Mennyire fontos az egyéni olimpiai arany egy tenisznagyságnak?

2021. július 31.
by Opistho

Novak Djokovicnak nem sikerült megnyernie sem az egyéni olimpiai, sem a páros olimpiai aranyérmet és ezzel biztos, hogy 2024-ig nem is lesz újabb lehetősége. A párizsi olimpián még 37 éves korában megnyerheti, de egyelőre Djokovic az egyetlen tagja a Nagy Hármasnak, akinek nincs olimpiai bajnoki címe, miután Federernek párosban, Nadalnak pedig egyéniben és párosban is aranyérme van. Mivel egyéni aranya csak Nadalnak van, hármuk közül neki van meg a Karrier Golden Slam, vagyis csak ő nyerte meg mind a négy Grand Slam-torna mellett az egyéni aranyat.

Érdemes azonban átgondolni, hogy mennyire fontos, mennyire jelentős az egyéni olimpiai arany megléte egy tenisznagyság karrierjének megítélésében. Az újkori olimpiák kezdetén volt tenisz az olimpiákon, a 20. század elején ez természetes volt, később azonban, 1924-ben az ITF és az Olimpiai Bizottság közti konfliktusok miatt megszűnt az olimpiai tenisz. Aztán sokkal később, az 1980-as évek végén lett újra olimpiai sportág a teniszből és azóta minden olimpián van férfi és női egyéni, páros, illetve vegyes páros számban.

De vajon mennyire is kompatibilis az olimpiai versenyzés a teniszezők tornabeosztásával?

Kép forrása: tennisworldusa.com

Az az igazság, hogy a teniszben a játékosok legjobb esetben is 12 hónapos ciklusok szerint gondolkodnak, ami a formaidőzítést, a fizikális és mentális felkészülést illeti. Semmilyen teniszverseny nincs az olimpiát kivéve, ami ne lenne minden évben, a játékosok pedig minden egyes évben januártól novemberig küzdenek, hozzá vannak szokva, hogy minden évben lehetőségük van rá, hogy nyerjenek és a következő szezonban javítsanak. Az olimpiai felkészülés, az olimpiai gondolkodásmód nincs jelen a teniszben. A játékosok még pár héttel az olimpia előtt is más trófeákért küzdenek, majd gyakorlatilag beesnek az olimpiára, amit alig lehetett a sűrű tornanaptár közé valahogy benyomni. Nem olyan ez, mint úszásban vagy vívásban, a játékosok nem időzítenek formát már hónapokkal korábban csak az olimpiára, nem erre építik fel az évet. Tehát elmondható, hogy teniszben, ami a felkészülést illeti, az olimpia is egy torna a sok között.

Annak, hogy az olimpia ennyire nem a 12 hónaposan ismétlődő naptárba illik meg is lett az eredménye. Az olimpiai tenisznek egyszerűen nincs meg a megfelelő történelme, a legnagyobb teniszezők Nadalt és Agassit kivéve sosem nyertek egyéni olimpiai aranyat, sem Stefan Edberg, sem John McEnroe, sem Pete Sampras, sem Boris Becker, sem Gustavo Kuerten, sem Ivan Lendl. Pedig az említett nagyságok idején már újra volt olimpiai tenisz. És ennek ellenére egyikük karrierjéről sem szokás azt írni, hogy: milyen nagy teniszezők ők, ám az egyéni olimpiai arany egy súlyos hiányosság számukra. Amikor 2002-ben Pete Sampras megnyerte a 14. Grand Slam-tornáját és a szakértők minden idők legjobb játékosának kiáltották ki, senki nem mondta, hogy: jó ez, szép ez Pete, de hol az egyéni aranyérmed?

Ennek pedig egyértelmű oka van. Nadal 2008-as győzelme előtt az olimpiák egyéni győzteseinek közt: Miroslav Mecir, Marc Rosset, Jevgenyij Kafelnyikov és Nicholas Massú. Tehát nem éppen a tenisz Hall of Fame krémje, nem a legnagyobb teniszezők. Az egyetlen kivétel ebből az időszakból Andre Agassi, aki leginkább azért nyert aranyat és azért fókuszált a tornára, mert Atlantában volt, Agassi egyik kedvenc helyszínén, ahol háromszor nyerte az ottani ATP-tornát. De azon a tornán és a felsorolt többi játékos által megnyert tornán is nagyon látványos volt, hogy a legnagyobb teniszezők vagy el sem mentek az olimpiára, vagy ha páran ott is voltak, elég hamar elbúcsúztak. Soha nem láthattunk Becker-Edberg vagy Sampras-Agassi olimpiai döntős csatát, ezekre inkább Grand Slam döntőkben került csak sor. A fiatal Federert sem taszította éppen mély gödörbe az, hogy 2004-ben, egy általa dominált évben az olimpiáról hamar búcsúzott.

Kép forrása: independent.co.uk

Aztán 2008-ban Rafael Nadal megnyerte az egyéni számot, Federer pedig párosban tudott nyerni Wawrinka oldalán. Innentől kezdve már több figyelem jutott az olimpiának teniszezők részéről, kevesebben hagyták ki, komolyabban is vették a legjobbak. Azt azonban az eddig felsorolt okok egyértelműen mutatják, hogy az olimpiai győzelem teniszben sokkal jobban függ a szerencsétől, mint bármely másik torna teniszben, vagy akár az olimpia egy másik sportágban. Mivel egyáltalán nem készülnek a 4 éves ciklusra, ezért általában egyszerűen az nyeri meg, akinek „jól jön ki a lépés”. És persze ezt valamilyen szinten minden tornáról el lehet mondani, azonban olimpia túl ritkán van ahhoz, hogy a győzelmek alapján megtudjuk, hogy egy ilyen lebonyolítású tornán egy 12 hónapnál messzebb nem gondoló teniszező mennyre alkalmas rá, hogy megnyerje.

És ennek demonstrálására, csak meg kell néznünk, hogy ki minden idők legsikeresebb olimpiai teniszezője: Andy Murray. Két egyéni arany és egy páros ezüst. Andy Murray nyerte a 2012-es és a 2016-os olimpiát is egyéniben. De ez vajon reálisan megmutatja, hogy ki volt az utóbbi 10 évben a legjobb teniszező? A 2008-as, Nadal által megnyert, keménypályán rendezett olimpia megmutatja, hogy ki volt a 2000-es éveben a legjobb keménypályás teniszező?

Nadal azért nyerte meg az egyénit, mert pont 2008-ra esett az olimpia, Andy Murray 2012 nyáron éppen pont a legjobb formában volt, majd 2016-ban újra pont akkor. Ha az olimpiát 2008 helyett 2007-ben vagy 2009-ben tartják, ha arra az évre esik, akkor eléggé valószínű, hogy Federer nyerte volna meg, ha az olimpia 2012 helyett 2011-re vagy 2016 helyett 2015-re esik, akkor Murray helyett sokkal valószínűbb Djokovic aranyérme. Akinek épp jól ki arra az évre, hónapra a forma, az nyer aranyérmet. Murray úgy nyert meg két olimpiát, nem eközben nagyon nem ő a legjobb teniszező az utóbbi 10 évben, de még  legjobb 3 közt sincs. És már maga az a tény, hogy ha valaki, aki nem követi a teniszt, megnézné az olimpiai győztesek névsorát és az alapján Andy Murrayt gondolhatná a legnagyobb teniszezőnek, megmutatja, hogy teniszben az egyéni aranyérem megszerzése mennyire mutatja jól valaki karrierjének értékét.

Kép forrása: tennisnet.com

Természetesen minden sportoló számára, egy teniszezőnek is sokat jelent ez olimpiai érem, mindenki, aki ott van, az persze, hogy nyerni szeretne az országának, a nemzetének, bármelyik számban. És a hangsúly alighanem itt van: az országának. Roger Federer a 2012-es olimpiai döntő elvesztése után is azt nyilatkozta, hogy nagyon boldog azért, hogy még egy érmet tudott szerezni, azonban számára mindegy, hogy melyik számban, hogy egyéniben vagy párosban, mert csak az érem a fontos, ugyanazt az érmet kapják, ugyanúgy egy érem az országának, itt nem az egyéni karrierjét nézi. Amikor azonban azt kérdezték tőle, hogy neki a wimbledoni döntőben vagy az olimpiai döntőben való győzelem-e a fontosabb, elég egyértelműen Wimbledon mellett tette le a szavazatot. A teniszben az évi négy Grand Slam-torna a mértékadó és nem véletlenül: ha minden évben négyet rendeznek, akkor az már elég sok lehetőség ahhoz, hogy ne lehessen a szerencsére bízni, ebből már tényleg az derül ki, hogy ki az, aki konzisztensen a legjobb teljesítményt tudja nyújtani.

Az egyéni olimpiai arany megléte tehát nem egy karriert alapvetően meghatározó valami egy tenisznagyság számára, Pete Sampras, Roger Federer vagy Novak Djokovic karrierje semmivel sem ér kevesebbet az egyéni arany hiánya miatt. Az olimpiai arany a teniszező számára azért fontos, mert itt mutathatja meg igazán, hogy mint egyéni sportoló, képes nem önmagáért, az országáért is harcolni, amire olimpián kívül csak a Davis-Kupában van lehetőség, de ott ugye egy ütőképes csapat nélkül nehéz döntőbe kerülnie egy kisebb nemzetnek. Itt, az olimpián azonban bárki nyerhet.

Az olimpiákat sok olyan néző is követi, akik csak ritkán, 4 évente néznek más sportágakat, így sokan látnak most teniszt azok közül is, akik egyébként nem követik ezt a sportot. Ezért fontos, hogy az olimpiai tenisz komolyan vehetősége tovább javuljon, erősödjön. Azt azonban valószínűleg soha nem fogjuk látni, hogy a tenisz a szó klasszikus értelmében legyen olimpiai sportág, hogy a játékosok már 2 évvel az olimpia előtt azon törjék a fejüket, hogy pont akkorra készüljenek fel legjobban.

A tenisz a maga módján, a maga nemében csodálatos és élvezhető, az olimpiai játékok pedig szintén a maga módján nagyszerű. A kettőt össze lehet kapcsolni, sőt érdemes is. De tökéletesen sosem fognak illeszkedni egymáshoz.

A kiemelt kép forrása: bleacherreport.com