Lawn Time Ago: Nadal és azok a váratlan vereségek

2020. július 2.

by DGM96

ATP | Dustin Brown | Gilles Müller | kyrgios | Lukas Rosol | nadal | nosztalgia | Steve Darcis | wimbledon | Wimbledon 2012 | Wimbledon 2013 | wimbledon 2014 | Wimbledon 2015 | Wimbledon 2017

Az előttünk álló napokban zajlana a Wimbledoni Teniszbajnokság. Idén azonban a koronavírus-járvány közbeszólt, így elmaradt a patinás verseny. Egy ilyen ínséges helyzetben van helye és ideje egy kis nosztalgiának…

Rafael Nadal Salakkirály létére a másik végleten, füvön is szép eredményeket ért el karrierje során. Kétszer megnyerte Wimbledont, ezek közül pedig 2008-as győzelme a döntőben a tenisztörténelem egyik legemlékezetesebb pillanata volt, mikor egy maratoni, esőszünetekkel tarkított meccsen legyőzte Roger Federert. A második és máig utolsó tornagyőzelme pedig 2010-ben volt. Ezeken kívül vívott három döntőt (2006, 2007, 2011), az elmúlt két évben pedig az elődöntőig jutott el.

Az előző évtized közepén azonban váratlanul sebezhetővé vált a sportág legyorsabb pályáin és egy idő után egyre többen önbizalommal telve nézhettek farkasszemet a spanyol klasszissal. 2012 és 2017 között egyszer sem tudott bejutni a legjobb 8 közé az All England Club-ban, pedig a 2015-ös évet leszámítva mindig úgy érkezett meg Wimbledonba, hogy megnyerte előtte a Roland Garrost (2016-ban csuklósérülés miatt visszalépett a Garrostól, majd Wimbledont is kihagyta), az önbizalom hiánya tehát nem lehetett ok egyszer sem .

Ehelyett két tényező játszhatott közre: nem megfelelő fizikai állapot és az adott ellenfél különleges játékstílusa. Nadal az elképesztő pörgetetéseire és hosszú labdamenetek kialakítására alapozza egyrészt a teniszét, ami a lassú salakon igencsak kifizetődő játékelem, ám füvön ez ritkábban hozhat eredményt. A gyors pálya miatt nagyobb fegyver az adogatás, így a pontok is kevesebb ütésváltással érnek véget. Kissé ritmustalanná válik a játék, amivel szinte bárkit ki lehet zökkenteni a komfortzónájából. Egy egészséges Nadal ezt persze a páratlan lábmunkájával képes kompenzálni, ám nem egyszer fordult elő, hogy valamiféle sérüléssel tért vissza a sportág szentélyébe.

Lukas Rosol
Kép forrása: ftw.usatoday.com

Lukas Rosol volt az első meglepetés-ember még 2012-ben, a második fordulóban. A cseh teniszező kereken a 100. helyen állt ekkor a világranglistán, de a pályán nem volt köztük 98 helyni különbség. Rosol a hatalmas szervái mellett nagyon agresszív teniszével is meglepte Nadalt, aki három szett után 1-2-es hátrányban volt. A döntőszettet simán kiharcolta, de ahhoz, hogy még aznap befejezhessék a meccset, be kellett fedni a centerpályát sötétedés miatt. Ez természetesen tovább javította Rosol esélyeit, aki az ötödik játszma elején kiharcolt egy break-előnyt, és karrierje legnagyobb meccsét stílusosan, egy ásszal zárta le. A tenisztörténelem egyik legnagyobb meglepetése született meg, de később kiderült, megvolt az előzménye: Nadalt a térde hátráltatta a jobb játékban és többször már nem is láthattuk teniszpályán abban az évben.

Steve Darcis
Kép forrása: independent.co.uk

2013-ban aztán pont ebből a sérülésből tért vissza szenzációsan, újabb Garros-győzelemmel a háta mögött. Ezúttal azonban még az első fordulót sem “élte túl”. Rosol után a belga Steve Darcis hívta fel magára a figyelmet, aki még játszmát sem veszített a mallorcai ellen, pedig 130 hellyel volt hátrébb volt a világranglistán. Ő azonban más utat választott: taktikázott, sokat nyesegetett és ez ugyanúgy nem volt Nadal ínyére, mint Rosol bombázásai. A spanyol nem keresett kifogásokat a meccs után, vállalta a felelősséget amiatt, hogy sok lehetőséget szalasztott el. Csak annyit tett hozzá, hogy kényelmetlenül érezte magát ezen a napon a gyorsabb pálya miatt, az újabb térdsérülésről szóló találgatásokat pedig azonnal elvetette, viszont a meccs alatt látványosan próbálta elkerülni a becsúszásokat. Egy szó mint száz: ez volt Nadal első veresége egy Grand Slam-torna első fordulójában.

Nick Kyrgios
Kép forrása: pinterest.at

A következő évben már nem kerülték el a sérülések. Bár megnyert egy újabb Roland Garros-döntőt (Novak Djokovic ellen), de annak utolsó pontjait hátfájdalmak mellett volt kénytelen játszania. Sokáig rebesgették, hogy kihagyja emiatt a füves pályás idényt, de Nadal mégiscsak elindult ismét. Sok év után képes is volt egymás után meccseket nyerni a borításon, ám a legjobb 16 között egy akkor még nem teljesen ismert ausztrál srác, egy bizonyos Nick Kyrgios állította meg, őt ma már nem kell bemutatni senkinek sem. Már akkor megcsillogtatta őstehetségét, könyörtelenül szervált, de emellett a finom technikája is hozzásegítette a győzelemhez.

2015-ben egy még különlegesebb személyiség lepte meg a spanyolt. A második körben a jamaicai származású, de német színekben versenyző Dustin Brown volt az ellenfele, aki a raszta hajával nem csak a megjelenésével számított unortodox jelenségnek a teniszben, hanem páratlan játékstílusával is, ami leginkább a strandteniszhez hasonlítható. Nem voltak tisztának látszó ütései, szinte minden lehetséges pillanatban felment a hálóhoz, nem vetette meg az akrobatikus és trükkös ütéseket, s nem mellesleg nagyokat szervált ő is. A taktika pedig működött, így a 2014-es Halle-i első forduló után ismét kikapott Nadal Browntól. Ez a szezon egyébként sem kecsegtetett sok jóval a spanyol számára, nem nyert Masters-tornát és a Grand Slameken két negyeddöntőt tudott csak felmutatni.

Dustin Brown
Kép forrása: bleacherreport.com

Két év telt el az újabb Wimbledoni szereplésig, ekkor Nadal pedig a történelmi, 10. Garros-győzelmét ünnepelhette. Egészséges volt és a 2013-as visszatéréhez hasonló menetelés közepén állt, ehhez méltó módon tudta is le a fordulókat. Ám a nyolcaddöntőben Gilles Müller megnyerte az első két játszmát. A rutinos luxemburgi ellen viszont ezután sem adta fel. A szerva-röpte játék egyik utolsó mohikánjaként Müller tartotta a lépést Nadallal, ráadásul a spanyolhoz hasonlóan balkezes, így a Salakkirály azt az előnyt sem élvezhette, amire egyébként a mezőny több mint kétharmada ellen lehetősége lenne. Nadal kiegyenlített, de egy maratoni, 15/13-as döntőszettben elveszítette a mérkőzést.

Gilles Müller a nagy győzelem pillanatában, 2017-ben
Kép forrása: indianexpress.com

A mérkőzések eredményei

A mallorcai klasszis az elmúlt két évben viszont már nem szaladt bele ezekhez hasonló, negatív meglepetésekbe. Tavaly és azelőtt is az elődöntőig jutott el, ott viszont mindkét alkalommal a sportág másik két kiválóságát “fogta ki”. 2018-ban Novak Djokovic ellen vívott egy epikus elődöntőt (6-4 3-6 7-6 (11) 3-6 10-8), ami a sötétedés miatt két napig tartott, tavaly pedig Roger Federer zseniális játékára nem tudott megoldást találni (7-6 (3) 1-6 6-3 6-4).

Idén tehát elmaradt Wimbledon, de azért az látszik, hogy mióta Carlos Moya vette át az irányítást Nadal stábjában, jobban átgondolják a saját versenynaptárat, így az is biztos, hogy a jelenlegi világranglista 2. spanyol meg fog próbálkozni még jó párszor egy újabb Wimbledont nyerni, ami az első lehetne, immáron több, mint 10 év után.

A borítókép forrása: wsj.com