt a korábbi éveinél, talán emiatt is érezhette úgy Nadal: most vagy soha. De először a salakos címeket kell megvédenie.
A salakszezonban Nadal nem játszott különösen jól, Federer a 2007-es hamburgi taktikával próbálkozott Monte Carlóban és Hamburgban is, mindkettő elég szoros volt. Sokan kérdezték, hogy mi történt Nadallal, miért nem képes úgy játszani, ahogy azt a korábbi években tette?
Kép forrása: zimbio.com
Ekkor következett a Garros. Amit itt játszott Nadal, azt máig az egyik legmagasabb szintű tenisznek tartják, amit csak egy teniszező bemutatott egy adott Grand Slam versenyen. Játszmaveszteség nélkül, brutálisan dominálva minden meccsen minden ellenfelét az elejétől a végéig, az egész tornán csak 41 game-et veszített el. Érdemes végignézni az eredményeket: a leggyakoribb eredmény 6-1 volt, ezen kívül pedig általában 6-0 vagy 6-2. Djokovic volt az egyetlen, aki egy szettben, a harmadikban eljutott rövidítésig, de ott sem volt igazán esélye. Mindezt egy már Grand Slam-bajnok Novak Djokovic tudta.
A döntőben harmadjára zsinórban Nadal-Federer mérkőzésre számíthatott a párizsi közönség. De hiába, nem volt mérkőzés. Federer abban az évben nem volt olyan felkészült, mint az előző évben, ez pedig egy ennyivel jobb Nadal ellenében súlyos következményekkel járt. A kettő kombinációja pedig az egyik legegyoldalúbb Roland Garros döntőt jelentette, Federer négy játékot tudott összesen összeszedni. Pedig próbálkozott, a taktikája hasonló volt a hamburgihoz, rövid pontok, sokat kockáztatott, de Nadal kontrajátéka most volt a leghatékonyabb egész karrierje során, esélye nem volt. A második szettben viszont volt egy olyan játék, ahol el is vehette volna Nadal adogatását, ez azonban végül nem jött össze. És mivel nem jött össze, a lendület a címvédő oldalára került, a mentális előny is Nadalhoz került és ebben a pillanatban begyújtotta a rakétákat. Mindent beleadott, minden bejött neki, minden ütése jó volt, mindent elért. A második szett közepétől a saját salakteniszének legjobbját játszotta. Federer kedve ekkora már elment az egésztől ennek pedig az lett az eredménye, hogy példátlan módon 6-0-ra nyerte az utolsó játszmát Nadal a világelső ellen. Ez máig az egyetlen 0-6-os szettveszteség, amit Federer elszenvedett 1999 óta.
A vége már úgy nézett ki, hogy alig lehetett elhinni, hogy Federer áll a túloldalon. A mérkőzés gyorsan véget ért, Nadal a korábbi évekkel ellentétben nem is feküdt le a földre, nem sírt, nem is ugrált olyan nagyon. Mert ez egész Roland Garros alatt semmi dráma nem történt vele, ami ezt indokolta volna. Egyszerűen nagyon megvert mindenkit.
Ez a Roland Garros azért emlékezetes, mert a kevésbé testkímélő, pörgetésre épülő, védekező, klasszikus salakteniszt itt járatta valaki csúcsra. Nadal itt játszotta utoljára hatékonyan ezt a játékot és itt volt a legjobb a mozgása, a fizikuma, az ereje. A régi, ujjatlan pólós salakos időszakát itt zárta és itt is volt a legjobb benne. Tényleg ez volt a legmagasabb szintű salaktenisz a modern tenisz történetében. De akkor miért nem ez az első…?
1. helyezett – A 2012-es RG
Kicsoda Rafael Nadal? Nem gondolnám, hogy erre a kérdésre a száraz adatok felsorolásán túl olyan választ lehetne adni, ami teljesen átadná, hogy milyen is ő. De van egy torna, ami választ ad erre a kérdésre: ez a 2012-es Roland Garros férfi egyes tornája volt.
2012-nek Nadal azzal a céllal futott neki, hogy megtalálja a megoldást Novak Djokovic ellen. És szinte bármire kész, hogy ezt meg is tegye. Az év elején teljesen új húrozást kapott az ütője, valamint magát az ütőt egy ugyanolyan méretű és típusú, de néhány grammal nehezebb ütőre cserélte le. Ez nem tűnik olyan radikális változásnak, de kétségtelenül hatékonyabb lett Nadal. Az Ausztrál Openen jó játékkal jutott döntőbe. Itt egy borzasztóan hosszú, lassú, első szettet nyert meg, de Djokovic egyenlített. Utána Djokovic vezetett, Nadal egyenlített. Az 5 óra 53 perces mérkőzést azonban Djokovic nyerte meg, Nadal pedig nagyon csalódott lehetett. A mérkőzés mindkét játékost keményen megviselte fizikálisan, Nadalnak a szokásos PRP kezelést gyakoribbá kellett tennie tavasszal. De még mindig nem tett le arról, hogy legyőzze Djokovicot. Jött a salakszezon.
Kép forrása: zimbio.com
A salakszezonban Nadal mindent beleadott és fel tudott pörögni mentálisan. Egyre jobban játszott és Monte Carlóban legyőzte Djokovicot, majd utána Rómában is. Vörös salakon még játszmát sem veszített, csak Madridban kapott ki, a némileg kísérleti kék salakon.
És ekkor jött a Roland Garros. Az eredményeket megnézve leolvasható, hogy a döntőig gyakorlatilag ugyanolyan brutális dominanciát mutatott be, mint 2012-ben, 6-0, 6-1, 6-2-es szettek voltak, egyedül Almagro tudott egy szettben rövidítésig jutni. Szettveszteség nélkül került döntőbe Nadal. Ekkor pedig egy erős ellenfél várta. Djokovic már nem volt olyan jó, mint 2011-ben, de Federert három játszmában győzte le az elődöntőben, látszott rajta, hogy nagyon szeretné megnyerni a Roland Garrost.
Érdemes megjegyezni, hogy Nadal térdeinek az állapota ezen a tornán egyre inkább romlott. Általában nem látom értelmét, hogy Nadal összes kisebb sérülését mindig hozzátegyük az aktuális verseny leírásához, de mivel – mint tudjuk – 2012 júliustól 7 hónapon át nem teniszezett, itt indokolt ezt említeni. A Roland Garros alatt már sorban kapta az injekciókat a térdébe. Az időjárás is fontos faktor az első helyezés megindoklásában. Ez egy esős, vizes Roland Garros volt, nem a szokásos napos, meleg idő, ami a legtöbbször a Roland Garrosra jellemző. És ennek ellenére tudott Nadal ilyen dominanciát mutatni, hogy még csak nem is a szokásos körülmények voltak. És ehhez jön még a játéka. Ezen a tornán a játéka sokkal több volt, mint a klasszikus salaktenisz, változatosabb, komplexebb teniszt mutatott meg és mégis, ugyanolyan hatékony volt vele, ugyanúgy elvert vele a döntőig mindenkit, mint 2008-ban. Pedig fizikálisan, mozgásban 2008-ban még jobb is volt. És még azt is gondolom, hogy ha összeeresztenénk a 2012-es és a 2008-as Nadalt, az utóbbi nyerne egy picivel. De csak ideális körülmények között. Váratlan időjáráshoz vagy ellenfélhez a 2012-es alkalmazkodna jobban.
A döntőben a vizes salakon csúszva-mászva megnyerte az első két játszmát Djokovic ellen. Utána viszont a harmadikban Djokovic erősített rá és zsinórban nyerte a game-eket. De a negyedik szettben újra Nadal kezdett jobban játszani, ledolgozta a break-hátrányát. És ekkor eső miatt elhalasztották a mérkőzést másnapra…
Kijöttek másnap és pillanatok alatt vége volt a döntőnek, Nadal újra nagyon jól játszott és befejezte négy szettben a döntőt. Hatalmas öröm volt ez a számára, hogy legyőzte végre Djokovicot egy nagy tornán, ilyen sok küzdelem után. Megdöntötte Björn Borg rekordját és ezzel a hetedik győzelmét szerette meg Párizsban. Persze, később még többet nyert, meg a rekorddöntés mindig nehezebb, nagyobb a nyomás. Federer is nehezebben nyerte meg a 14. és 15. Grand Slam győzelmét, mint a 16.-at. Ezzel a döntővel ráadásul egy fontos üzenetet küldött Djokovic-nak: hogy itt, Párizsban nem fogja őt olyan könnyen legyőzni. Ennek lehetett hatása a 2013-as és 2014-es győzelmeire is.
Kép forrása: bleacherreport.net
Az esős, kicsit sem kényelmes körülmények, a nyomás, az összes nehézség ellenére is győzni tudott és a meccslabdát követően ez látszott is az örömén. Azok az esős képek máig emlékezetessé tették azt a Garros díjátadót.
Azon kívül, hogy a 2008-as RG túl nyilvánvaló első helyezett lett volna, azért is lett a 2012-es Garros az első, mert elmagyarázta, hogy kicsoda Rafael Nadal. A döntőig vezető úton megmutatta a brutális, domináns teniszt, amire képes, a kedvenc ellenfeleinek a földbe döngölését, akiknek semmi esélye sem volt, mindezt egy olyan, vagy legalábbis majdnem olyan szinten, mint 2008-ban, a döntőben pedig megmutatta a küzdő Nadalt is, a harcost, aki a teljesen átázott salakon is mindent belead és addig küzd, amíg el nem éri a célját. Nadal a tornát követően teljesen kikészült fizikálisan, a térde rossz állapotban volt, a rövidebb füves szezont követően pedig úgy is döntött, hogy 7 hónapig nem játszik. Ilyen nagy ára volt ennek a 2012-es hajtásnak, aminek a csúcsa a hetedik Roland Garros volt.
Mert Rafael Nadal erre is képes, hogy győzzön.
Mi lesz ezután?
Nem tudjuk még teljesen biztosan, hogy idén, 2020-ban lesz-e Roland Garros és ha igen, mikor. Nem tudjuk hogy hogyan fog hatni az időpontváltozás Nadal teljesítményére. De az eddigi 12 győzelmet már senki nem veheti el tőle.
A sorrend tehát még egyszer, leggyengébbtől a legerősebbig: 2015, 2009, 2011, 2013, 2019, 2006, 2018, 2005, 2014, 2010, 2007, 2017, 2008 és 2012.
És mivel Nadal még nem vonult vissza, ez a történet bizony folytatódik majd…
A kiemelt kép forrása: espn.com